Miközben Európában a helyzet egyre rosszabbá vált, Amerikában olyan filmek születtek, mint a korábban bemutatott Gázláng. Vagy éppen a Gyilkos vagyok, mely egy igazi femme fatale-t mutat be.
Nyitókép: Apic/Getty Images
Csak néhány nagyobb jelentőségű esemény 1944-ből, egészen pontosan az esztendő nyaráról, azon belül pedig júliusból. A Föld népe a világháború eseményeivel volt elfoglalva, nem beszélve a magyar parasztvilágról, mely a saját kis buborékjában élt. Közben pedig Hollywoodból ugyanúgy érkeztek a mára klasszikussá váló filmek – ezt mi sem példázza jobban, mint az a Gyilkos vagyok, leánykori nevén Double Indemnity, amit Billy Wilder rendezett, és amely James M. Cain regényét feldolgozva először július 3-án, egy zártkörű vetítésen volt látható, majd július 6-án vált a nagyközönség számára is megtekinthetővé. Azaz pontosan 80 éve.
Magát fosztja meg számos izgalmas élménytől, aki nemhogy az előző évszázad feléig nem hajlandó visszatekinteni, ha a filmvilágról van szó, de akár már 2000 előtti alkotásokat sem néz. A békebeli magyar film és a korabeli amerikai filmgyártás sok olyan klasszikust hagyott a világra, amely a mai napig érdemes a figyelemre, és akkor az európai művészek kiemelkedőbb évtizedeiről még nem is beszéltünk.
Persze, ízlések és pofonok, ezt nem vitatom, de ha csak azért nem nézünk valamit, mert nem szinkronos, vagy csak azért, mert régi, az nem ízlés kérdése.
Ezt is ajánljuk a témában
A magyar származású George Cukor két sztárral és egy sztárpalántával olyan örök érvényű klasszikust hagyott az utókorra, ami 80 év eltelte után is a néző bőre alá kúszik.
De hogy visszatérjek a cikk születésnapos alanyához, meg kell jegyeznem, hogy a Gyilkos vagyok nem a története miatt annyira emlékezetes. Adva vagyon egy gátlástalan feleség, Phyllis Dietrichson (Barbara Stanwyck), aki csábítással ráveszi a biztosítási ügyekkel foglalkozó Waltert (Fred MacMurray), hogy basáskodó férjét segítsen eltenni láb alól, ami persze busás pénzösszeget jelentene az egymásra találó gerle párnak. És noha idővel kiderül, sőt már a nyitánynak hála is sejthető, hogy a nő csak játszik a férfiakkal, egy idő után már nincs kiszállás a pokolba tartó vonatról, melyhez több gyilkosság is köthető.
De mint már említettem, a Gyilkos vagyok ereje nem a történetében rejlik, ami egyébként Cain regényét tisztelettel dolgozza fel, hanem inkább a képi megvalósításban, a zenében, és a hangulatban. Míg a film noir műfaj alapjait az olyan expresszionisták teremtették meg, mint Fritz Lang (M – Egy város keresi a gyilkost, 1931) vagy F. W. Murnau (Nosferatu, 1922) a zsáner legnagyobbjai közé nemcsak a John Huston-féle, 1941-es A máltai sólyom tartozik, de Wilder remeke is, amelyben ugyan nincs Humphrey Bogart, sőt még csak nem is magándetektív a főszereplő, minden más szempontból azonban bársonyos puhasággal simul be a többi zsánermű közé.
Ezt is ajánljuk a témában
A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő. – Erővel és jelentéssel teli szavak, melyek 75 esztendő elteltével is ugyanúgy aktuálisak.
Láncdohányos főszereplő – pipa!
Komor hangulat, sötét sarkok és szitáló eső – pipa!
Nagymonológok – pipa!
Egy megoldásra váró rejtély – pipa!
Hogy időnként sikerült felrúgni a műfaj kereteit, az inkább a film javára szolgál, nem is annyira hátránya, sőt még az eredeti író is elismerte, hogy a forgatókönyv változtatásai csak jót tettek a műnek. Pedig Wildernek meggyűlt a baja a szkripttel, miután az eredeti társszerző helyét a kezdő Raymond Chandler vette át, akivel nem is mindig voltak egy hullámhosszon. De a közös munka végül meghozta a gyümölcsét, a kétszer is átírt lezárás pedig valóban emlékezetes finálét eredményezett.
Az 1934 és 1968 között érvényben lévő Hays-szabályzat lényegében Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteménye, a republikánus Will H. Hays javaslatai alapján, amit ma már biztosan sokan megmosolyognak, de jobban belegondolva nem is annyira ördögtől való gondolat a létezése, sőt! Ezen doktrínának köszönhetően az eredeti lezárás kettős öngyilkossága is túl durvának bizonyult volna, ezért dolgozták át a szerzők a finálét, ami aztán egy újraírást követően a börtönben lefolytatott kivégzést is lecserélte a Walter és főnöke, Barton Keyes (Edward G. Robinson) közötti nagyon erős interakcióra.
Az 1927-ben született Hays-szabályzat legfontosabb pontjai, avagy az alábbiak nem szerepelhettek a hollywoodi filmekben:
És ugyan a projekt számos ponton félremehetett volna, a kezdő forgatókönyvírótól kezdve a férfi (eredetileg Gregory Peck is szóba került) és női főszereplőig (Stanwyck kifejezetten jó szerepekben tündökölt, így tartott ettől a karaktertől, de aztán a rendező feltette számára az 1 millió dolláros kérdést: Mi vagy, kisegér vagy színésznő?), a végeredmény olyan klasszikus lett, amelyben majdnem minden a helyén van. Majdnem, igen. A két főszereplő között nem annyira érezni a kémiát, ráadásul egyiküket sem lehet különösebben szeretni, de Edward G. Robinson helyettük is belopja magát az ember szívébe, ahogy
a magyar Rózsa Miklós filmzenéje is, ami több helyen belekúszik a néző hallójárataiba, ahonnan aztán nehéz elzavarni.
Nem, abszolút nem az, de több érv szól mellette, mint ellene. Tényleg már csak a Keyes-t játszó karakterszínész, a remek filmzene és a hamisíthatatlan hangulat miatt is tudom ajánlani, de amellett, hogy noirként nagyszerűen működik, már 1944-ben
sikerült tökéletes képet festeni egy azóta is ritkán alkalmazott karakterről: a szociopata nőről.
Amikor Phyllis a végén bevallja, hogy nem érez semmit, az filmtörténeti pillanat, a Gyilkos vagyok legnagyobb horderejű momentuma, amivel csak a lezárás szállhat ringbe. Éppen ezért, noha nem rajongok Stanwyckért, minden elismerésem amiatt, hogy a direkt rosszul választott parókával együtt elvállalta a szerepet.
Ezt is ajánljuk a témában
200 percen át nézni egy átlagos, kispolgári nő mosogatását, kötögetését, valahol mazochizmus vagy voyeurizmus, mégsem bírod levenni a szemed a vászonról.
A Gyilkos vagyok tehát 80 éves, de még mindig ajánlható, sőt jelentőségteljes film, számos kiemelkedő elemmel, ami miatt az Amerikai Filmintézet, az AFI számos 100 legjobb listájára is felkerült már az évek alatt. Ha már egyszer a hét Oscar-jelölésből egyiket sem kapta meg. De ha esetleg valakinek még egy krimi/thriller is túl sok, annak is van ajánlatom, hiszen a Robert Zemeckis (Vissza a jövőbe, Roger nyúl a pácban, Temetetlen múlt) rendezte Forrest Gump szintén születésnapos. 30 évével, 6 Oscarjával és nagyszerű színészgárdájával pedig szintén nincs oka szégyenkezni. Jó filmezést a hétvégére!
Sokan már biztosan tudják, hogy melyik mozifilmről van szó, pláne, hogy ezen a klasszikuson az idő vasfoga is csak minimálisan hagyta ott a nyomát, így ma is nyugodt szívvel ajánlható.
Van az a rémálom, ami után izzadtan ébredünk; van az, amelyiknél ordítva vagy éppen hadonászva kelünk; és van az, amibe akár bele is halhatunk.
Kautzky Armand azt is elárulta, hogy miként lett James Bond magyar hangja.
Ki akarna örökké élni? – kérdezhetnénk joggal, ami mellett viszont, ha nem is évszázadokra, de legalább méltóságteljes halálra számítanánk. De ez sem mindenkinek adatik meg.
Legalábbis akkor, ha a meghatározó élményeket szem előtt tartva nem félünk egy kis drámától sem. Filmes évforduló!
A magyar válogatott labdarúgó megállíthatatlanul tör előre. Mutatjuk, hogy jutott topligába annak ellenére, hogy elhagyta az AC Milant, s rendre felrúgta a felnőtteket.
Mindezt Massachusettsben, amelynek kormányzója már korábban közölte, nem működik együtt Trumppal a kitoloncolásokban.
A hőmérséklet sok helyen még bőven 0 fok felett van, így egyelőre kevés helyen marad meg a hó.
