Következő mérkőzések 
A robbanásig feszült politikai helyzet mellett kapitális hibák sora vezetett az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének a lemészárlásához. De ki volt Gavrilo Princip?
Nyitókép: Achille Beltrame által készített illusztráció, amely 1914. július 12-én jelent meg a Domenica del Corriere című hetilapban
Gavrilo Princip szerb diák 1914. június 28-án, napra pontosan 110 éve, meggyilkolta Ferenc Ferdinánd főherceget, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét és hitvesét, Chotek Zsófiát Boszniában. A terrorakció volt az első világháború kitörésének közvetlen ürügye – de nem az oka! – ami végső soron lehetőséget adott az európai hatalmi viszonyok átrendezésére, a nagyhatalmak törekvéseinek megfelelően. Aztán lett, ami lett.
A csöppet sem szimpatikus személyiséggel rendelkező, leginkább a „bunkó” jelzővel leírható
Ferenc Ferdinánd – aki eltökélt magyarellenességét nem titkolta, a kultúrát pedig megvetette úgy, ahogy van
– Rudolf halálát követően, 1896-ban lett a trón várományosa. Önálló, célratörő politikát folytatott, melynek sarokköve a magyar befolyás csökkentése volt. A dualista Monarchia helyett – a magyar szerepet visszaszorítandó – trialista államot álmodott a délszláv területek autonómiájának létrehozásával, vagyis
egyszerre gyűlöltette meg magát a magyarokkal és a szerbekkel,
hiszen az utóbbiak szerb vezetésű délszláv királyságról fantáziáltak. Külpolitikájában agresszív, militarista irányvonalat képviselt.
Ezt is ajánljuk a témában
Az értelmiségi mentalitású, impulzív személyiségű trónörökös saját utakon járt, megvetette az egyházat és az arisztokráciát, mellőzöttsége egyre vadabb kalandokba űzte, egészen a szörnyű végig.
Ferenc Ferdinánd bunfordi időzítése
Kis gyorstalpaló: 1389. június 28-án a törökök legyőzték a szerb király hadseregét, ennek eredményeképpen megszűnt a középkori Szerb Királyság. A csata emléknapja Szerbiában nemzeti gyásznap. Amellett, hogy a szerbek súlyos provokációnak érezhették a látogatás időzítését, fontos infó, hogy a Monarchia az okkupálás (1878, megszállás) után csak nemrégiben annektálta Boszniát (1908, beolvasztás), amit értelemszerűen sem a bosnyákok, sem a szerbek nem tapsoltak meg. Nos, Ferenc Ferdinánd épp az ominózus június 28-át szemelte ki arra, hogy helyreállítsa a Habsburg-ház iránti tiszteletet a boszniai régióban, ahol rengeteg szerb is élt.
Mindezekkel együtt, a dátum véletlen egybeesés – a radikálisok amúgy is gyilkolni akartak.
A balhé tehát borítékolható volt Boszniában, a mértéke maradt kérdéses. A boszniai szerb-horvát-bosnyák radikálisok és a szerbiai nacionalisták összefogtak: előbbiek földalatti szervezete, a világklasszis írót, Ivo Andrićot is a soraiban tudó, szerb vezetésű délszláv államot hirdető „Ifjú Bosznia” együttműködött a „Fekete Kéz” szerb terrorszervezet tagjaival, és „kézen fogva” készítettek elő egy komplett merényletsorozatot, amiről a szerb kormány is tudott. A Monarchia boszniai kormányzója, Potiorek tábornok elhanyagolta a védelmi intézkedéseket, miközben a főherceg tervezett útvonalán felfegyverzett merénylők sora – hat mindenre elszánt ember – állt készenlétben.
Ketten maradtak, a többiek berezeltek, vagy megsajnálták a célpontot
Először is,
a trónörökös látogatásának időpontja és szarajevói útvonala az újságok nyomán közismert volt, ami kapásból egy olyan baki, ami lerombolja a legalapvetőbb biztonsági minimumot
és gyerekjátékká teszi a merénylet szervezését. Már amikor Boszniába érkezett Ferenc Ferdinánd és felesége, robbanás történt a pályaudvaron. Este aztán tartottak egy tanácskozást a másnapi programról, és a folytatás mellett döntöttek, mintha mi sem történt volna: még a programot és az útvonalat is változatlanul hagyták.
A merénylet reggelén, a szarajevói állomáson tehát Potiorek kormányzó fogadta a trónörököst, látogatást tettek a helyi kaszárnyában, aztán a városháza felé indultak. Automobiljuk ugyan a kíséretükre kirendelt oszlopban haladt, ám
az autókban nyomozóknak nem jutott hely mindenféle előkelőségek és rendőrtisztek miatt.
A résztvevők mindeközben a merénylet napján, párhuzamosan a fentiekkel, 1914. június 28-án reggel találkoztak egy kávéházban, majd egy pár száz méteres útszakaszt „megszállva”, kettesével az út mellett vártak a trónörökösre, akit katonai sorfal sem védett, vagyis lényegében semmi sem védte.
A későbbi nyomozás szerint az egyik terrorista, Mehmedbačić passzív maradt, mivel megzavarta egy csendőr, mások szerint bokorba dugta a bombáját és elmenekült. Egy másik terrorista, Čubrilović állítólag megsajnálta a főherceget és a feleségét,
egy harmadikat a rövidlátása és ijedtsége akadályozta meg.
A negyedik merénylőjelölt, Grabež ugyancsak Ferenc Ferdinánd feleségére és a sajnálatra hivatkozott, miután nem használta a bombáját, így maradt kettő ember: Čabrinović és Princip.
Kapitális védelmi hibák és a gyilkosság
Čabrinović 10 óra 10 perckor megkérdezett egy rendőrt, hogy melyik autó szállítja a trónörököst, majd a választ követően kézigránátot dobott a kocsi felé, de a gránát lepattant a tetővászonról és egy sorban hátrébb haladó autó alatt robbant: senki sem halt meg. Čabrinović az útvonal mentén húzódó folyóba ugrott, de elkapták, a méreg pedig, amit bevett, csak meghánytatta.
A konvoj tovább haladt a városházára, ahol a tisztviselők megvitatták a további programot – miközben a trónörökös idegesen viccelődött. A napnál is világosabb volt, hogy a város veszélyes, hogy a város egy időzített bomba, hogy a látogatás nem biztosított, de ez „nem ment át”. Az útvonalat ugyan megváltoztatták, de a konvoj az eredeti tervet követve behajtott egy szűk utcába, mivel
a szarajevói rendőrfőnök elfelejtette értesíteni a sofőröket az új útvonalról. No comment.
Potiorek, a kormányzó észlelte a kapitális bakit és dühösen rászólt a trónörökös sofőrjére, aki minden bizonnyal nem rendelkezett a Szállító című akciófilm hősének Jason Statham-i képességeivel: lefékezett a zsúfolt járda mellett, amivel tovább növelte a bajt, lényegében tálcán kínálva föl utasait Gavrilo Principnek. A merénylő pár lépésre tartózkodott az ominózus helyszíntől: fölismerve a tökéletes pillanatot, előrántotta a fegyverét.
Jól célzott. Ferenc Ferdinánd nyaki főütőerét találta el, Zsófia hercegnét hastájékon lőtte.
Ahogy a gépkocsi megindult, felesége Ferenc Ferdinánd ölébe dőlt. A főherceg vért köpött és utolsó szavait ismételgette: „Semmiség!” Principet azonnal elfogták. A tárgyalásán hangsúlyozta: Potioreket és nem a trónörökös feleségét akarta megölni.
Sem Princip, sem Čabrinović nem árulták el társaikat,
később mégis felgöngyölítették az egész szervezetet. Ferenc Ferdinánd gyilkosát húsz évre ítélték, de 1918-ban a cellájában tuberkulózisban meghalt.
De ki volt Gavrilo Princip?
A gyilkos-forradalmár-hazafi-szegénylegény sorsa „születésétől a haláláig betegségről, nyomorról és magányról szólt”, írják róla. Röviden: 1894-ben született egy eldugott bosnyák falucskában, a boszniai szerb kisebbséghez tartozott, egy olyan klánhoz, amelyik évszázadok óta itt élt.
Princip szülei jobbágyok voltak, minden bevételük harmadát be kellett szolgáltatniuk a földesuruknak,
tudjuk meg, ami az elégnél is többet elmond arról, milyen
indulatok halmozódhattak az ifjú Gavrilóban a hatalmasságok ellen.
Életrajzírói szerint gyenge volt a paraszti munkákhoz, így megengedték neki, hogy kilencéves korától iskolába járjon. Kiváló tanuló lett, elmerült az irodalomban, romantikus eszmékről olvasott, fiatalon találkozott a szerbek szabadságeszméivel. Szerbia a születése előtt szabadult fel az ottomán uralom alól, az elnyomás emléke még friss volt. Apja is harcolt a törökök ellen a szerb és bosnyák felkelések idején – bőven jöhetett innen érzelmi muníció.
Tizennégy éves volt, amikor a Monarchia tejesen beolvasztotta a már addig is hozzá tartozó Bosznia-Hercegovinát (1908). A közfelháborodás Principet is magával ragadta, megindult a radikalizálódás útján. A többit lényegében tudjuk.
A történészek hangsúlyozzák: Gavrilo Princip személye máig megosztja a Balkán országait.
Nemzeti hősként, Jugoszlávia egyik alapító atyjaként tisztelik, mások aljas terroristának, a háború kirobbantójának, nacionalista gyilkosnak látják.
Sokat mondó, hogy a véleménykülönbségek etnikai vonalak mentén húzódnak. A szarajevói házat, ahol élt, a huszadik század különböző rezsimjei hol lebontották, hol emlékhelyként építették újjá.
Ami biztos, hogy nem Gavrilo Princip robbantotta ki a világháborút, az ő gyilkossága csupán ürügy volt. Szerény véleményem szerint háborúk esetén
a háttérben, ahogy mindig – háromezer éve, háromszáz éve és most, 2024-ben is – a gátlástalan nagyhatalmi érdek tombolt, tombol, pár figurával az élen mindegyik oldalról.
Ezeknek az alakoknak az ilyen vagy olyan ideológiától átitatott döntéseitől függ a többi milliárdok élete. A ravaszt persze nem nekik kell meghúzni. Mindig jön egy szerencsétlen, aki megteszi helyettük.
*
Felhasznált irodalom:
Szász Zoltán (1994). „Megölték a Ferdinándot!” 5-6 szám, Kiadó: História folyóirat.
https://mult-kor.hu/semmisegnek-velte-sebet-a-meglott-habsburg-tronorokos-ferenc-ferdinand-20240518
https://rubicon.hu/kalendarium/1914-junius-28-a-szarajevoi-merenylet
https://kepmas.hu/hu/aki-megolte-ferenc-ferdinandot-gavrilo-princip-elso-vilaghaboru-merenylet
https://mult-kor.hu/cikk.php?id=5722
https://ujvilagszuletett2.elsovilaghaboru.com/eletrajz/ferenc-ferdin%C3%A1nd
https://24.hu/tudomany/2024/05/25/merenylet-ferenc-ferdinand-gavrilo-princip-tortenelem/
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/who/ff.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szarajev%C3%B3i_mer%C3%A9nylet
Az volt a terve, hogy társa filmre veszi, ahogy megöli a „hitetleneket”.
Ebben a beteges időszakban öltött formát Juraj C. terve a miniszterelnök meggyilkolására. Dag Daniš írása.
A szlovák kormányfő szerint nemzetközi szinten nem fogadták Szlovákia békepárti álláspontját.
Az mintha lemaradt volna, hogy a merénylő éppenséggel a (szélső)jobboldali tüntetőkre támadt rá.
Egyes források szerint egy fővárosi kórházba vitték, más információk szerint az otthonában folytatódik a rehabilitáció.
Az EP-ben az összes párt nyíltan szembefordul eszméivel, ha az egy euróban is komolyan vehető összeghez juttatja.
Leel-Őssy Gábor a választás után többször is annak adott hangot, hogy Gyurcsánynak eljött a távozás ideje.
