Rendet hagyni

A legfontosabb az életben, hogy rendet hagyjunk magunk után. Ezzel egy ideig nem foglalkozunk. Minek? Majd az utánunk jövők. Így halmozódnak aztán egymásra többgenerációnyi meg nem oldott helyzetek, jogi és egyéb bonyodalmak. Múlt, jelen s jövendő egymást marja, míg valaki neki nem áll kibogozni, s ha bele nem őszül, vagy fel nem adja, akkor sok nyűgtől megszabadítja a következő nemzedéket. Szóval nemcsak magunknak tartozunk a rendrakással, hanem a fel- és lemenőinknek egyaránt.

Ez év elején hagyott itt minket globetrotter barátunk, a világcsavargó, a nagy író, Ferdinandy György a messzi Amerikában, miután belakta a fél világot. Pár éve már nem járt itthon a covidjárvány miatt. Idén jött volna hajóval, mert az állapota már azt kívánta, hogy áthajózza a világtengert, s amolyan szindbádosan hazatérjen egy utolsó úton, amiről ír még egy utolsó novellát. A novella­írást, de azt életet is nyolcvannyolc évesen átengedte másnak. Néhány hónap beletelt, amire az Amerikai Egyesült Államok kiadta az urnáját, s tisztességesen elhelyeztük végső nyughelyére Budapesten.