Találkozásom Trivulzióval

Nagyon kell vigyáznom ezzel a Trivulzióval, mondtam magamban hazafelé menet.

Aki azt hiszi, hogy a felmelegedés miatt összeomló civilizáció valamiféle posztmodern rémkép, súlyosan téved. Elöljáróink az ókor óta használják a klímát politikai céljaik és ideológiáik megalapozásául – s mindenekelőtt saját felelősségük áthárítására.
Geography is destiny (a földrajz maga a végzet) – hangzik az angolszász politikumban jól ismert bölcsesség. Magam – a gazdaságföldrajz-tudós Cséfalvay Zoltán tanítványaként – politikai eszmélésem első pillanatától úgy tekintek a hegyekre és a folyókra, az ásványkincsekre és a sajátos helyi kultúrákra mint az eleve elrendeltség, a közéleti hírek és események mögött húzódó determinizmus forrásaira. David Livingstone a Queen’s University Belfast földrajzprofesszora, tudományágának egyik legjelesebb élő képviselője Európában. Korábbi köteteiben olyan izgalmas témákkal foglalkozott, mint hogy miként befolyásolja a földrajz a forradalmak kitörését és lefolyását vagy éppen a tudományos ismeretek felhalmozását és elterjedését. Új könyve, a The Empire of Climate (az éghajlat birodalma) sem kevésbé érdekes: a nagypolitika klímához fűződő viszonyát elemzi Hérodotosztól a globális felmelegedésig.