A történet egy disztópikus elmélkedés, amely nyolc évvel a HUXIT után játszódik.
Nyitókép: Facebook
A Freeszfe Egyesület és a Budapest Brand közös projekttel készül a 2024-es Budapesti Tavaszi Fesztiválra: három részből álló eseményt mutatnak majd be a CEU Nádor utcai épületében. „A performanszból, részvételi akcióból és koncertből álló eseménysor négy napig lesz látható” – írják az esemény oldalán. Hozzáteszik: a projekt alkotói a Freeszfe közösség tagjai, volt és jelenlegi diákjai, oktatói, „akik önkéntes közösségi munkával, egy tavaly őszi workshopon és az azóta tartó alkotócsoportos munkafolyamaton keresztül hozták létre mind a performanszot, mind a részvételi akciót, valamint a teljes eseményt záró koncertet is”.
A projekt művészeti vezetője pedig nem más lesz, mint Schilling Árpád. Az egykori Krétakör alapítója, a hosszú évek óta külföldön élő és alkotó – s a hazai belpolitikát onnan gyakran kritizáló –
rendező egyetlen alkalommal, a Freeszfe és a Budapest Brand meghívására dolgozik újra itthon.
A szervezők arra is felhívják a figyelmet, hogy az esemény egyik különlegessége az lesz, hogy a nézők bejárhatják a CEU 2016-ban átadott, Nádor utcai campusát. Ezek a terek más alkalommal nem látogathatóak, a májusi egy egyedi lehetőség lesz végigjárni azokat.
A CEU mint intézmény és mint épület nyílt seb a főváros szívében”
– fogalmaznak.
A történet szerint 2034-et írunk, nyolc év telt el a HUXIT óta, s ebben az új világban, Budapest szívében működik a Nemzeti Rekreációs- és Integrációs Központ – amely a Béke Szigete nevet viseli –, ahova az emberek önkéntes alapon azért jelentkeznek, hogy segítséget kapjanak rossz beidegződéseik, gondolkodásuk és viselkedésük megváltoztatásához, annak reményében, hogy így sikerül megfelelően integrálódniuk a társadalomba.
Az állam tudományos és spirituális eszközökkel támogatja a politikai, etnikai, szellemi, lelki és szexuális identitás, a hovatartozás megszilárdulását és a nemzeti közösség épülését”
– áll a leírásban.
Az alkotók álláspontja az, hogy „a performanszban elmesélt történet csak a nagyon erős összetartás, a szolidaritás megvalósulásával kerülhető el, avagy a károk csak így mérsékelhetők”.
Az esemény leírásából az is kiderül: a résztvevőknek kisebb-nagyobb csoportokban kell majd alkotniuk, megoldásokat keresniük a játék vezetőinek támogatásával és irányításával.
„Ez már nem ugyanaz az intézmény, már nem is intézmény, egy eszmeiség,
amely azokra a fiatalokra épít, akik nem hajlandóak önként beolvadni az engedelmes középszerűségbe,
épp ellenkezőleg: önként harcolnak a szellemi sötétség és hazug világértelmezés ellen, az egyéni szabadságáért és a társadalmi szolidaritásért. Ez az esemény ennek az eszmének a deklarálása, egy korszak mementója és egyben a remény kifejezése is” – olvasható az esemény beharangozójában.
A programsorozat végét egy örömzene koncerttel zárják majd. Az elhangzó dalok a Freeszfe hallgatóinak saját szerzeményei lesznek, amelyek – mint fogalmaznak – „szintén reflektálnak mind a performanszban, mind a valóságban megélt szorongásainkra, félelmeinkre”.
„Undorító az összes sportoló, pap, művész, celeb, jogász, tanár, orvos és mindenki más, aki másfél évtizede kussol és falaz az összes rohadtságotokhoz” – sorolta a balliberális rendező.
CEU-s professzorok méregkeverő köre hálózza be a tiszás EP-képviselőket is.
„Elég legyen már a migránsozásból!” – szögezte le a rendező.
Fontos elhatárolódni az ilyen tettektől, mert az nem lehet művészi önkifejezés, ha átvitt értelemben azt sugalljuk, hogy valakinek az életét nyugodtan ki lehet oltani, mert az belefér.
„A féligazság meg végső soron a háborúskodás melegágya” – fogalmazott a rendező.
Nem lenne rossz közös pontot találni valahol az embertelenség ellenében, hiszen, ha mindig csak az egyik oldal szenvedését ismerjük el.
Oly gyorsan tűnnek majd el mellőle az őt színpadra feltuszkoló bátrak, ahogy ma a tömeg szétrebbent.
Aranyosi Péter igyekszik magát áldozatként beállítani.
