Normális emberek között a háborúpártiság nem trendi – Klacsán Gábor filmrendező a Mandinernek

2024. március 02. 15:07

Az általa rendezett, békepárti klip sorra gyűjti be az elismeréseket, nemrég pedig az Egyesült Államokban járt egy filmfesztiválon. Interjú.

2024. március 02. 15:07
Kacsoh Dániel
Kacsoh Dániel

Elkezdtek özönleni a nemzetközi elismerések a szupergroupnak is beillő Garda zenekar bemutatkozó klipjére, amit te rendeztél, sőt, az operatőri feladatokat is elláttad. Hogy jött ez össze?

Igen, nagyon örülünk a rengeteg jó hírnek! Ez egy valódi, tipikus magyar összefogás eredménye. Tehetséges emberek álltak össze egy közös célért, hogy egy mindannyiuk számára fontos üzenetet adjanak át – a világnak.

A „Lélegezz!” című dal, illetve a hozzá készült klip markánsan háborúellenes. Szerintem ez manapság egy bátor dolog.

A zenészek közül kiemelném Alapi Istvánt, az EDDA legendás gitárosát és az énekes Garda Zsuzsit, a dal végső változatának megalkotóit. A klip alapötlete Wirth Zoltán dobostól származik, aki egyébként a finoman szólva sem kormánypárti Hírklikk tulajdonosa, gyermekkori barátom. Már fiatalon is rengeteget beszélgettünk, politizálunk és vitázunk a világ dolgairól, manapság meg aztán pláne, de a mostani történelmi helyzetben mindketten úgy gondoljuk, hogy  erősíteni kell a társadalmi összefogást, és a politikai formációk közötti párbeszédet, mert ez most Magyarország létérdeke lehet.

Ismerős jelszó.

Tektonikus mozgások indultak el a világpolitikában, a meghatározó birodalmak vagy - ha jobban tetszik - hatalmi központok körül minden recseg-ropog, és gyorsulva változik. Veszélyes korban élünk, szerintem ilyenkor jobb, ha egy kicsi országban a másként gondolkodók is inkább egymás felé fordulnak. Ami a klipet illeti, a háború is egy ennek a korszakváltásnak az eseményei közül.

Meggyőződésem, ami előttünk áll, az egy sötét történelmi korszak kezdete.

Komoly beszélgetések előzték meg a munka tervezését, és sokat gondolkoztunk Zolival az ötlet lehető legjobb megvalósításának módjain: pontosan megterveztük a történet minden kockáját, aztán levonultak egy pincébe, s két nap alatt leforgattuk a klipet. Úgy tűnik, a végtermék is jól sikerült, és elérte a célját. Az alkotók szerint egy dologban nem lehet vita: a háború minden formája elfogadhatatlan! Aki azt támogatja, - tudom ennek nem örülnek majd a különféle „háborús rajongótáborok, a mások vérére szurkolók” –  valójában bűnrészes gyilkosságban. Kinek lenne joga elküldeni meghalni bárkit is bárhová?

Klacsán Gábor az Egyesült Államokban
Forrás:  Facebook

Ez azért egyúttal kőkemény politika is, tekintve a hazai és európai vitákat az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. Márpedig a mainstream szerint aki fegyverszünetet követel, az az egyik oldalt, nevezetesen az oroszokat támogatja.

Olyasmiről beszélgetnek, amiről valójában semmit nem tudnak, és amiről semmilyen közvetlen tapasztalatuk nincsen. Mi az a háború? Távolról profit, rubrikák, összegek, főkönyvek, aztán térképek. Közelről ez máshogyan fest. Például szaga is van. Aki járt ilyen helyen, az tudja. Emberek tömegeit akaratuk ellenére gyilkolni küldik, hogy olyanokat öljenek meg, akiket szintén akaratuk ellenére küldtek oda ölni. Én nem vagyok sem uniós politológus, sem háborús szakértő, pláne nem szurkoló, de a jó választ korunk ellentéteire a politikusainknak az asztalnál kellene megtalálniuk! Sajnos erre szemmel láthatóan képtelenek.

Olyan emberek döntenek kontinensek jövőjéről, akik korábban sokszor még a saját hivatásukban is megbuktak. Ilyenek tologatják a tankokat ide-oda. Nem tudom, egy pillanatra megfordul-e vajon fejükben, mennyi emberi nyomort és kínt okoznak ezzel?

Azt viszont pontosan tudom, én miért gyűlölöm a háborút: azért, mert láttam közelről. Kamerával nézhettem nem egyszer, és nem volt jó. A szobából nem úgy fest. Az emberek ülnek a tévé vagy az internet előtt, kis terepszínű alakokat látnak szaladni, majd felbukni, aztán elkapcsolnak bármire. Ott ez nem megy. Ha eldurvul egy konfliktus, akkor sorra halnak meg  gyerekek, a nők, öregek. Mert a háború már csak ilyen. Visszatérve a Garda klipre, ezekben a dolgokban is teljesen egyetértettünk az üzenetünk megfogalmazásakor. Egy emberként, világnézettől függetlenül azt kiabáljuk, hogy legyen ennek vége!

A klipben anya és lánya küzdelmét látjuk.

Próbálnak menekülni, elzárni magukat a háború borzalmaitól egy pincében, de kiderül, hogy nincs menekvés, és végül rájuk robban a valóság. Wirth Zoli barátom lánya játszotta a főszereplő kislányt, és szívfájdító volt látni mennyire megviselte őt, az apát, hogy végig kell néznie gyermeke jelenetbéli halálát. Ott, akkor egy pillanatra összekeveredett „játék és a valóság” és teljes súlyával ránk szakadt az általunk megkreált borzalom. Azt gondolom, tényleg „belenyúltunk”.

A jelek szerint mostanra mindenütt „átment az üzenet”, sorra érkeznek a díjak és elismerések, már vagy nyolcnál tartunk, a csehektől és a németektől is jött egy-egy plecsni, legutóbb pedig a Hollywoodi Nemzetközi Független Filmfesztivál esélyesei közé kerültünk.

Tapasztaljátok, hogy azért a háborúellenesség a nyugati világban most nem annyira „trendi”?

A normális emberek között a háborúpártiság nem trendi. A háborúellenesség pedig inkább politikailag nem vállalható. A legtöbb helyen ennek ellenére óvatosan, beengedtek akár a döntőbe is minket a klippel.

Eljutott a tengeren túlra a Radics Béláról szóló, szintén általad jegyzett film is.

A „Radics Béla, a megátkozott gitáros” című alkotás egy kreatív dokumentumfilm, s valóban, meghívtak miatta az Egyesült Államokba egy filmes fesztiválra és konferenciára, az utazásomat egyébként az NKA támogatta. Ötezres nézettség felett vagyunk a Radiccsal, ami első blikkre nem túl kimagasló, de a szerény költségvetés, a műfaj – ne felejtsük el, hogy ez egy „feldíszített dokumentumfilm” - és a saját erőből való reklámozás tükrében már nem mondanám rossznak. Sok film nem ér el az ezer mozinézőhöz sem, a legtöbbre csupán pár ezren ülnek be a moziba. Többszáz millióból készült filmekről beszélek, nem dokumentum-játékról. Szerintem ez tragédia. De szerencsére azért a vigasztalás oldalán is megjelent valami: nagyon örülök a Semmelweis sikerének, évek óta vártam már hasonlóra.

Radics-filmet hogy fogadták?

Kritizálták a parókákat, hogy „hülye frizuráik vannak a szereplőknek” –  jót nevettem ezen. Nézz meg egy hetvenes években készült fotót: mindenki úgy néz ki, mintha hülye paróka lenne a fején – pont ezért tettünk hülye parókát a fejükre. A viccet félre, a Radics film fogadtatása szerintem  összetett volt. Politikailag egyensúlyra törekedtünk, a filmen mind Szentesi Zöldi László (író), mind Wirth Zoltán (zenei producer) rendkívül sokat dolgozott. Mindkét „politikai oldalról” bőven érkeztek közreműködők, elvégre nem a politikáról, hanem Radics Béla megismertetéséről szólt a közös munka.

A cél az volt, hogy egy inkább szerethető, a fiatalok számára is értelmezhető Radics-képet mutassunk. Ezzel a vízióval nyilván nem mindenki értett egyet, kaptunk hideget-meleget, de ez lett a „mi Radics Bélánk”.

Nem okvetlenük a volt zenésztársainak vagy azoknak készült akik még láthatták őt a színpadon, hanem az unokáiknak. Eltelt negyven év, bárki megcsinálhatta volna a saját Radics filmjét. Amúgy nem volt annyira vészes a kritika. A komolyabb portálokon nagyjából korrekt írások jöttek, a fröcsöntőktől meg a fröcsögés. Volt, ahol kerek-perec NER-lovaggá ütöttek engem is – 50 millió közvetlen támogatású 100 perces mozifilm gyártása miatt. Erre most mit mondjak?

Evezzünk vissza a tengeren túlra…

Ami a Los Angelesbe, konkrétan a Catalina szigeten tartott rendezvényre való utazást illeti: kimondottan mókás volt, hogy „vihettem némi a vizet az óceánba”! Az, hogy Los Angelesben amerikai filmeseknek beszélhettem a saját megközelítéseimről, hogy egy többórás panelbeszélgetésben vehettem részt, ahol egy Akadémiai díjra jelölt rendezőnő mellett súlya volt a mondataimnak, az nagyon sokat elárul arról a szakmai alázatról, ami azzá tette az amerikai filmet – a független filmjeiket is – ami. Ugye a Radics egy dokumentum-játék, amiben tudatosan kerültem a hagyományos dokumentumfilmes elemek használatát, ezek is inkább játékfilmekre jellemző kontextusokban vagy jelenetekben jelenek meg. Ez volt számukra érdekes.

Mennyire volt érzékelhető a woke a fesztiválon?

Ez egy független filmes fesztivál és konferencia volt, amire nem nyomta rá semmilyen ideológia a bélyegét. Voltak mindenféle, alkotások, közöttük természetesen úgynevezett woke filmek is. Akinek az kellett, az nézhetett ilyeneket. És persze számtalan más jellegűt is. Nem az volt a téma, hogy mit, hanem inkább mindenki a „hogyan valósult meg a történetmesélés”-re koncentrált. Zömében kísérletező szellemű, nagyon friss megközelítésekkel volt tele a fesztivál. Izgalmas, hajnalig tartó beszélgetések, viták zajlottak. Azt azért tudd, hogy a filmesek az egy azon „holdkóros ember faj” bármely részéről is jönnek a világnak.  Szóval

a modernnek mondott – hagy nevezzem így – ideológiák mentén készülő filmek egyébként szerintem Amerikában pár éve tetőztek, de mivel ezek korántsem annyira közönségcsalogatók, s az amerikai társadalom is meglehetősen konzervatív, végül beárazta és a helyére rakta őket a piac. Ennyi.

Mostanra sokkal kevesebb, de művészileg sokkal színvonalasabb, árnyaltabb ilyen jellegű produkció készül. Végül mindig minden egyensúlyba kerül a világban. A pénz meg piszok nagy úr.

Jártál a római filmhéten is. Milyenek az új európai filmek?

Fájdalmas élmény volt. Szerintem az a buli lehetett volna akár Moszkvában is, 1985-ben. A filmekre gondolok. A zömüket tuti nem fogjuk a magyar mozik műsorán látni. A filmszínházi kutya se lenne kíváncsi rájuk! Zömében leegyszerűsítő, klisé-produkciókat láttam, tisztelet a kivételnek! Nekem úgy tűnt, hogy nem okvetlenül az aktuális és valós, az európai társadalmakat ténylegesen feszítő problémákkal dolgoznak, hanem inkább azokat a filmeket csinálják meg, amire pénzt kapnak. Erről egyébként három-négy sör után már az alkotók is őszintébben beszéltek.

Talán egy kis extra szabadság és sokszínűség nem ártana az európai filmeknek. Nem jó, ha egy filmes nem alkothat olyan szabadon, mint amilyen szabadon esténként a barátaival beszélget.

Amerikában ezt is sokkal jobban csinálják. Ott igazi merész, bevállalós, a problémákba arccal beleálló független filmek sorát láttam, általában egy közepes költségvetésű magyar nagyjátékfilm árából, ami ritkán több 1-2 millió dollárnál.

És mit keresel a Hortobágyon?

Új filmet. A külső pusztában a belső pusztát. Kiváló gondolkodó, fotós, természetfilmes, filozófus, költő és író barátommal, Végh Attilával létezésünk filozófiai összefüggéseit és értelmét boncolgató alkotást tervezünk. A legnehezebb dolgokkal már meglepően jól állunk, piacunk és külföldi partnereink már vannak. A disztribúcióval kezdtünk, szerintem mindenkinek azzal kellene. Most a nehéz kategóriát igyekszünk teljesíteni, megtalálni a forrásokat is a filmre.

nyitókép: Facebook
 

 

Mandiner éves előfizetés féléves áron!

Összesen 63 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
dios1968
2024. március 02. 23:52
Végre hogy valakinek eszébe jutott!!
hahota-2
2024. március 02. 18:36
Aki megrögzött háborúpárti, az remélem az első sorban fog keménykedni, ha eljön az idő.
Ez D-dúr és e-moll
2024. március 02. 18:30 Szerkesztve
"esvany-0 ---> Ez D-dúr és e-moll 2024. március 02. 18:17 Mi közünk Navalnijhoz, s neki a magyar Országgyűléshez??? Hülye USA-csicskák füttyentésére miért ugranánk? Gyurcsány a 2006-os áldozata családjától mikor kér bocsánatot?" Ha a Fidesz kezdeményezte volna a néma megemlékezést és az ellenzék maradt volna ülve, akkor te is piszkosul fel volnál háborodva. Navalnij egy nagyon rendes orosz nacionalista volt, aki szembe mert menni Putyinnal és ezért 47 évesen meggyilkolták. Semmi oka nem volt a Fidesznek arra, hogy ülve maradjon, sokkal kevésbé tiszteletreméltó és jelentős emberek miatt is álldogált már az Országgyűlés. Orbán pedig az ostoba, primitív és cinikus kiszólásával még minden magyar fejére is szégyent hozott.
Ez D-dúr és e-moll
2024. március 02. 18:07
"lájkbajnok 2024. március 02. 17:00 • Szerkesztve Íme Európa egyetlen háborúpárti kormánya: Magyarország az egyetlen EU-tagország, amelyik nem állt ki az azonnali gázai humanitárius tűzszünet mellett..." Azzal, hogy ülve maradtak a Navalnij emlékére tartott egyperces néma parlamenti megemlékezés alatt, a Fidesz-kormány és frakció kiírta magát az erkölcsös emberek közül. Azzal pedig, hogy Orbán még pocskondiázta is a néhány napja meggyilkolt Navalnijt, emberi méltóságából is kivetkőzött.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!