Amikor a bűn vírusként terjed – vallásos témájú társasjátékok húsvétra

Nyitókép: Böjtös Gábor

Amikor a Lacerda-játékokkal indítottam a kultúra rovatos jelenlétem, legalábbis a társasjátékok világát bemutató cikksorozatom, nem titkoltan az volt a célom, hogy a magyarul elérhető, a lehető legkomolyabb kihívást jelentő játékokkal ízelítőt nyújtsak abból, hogy milyen mélységek léteznek a műfajban. Az intellektuális, nagyon gondolkodós és kimondottan nehéz társasok azonban már egy külön zsánert képviselnek, amihez kell némi idő és energia, miközben maga a társasjáték, ahogy a nevében is áll, alapvetően játékról és szórakozásról szól, még ha közben meg is dolgoztatjuk az agyunkat.

Ami nagyon jó hír, hogy a kínálat hatalmas, legyen szó az alműfajokról, avagy a mechanikákról, vagy éppen a témáról, és ha már téma, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a világban uralkodó tendenciákhoz igazodva 

közvetítenek valamilyen értéket. Ami még jobb hír: azért bőven akad ilyen is, és bár főleg angolul, de azért magyar nyelven is találhatunk igazi különlegességet. Ez a cikk ezeket a játékokat mutatja be, és bár helyhiány miatt igazán részletesen nem merülök el külön-külön a játékmenetben, azért minden esetben igyekszem átfogó képet nyújtani.

Jeruzsálemben járunk, a 33. évben, mikor egy férfi felmérhetetlen jelentőségű hatással bír nemcsak a társadalomra, de a kultúrára is. Akkor még ez persze nem látszódik egyértelműen. Mert miközben Jézus a követőit tanítja, megbocsátásról és szeretetről mesél, az uralkodói érdekeket szemben állítja Isten akaratával, a sötét fellegek már gyülekeznek. Elvégre vannak, akik félnek a férfitól, aki elutasítja a földi hatalmat és gazdagságot, ezért pedig, érthető reakcióként, amitől félnek, az ellen fordulnak. 

Mindössze 30 ezüstbe kerül, hogy a nagytanács, avagy a Szanhedrin megvásárolja, kiváltsa Jézus egyik követőjének hűségét, így amikor az apostolok és a követők összegyűlnek, ez az este és példamutatása lesz az utolsó, mely úgy híresül el, mint az utolsó vacsora. És a Jeruzsálem: Anno Domini pontosan ezt veszi alapul, méghozzá a követők egy-egy csoportosulásával, kik felajánásaikkal és áldozataikkal a lehető legközelebb szeretnének kerülni az apostolokhoz.

A Jeruzsálem: Anno Domini egyik különlegessége, hogy játékosszámtól függően használjuk a kétoldalas tábla egyik oldalát, és míg három vagy négy játékos esetén a normál szabályok szerint játszunk, két főnél megváltozik az összkép, és az utolsó vacsorán barátságos követők töltenek fel bizonyos helyeket. Mert a koncepció az, hogy a saját követőinket kártyák kijátszásával, ennek hála nyersanyagok gyűjtésével és különböző akciókkal elküldjük a vacsorára, ahol az apostolokat is mi magunk helyezzük el az asztal körül, és bizony a játék végén leginkább az számít, hogy 

Emellett viszont gyűjthetjük a példabeszédeket, ami kiemelten jópofa megoldás. De az egész játék nagyszerű, egyszerre pakliépítős, szettgyűjtös és kicsit területfoglalós, rendkívül jó témával és mechanikával, ami még egyedinek is mondható. A matricázott komponensek (az apostolok esetén a magyar nevekkel) és az illusztrációk kifejezetten igényesek, ahogy az egész megvalósítás, így külön öröm, hogy már magyarul is megvásárolhatjuk.

Az apostolok cselekedetei ugye az Újszövetség ötödik irata, a négy evangélium után soron következő történeti könyv, melyben az Egyház történetének kezdetéről és elterjedéséről kapunk beszámolót. És bár a The Acts című társasjáték Jeruzsálemben indul, igazából a 8. fejezettől veszi fel a fonalat, amikor az apostolok a csodatételeket és az üldöztetést követően útra kelnek, hiszen a születendő kereszténység kinövi Júdeát, Jeruzsálemet, és terjeszkedésbe kezd. 

Peter Schultz, eredetileg 2018-as társasa pedig pontosan ezt veszi alapjául. Ennek megfelelően a viszonylag kis dobozból egy egészen nagy tábla kerül elő, mely az akkori helyszíneknek ad otthont, egy visszafogottan, de szépen illusztrált térkép formájában, ahol a kiindulási pont még mindig Júdea, ám az apostolok feladata nemcsak az, hogy itt hívőket szerezzenek, templomot emeljenek, csodákat hajtsanak végre, és írásokat hagyjanak az utókorra, de az is, hogy közben más területek felé vegyék az irányt, növeljék szervezetük nagyságát, más népek között is elvessék a hit magvát.

Ez a téma ráadásul minden szempontból kiemelkedő módon lett tálalva és beleépítve a mechanikába. A tábla és minden elem jól néz ki, a térképen kis illusztrációkat csodálhatunk meg, 

Zseniális ötlet már a fekete és fehér korongok jelenléte is, de a csodák és ajándékok is maximálisan illeszkednek az elképzeléshez, ami minden túlzás nélkül a Biblia adott szakaszának minőségi adaptációja. A játék emellett nem kifejezetten drága, de ami a legfontosabb, hogy egy kellően izgalmas és változatos, akár kezdőknek is élvezhető, munkáslehelyezős társassal gazdagodhatunk.

Lance Hillnek és a Funhill Games-nek hála végre más oldalról is megközelíthetjük a bűn témáját, elvégre a Kings of Israelben a Krisztus előtti Egységes Izraeli Királyság (Kr. e. 1020 és 930 között), majd Izraeli Királyság (Kr. e. 930 és kb. 722 között) területén kell az akkori jobb és rosszabb királyok és királyságok befolyása alatt, prófétaként, Izrael népét jó vagy legalábbis jobb belátásra bírni, miközben bálványok épülnek és terjed a bűn, mint a pestis. Ellenállni pedig nehéz, de nem lehetetlen. 

Mindez érdekes felütés egy társasjátékhoz, pláne egy könnyedebb társashoz, ami ráadásul elég erősen merít a vírusos megbetegedésekkel foglalkozó Pandemic stílusából, és ez már az első pillantás során nyilvánvalóvá válik. Merthogy miről is van szó? Nos, a játék fordulóit az egymást követő jó és rossz királyok uralkodása jelzi, mialatt a játékosok a prófétákat alakítva járják a környéket, hogy ledöntsék a bálványokat, elűzzék a bűnt, jó útra tereljék a lakosokat, emellett oltárokat emeljenek. És ez egyáltalán nem egyszerű feladat.

Bár az alapok láthatóan a Pandemictől származnak, mindezt kiválóan sikerült átültetni egy teljesen más témába, méghozzá ehhez illeszkedő megvalósításban. Itt ugye nem gyógymódot kell találni, hanem a bűntől megszabadulni, oltárokat emelni, de maga a terjedés és a mechanika mégis egyezik. Ami nagyon tetszett, az az Áldás- és Bűn-kártyák megvalósítása, mindegyik egyedi grafikával, idézettel és/vagy éppen/ történelmi eseménnyel, aminek köszönhetően még érthetőbb és emberközelibb az aktuális hatás, ami segít vagy épp hátráltat minket. Ehhez kapcsolódik, hogy vannak események, amiket előre látunk egy-egy visszakeverendő kártya hatására, így a próféciákkal előre fel kell és fel lehet készülni valamiféle csapásra, aminek élét így elüthetjük. 

És ezekre kiválóan építkezik a játék, miközben mechanikájában, játékmenetében is remekül működik. Működik a téma, működik a játék, sőt mondok még valamit: nekem még a visszafogott külső is abszolút bejött, tetszik a térkép, tetszenek a kártyák, abszolút szemrevaló a dizájn, miközben nem ellentmondásos a koncepcióval.

A Kings of Israel kifejezetten pozitív meglepetésnek bizonyult, éppen ezért egykor a kiadó másik, hasonló tematikájú produkcióját, a Wisdom of Solomont is érdeklődve vettem a kezembe, mely azonban már nem kooperatív küzdelem a bűn ellen, hanem egy kompetitív euró, melyben Jeruzsálem felvirágoztatása a cél. A Wisdom of Solomon ráadásul már a Krisztus előtti 960-as évekre korlátozódik, mikor is Salamon király nemcsak elhozta földjének arany korszakát, építve és fejlesztve a környező területeket, de 

Ennek a korszaknak a lenyomata a társasjáték, melyben a játékosok Salamon helytartóit alakítják, akik területet szerezve, munkásokat kiküldve gyűjtenek be nyersanyagot és építkeznek, hogy ezzel minél nagyobb támogatottságot szerezve nyerjék meg a játékot.

A végére egyébként Jeruzsálem temploma megépül, Salamon földje felvirágzik, és bizony az ehhez vezető út is kellőképpen izgalmas, változatos, szórakoztató. Mert ahogyan a Kings of Israelnél, úgy a Wisdom of Solomonnál is nagyjából a pozitívumok azok, amik az emberben megmaradnak. Itt azért kicsit kevésbé kerülünk úgymond vallásos közegbe, inkább egy történelmi időszakot élhetünk át kereskedői és építkezési szempontokból, nem kifejezetten konfrontatív módon, de azért időnként rendesen megpiszkálva a másik dolgát. 

És mindehhez megint nagyszerű külső jár. Ahogy a Kings of Israelnél, úgy itt sincs csicsa, nincsenek különleges, nagy elemek, minik, maga a dizájn pedig talán még visszafogottabb, de ez ezúttal is nagyon jól áll a játéknak. Sőt, a kis faházak különösen mutatósak, és az utaknál sincs többre szükség, mint a kis barna faelemek, amik jól láthatóan összekötik a különböző területeket. A kártyák illusztrációi jók, az anyagminőség rendben van, avagy minőségi játékról van szó, ami ízig-vérig euró. A Funhill Games ezzel a játékkal is bizonyítja, hogy 

és szépen felépített módon közelít meg, hogy az bárki számára elérhető legyen.

Ámen!

Bár a fontosabb játékokat lényegében kibeszéltük, még így maradt olyan, ami a témához köthető. A csak külföldön, angolul megjelent, kicsit sakkszerű Angel Furyban például az angyalok seregeit vezetve démonok hordáival küzdhetünk meg, akár ketten egymás ellen, akár közösen küzdve a célért, de a Deliverance-ben is a gonosz erőivel küzdő angyalok kapják a főszerepet. Aztán ott van a Monasterium, melyben dékánként a novíciusokat képezhetjük ki a kolostorokban, számos fontos akciót végrehajtva a dobókockákkal, amiknek az értéke határozza meg, hogy mit tehetünk.

De ott van még a nehezen beszerezhető Commissioned, ami sokak szerint a legjobb vallásos témájú társasjátékok között áll. És még egy nagy rakással meríthetnénk a teljes kínálatból, ha azokat is sorra vesszük, amik érintőlegesen kapcsolhatók ide. Összességében azonban elmondható, hogy 

mint a művészetek bármely ágára. Így ha valaki érdeklődne a hobbi iránt, vagy már benne van, de ennyire még nem ásta bele magát, annak ezeket a társasokat nyugodt szívvel tudom ajánlani, függetlenül attól, hogy valaki a téma-orientált ameri, vagy inkább a stratégiázós euró játékokat kedveli jobban. Persze nem mindenkinek tetszhet ez a vallásos koncepció, van olyan, aki pont hogy szörnyeket és démonokat idézne meg, de éppen ez a szép ebben, hogy megvan a szabad akarat és választás lehetősége.