A művészettörténész sérelmezte, hogy annak ellenére, hogy a fővárosnak több kulturális alpolgármestere is volt, mégsem építettek erre a meglévő alapra, és ezt nagyon nehéz megértenie. Mint mondta: voltak pályázatok, és ő maga is több illetékest megkeresett ötletekkel, de mindig azt tapasztalta, hogy politikai érdekek mentén, darabosan működik minden, és „sok esetben a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal kéz”.
A főváros és az ellenzéki kerültetek egyszerűen nem tudták egymást segíteni kulturális- és urbanisztikai területen”
– fogalmazott. Hozzátette: „Inkább azt érzi az ember, hogy ugyanaz a bürokratikus nehézkesség és helytartói viszony maradt meg, és számomra ez döbbenetes, szégyenletes és fájdalmas”.