| Győrffy Ákos |
Hét évvel ezelőtt, 2016-ban hunyt el Kertész Imre, Magyarország mindmáig egyetlen Nobel-díjas írója. Egy író halála mindig jelentékeny cezúra, mert onnan kezdve sok minden történhet az életművével. Vagy elfelejtik, vagy benne marad a kollektív kulturális emlékezetben. A mi időnk nem az írók ideje, és akkor még enyhén fogalmaztam. Az a társadalmi megbecsültség, az a figyelem, amely egykor a legkiválóbb írókra irányult, már a múlté. És ez már így is marad, azt hiszem. Ennek okairól hosszan lehetne elmélkedni, és például Kertész Imre életműve is – többek között – ennek a kérdésnek a jegyében állt. Kertészt a halála óta – ha nem felejtették is el, de – kevéssé képezi diskurzusok tárgyát, nem igazán esik szó róla. Nevét egy intézet viseli, s ez mégis valami, mondhatnánk. Ez az intézet Kertész halála óta több kötetet is megjelentetett. A Világvég-történetek című elbeszéléskötetet 2020-ban, és nemrég a Vázlatok című könyvet. E kötet alcíme: Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Már az alcím is világossá teszi a kötet műfaját. Egyfajta műhelynapló ez Kertész írói pályájának legelejéről, a diktatúra mélyéről. Műhelynapló is, olvasónapló is, mert például beszámol benne a Bűn és bűnhődés elolvasásáról, arról a szinte katartikus hatásról, amivel Dosztojevszkij regénye megajándékozta. Félbemaradt, soha meg nem valósult tervek körvonalai tűnnek fel, vagy olyan írások, amelyeket évtizedekkel később egy regény szerkezetébe illesztett be. A könyv talán legfontosabb vonulata az, amelyben a Sorstalanság akkor még homályos, készülődő regénytervéről ír. Nagyon érdekes, ahogy közelít nagy témájához, amellyel majd a következő fél évszázadot fogja eltölteni. Mert a sorstalanság volt Kertész nagy témája, és nem csak legismertebb regényének címe. A huszadik századi diktatúrákban névtelenné és kiszolgáltatottá vált modern ember tapasztalata volt az, ami foglalkoztatta. Egy folyamat rögzítése, amit már pályájának kezdetén világosan látott, és amit megrendítő pontossággal így foglal össze a Vázlatokban: „a változó világok igazságából való menekülés a Buchenwaldban felismert állandó igazság mozdulatlan világosságába”.
(Kertész Imre: Vázlatok – Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Kertész Imre Intézet, 2023)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Kiss-Hegyi Anita kulturális kapcsolatokért felelős államtitkár a kultúra hídszerepéről és a 26 országban jelen lévő Liszt Intézetek missziójáról.
Az együttműködés és az összefogás nem csak a politikai elit, hanem a kultúra és a civil szféra feladata is.
A világhírű magyar borkultúra tovább növelheti ismertségét egy újraéledő hagyomány által. A Márton-naphoz kapcsolódó újbor ünnepe új kapukat nyit a hazai vendégforgalomban és az átalakuló borpiacon is.
Rod Dreher döbbenetes tapasztalatról számolt be: Londonban a kormány egyszerűen letiltotta az oldalát, mert a migráció veszélyeiről írt.
Az ünnepi eseményen átadásra kerülnek majd a Mandiner-díjak is.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
