| Győrffy Ákos |
Hét évvel ezelőtt, 2016-ban hunyt el Kertész Imre, Magyarország mindmáig egyetlen Nobel-díjas írója. Egy író halála mindig jelentékeny cezúra, mert onnan kezdve sok minden történhet az életművével. Vagy elfelejtik, vagy benne marad a kollektív kulturális emlékezetben. A mi időnk nem az írók ideje, és akkor még enyhén fogalmaztam. Az a társadalmi megbecsültség, az a figyelem, amely egykor a legkiválóbb írókra irányult, már a múlté. És ez már így is marad, azt hiszem. Ennek okairól hosszan lehetne elmélkedni, és például Kertész Imre életműve is – többek között – ennek a kérdésnek a jegyében állt. Kertészt a halála óta – ha nem felejtették is el, de – kevéssé képezi diskurzusok tárgyát, nem igazán esik szó róla. Nevét egy intézet viseli, s ez mégis valami, mondhatnánk. Ez az intézet Kertész halála óta több kötetet is megjelentetett. A Világvég-történetek című elbeszéléskötetet 2020-ban, és nemrég a Vázlatok című könyvet. E kötet alcíme: Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Már az alcím is világossá teszi a kötet műfaját. Egyfajta műhelynapló ez Kertész írói pályájának legelejéről, a diktatúra mélyéről. Műhelynapló is, olvasónapló is, mert például beszámol benne a Bűn és bűnhődés elolvasásáról, arról a szinte katartikus hatásról, amivel Dosztojevszkij regénye megajándékozta. Félbemaradt, soha meg nem valósult tervek körvonalai tűnnek fel, vagy olyan írások, amelyeket évtizedekkel később egy regény szerkezetébe illesztett be. A könyv talán legfontosabb vonulata az, amelyben a Sorstalanság akkor még homályos, készülődő regénytervéről ír. Nagyon érdekes, ahogy közelít nagy témájához, amellyel majd a következő fél évszázadot fogja eltölteni. Mert a sorstalanság volt Kertész nagy témája, és nem csak legismertebb regényének címe. A huszadik századi diktatúrákban névtelenné és kiszolgáltatottá vált modern ember tapasztalata volt az, ami foglalkoztatta. Egy folyamat rögzítése, amit már pályájának kezdetén világosan látott, és amit megrendítő pontossággal így foglal össze a Vázlatokban: „a változó világok igazságából való menekülés a Buchenwaldban felismert állandó igazság mozdulatlan világosságába”.
(Kertész Imre: Vázlatok – Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Kertész Imre Intézet, 2023)
Különleges zenei programmal indul az április a fővárosban: április 3. és 5. között ismét megszervezik a Budapest GipsyFestet, ahol a roma zenei élet színe-java megfordul majd. A programokról és a rendezvény küldetéséről kérdeztük a főszervezőt, Rostás Mihály Mazsit. De lapunknak Tóth Gabi is vallott arról, milyen kapcsolat fűzi ehhez a kultúrához.
Valami történik, a hitehagyott Nyugaton egyre többen szomjazzák a transzcendenciát. A vallásosság nemcsak hasznos, de észszerű választás is, itt az ideje, hogy a hívők megragadják az alkalmat, és beszélgetni kezdjenek a bizonytalanokkal – mutat rá a változó korszellem kínálta esélyre Ross Douthat.
A modell sikerének ellenére a Magyarországon történő bevezetés számos kihívást rejt magában.
Sokáig „tótnak” hitték őket, de a kutatások is bebizonyították, Derenken egykor lengyelek, gorálok éltek. Rémiás Tibort, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatóját kérdeztük.
„A magyar népzene és a néptánc tudja legjobban bemutatni a nemzeti karakterünket” – hangsúlyozta Rosonczy-Kovács Mihály annak kapcsán, hogy a csárdás hagyománya felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
Az elnök családjának étkezési szokásai azonban változatos képet mutatnak.
„A bíróság emlékeztet arra, hogy Magyarországnak továbbra is kötelessége együttműködni a Nemzetközi Büntetőbírósággal” – fogalmazott a szóvivő.
