Patchwork – Programajánló

2023. november 30. 11:46

2023. november 30. 11:46

 

Közelítés a nagy témához

| Győrffy Ákos |

Fotó: KKETTK Alapítvány kiadó

Hét évvel ezelőtt, 2016-ban hunyt el Kertész Imre, Magyarország mindmáig egyetlen Nobel-díjas írója. Egy író halála mindig jelentékeny cezúra, mert onnan kezdve sok minden történhet az életművével. Vagy elfelejtik, vagy benne marad a kollektív kulturális emlékezetben. A mi időnk nem az írók ideje, és akkor még enyhén fogalmaztam. Az a társadalmi megbecsültség, az a figyelem, amely egykor a legkiválóbb írókra irányult, már a múlté. És ez már így is marad, azt hiszem. Ennek okairól hosszan lehetne elmélkedni, és például Kertész Imre életműve is – többek között – ennek a kérdésnek a jegyében állt. Kertészt a halála óta – ha nem felejtették is el, de – kevéssé képezi diskurzusok tárgyát, nem igazán esik szó róla. Nevét egy intézet viseli, s ez mégis valami, mondhatnánk. Ez az intézet Kertész halála óta több kötetet is megjelentetett. A Világvég-történetek című elbeszéléskötetet 2020-ban, és nemrég a Vázlatok című könyvet. E kötet alcíme: Feljegyzések, téma­tervek 1958–1963. Már az alcím is világossá teszi a kötet műfaját. Egyfajta műhelynapló ez Kertész írói pályájának legelejéről, a diktatúra mélyéről. Műhelynapló is, olvasó­napló is, mert például beszámol benne a Bűn és bűnhődés elolvasásáról, arról a szinte katartikus hatásról, amivel Dosztojevszkij regénye megajándékozta. Félbemaradt, soha meg nem valósult tervek körvonalai tűnnek fel, vagy olyan írások, amelyeket évtizedekkel később egy regény szerkezetébe illesztett be. A könyv talán legfontosabb vonulata az, amelyben a Sorstalanság akkor még homályos, készülődő regénytervéről ír. Nagyon érdekes, ahogy közelít nagy témájához, amellyel majd a következő fél évszázadot fogja eltölteni. Mert a sorstalanság volt Kertész nagy témája, és nem csak legismertebb regényének címe. A huszadik századi diktatúrákban névtelenné és kiszolgáltatottá vált modern ember tapasztalata volt az, ami foglalkoztatta. Egy folyamat rögzítése, amit már pályájának kezdetén világosan látott, és amit megrendítő pontossággal így foglal össze a Vázlatokban: „a változó világok igazságából való menekülés a Buchenwaldban felismert állandó igazság mozdulatlan világosságába”.

(Kertész Imre: Vázlatok – Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Kertész Imre Intézet, 2023)

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Kapcsolódó cikkek

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik