| Győrffy Ákos |
Hét évvel ezelőtt, 2016-ban hunyt el Kertész Imre, Magyarország mindmáig egyetlen Nobel-díjas írója. Egy író halála mindig jelentékeny cezúra, mert onnan kezdve sok minden történhet az életművével. Vagy elfelejtik, vagy benne marad a kollektív kulturális emlékezetben. A mi időnk nem az írók ideje, és akkor még enyhén fogalmaztam. Az a társadalmi megbecsültség, az a figyelem, amely egykor a legkiválóbb írókra irányult, már a múlté. És ez már így is marad, azt hiszem. Ennek okairól hosszan lehetne elmélkedni, és például Kertész Imre életműve is – többek között – ennek a kérdésnek a jegyében állt. Kertészt a halála óta – ha nem felejtették is el, de – kevéssé képezi diskurzusok tárgyát, nem igazán esik szó róla. Nevét egy intézet viseli, s ez mégis valami, mondhatnánk. Ez az intézet Kertész halála óta több kötetet is megjelentetett. A Világvég-történetek című elbeszéléskötetet 2020-ban, és nemrég a Vázlatok című könyvet. E kötet alcíme: Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Már az alcím is világossá teszi a kötet műfaját. Egyfajta műhelynapló ez Kertész írói pályájának legelejéről, a diktatúra mélyéről. Műhelynapló is, olvasónapló is, mert például beszámol benne a Bűn és bűnhődés elolvasásáról, arról a szinte katartikus hatásról, amivel Dosztojevszkij regénye megajándékozta. Félbemaradt, soha meg nem valósult tervek körvonalai tűnnek fel, vagy olyan írások, amelyeket évtizedekkel később egy regény szerkezetébe illesztett be. A könyv talán legfontosabb vonulata az, amelyben a Sorstalanság akkor még homályos, készülődő regénytervéről ír. Nagyon érdekes, ahogy közelít nagy témájához, amellyel majd a következő fél évszázadot fogja eltölteni. Mert a sorstalanság volt Kertész nagy témája, és nem csak legismertebb regényének címe. A huszadik századi diktatúrákban névtelenné és kiszolgáltatottá vált modern ember tapasztalata volt az, ami foglalkoztatta. Egy folyamat rögzítése, amit már pályájának kezdetén világosan látott, és amit megrendítő pontossággal így foglal össze a Vázlatokban: „a változó világok igazságából való menekülés a Buchenwaldban felismert állandó igazság mozdulatlan világosságába”.
(Kertész Imre: Vázlatok – Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Kertész Imre Intézet, 2023)
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Az ukrán elnök nem örült a magyar miniszterelnök tárgyalásának.
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
