| Győrffy Ákos |
Hét évvel ezelőtt, 2016-ban hunyt el Kertész Imre, Magyarország mindmáig egyetlen Nobel-díjas írója. Egy író halála mindig jelentékeny cezúra, mert onnan kezdve sok minden történhet az életművével. Vagy elfelejtik, vagy benne marad a kollektív kulturális emlékezetben. A mi időnk nem az írók ideje, és akkor még enyhén fogalmaztam. Az a társadalmi megbecsültség, az a figyelem, amely egykor a legkiválóbb írókra irányult, már a múlté. És ez már így is marad, azt hiszem. Ennek okairól hosszan lehetne elmélkedni, és például Kertész Imre életműve is – többek között – ennek a kérdésnek a jegyében állt. Kertészt a halála óta – ha nem felejtették is el, de – kevéssé képezi diskurzusok tárgyát, nem igazán esik szó róla. Nevét egy intézet viseli, s ez mégis valami, mondhatnánk. Ez az intézet Kertész halála óta több kötetet is megjelentetett. A Világvég-történetek című elbeszéléskötetet 2020-ban, és nemrég a Vázlatok című könyvet. E kötet alcíme: Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Már az alcím is világossá teszi a kötet műfaját. Egyfajta műhelynapló ez Kertész írói pályájának legelejéről, a diktatúra mélyéről. Műhelynapló is, olvasónapló is, mert például beszámol benne a Bűn és bűnhődés elolvasásáról, arról a szinte katartikus hatásról, amivel Dosztojevszkij regénye megajándékozta. Félbemaradt, soha meg nem valósult tervek körvonalai tűnnek fel, vagy olyan írások, amelyeket évtizedekkel később egy regény szerkezetébe illesztett be. A könyv talán legfontosabb vonulata az, amelyben a Sorstalanság akkor még homályos, készülődő regénytervéről ír. Nagyon érdekes, ahogy közelít nagy témájához, amellyel majd a következő fél évszázadot fogja eltölteni. Mert a sorstalanság volt Kertész nagy témája, és nem csak legismertebb regényének címe. A huszadik századi diktatúrákban névtelenné és kiszolgáltatottá vált modern ember tapasztalata volt az, ami foglalkoztatta. Egy folyamat rögzítése, amit már pályájának kezdetén világosan látott, és amit megrendítő pontossággal így foglal össze a Vázlatokban: „a változó világok igazságából való menekülés a Buchenwaldban felismert állandó igazság mozdulatlan világosságába”.
(Kertész Imre: Vázlatok – Feljegyzések, tématervek 1958–1963. Kertész Imre Intézet, 2023)
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Az MCC háromnapos nemzetközi konferenciáján ezúttal is világhírű szakemberek gyűltek össze, hogy közösen megfejtsék, mi kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen a béke, a jólét és a szólásszabadság.
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
Egy zenész és egy tartalomkészítő. Mindketten dánok, influenszerek és immár évek óta Magyarország az otthonuk. Miért döntöttek úgy, hogy itt kezdenek új életet, mik a benyomásaik rólunk magyarokról, és miként lehetnénk még vonzóbb célpont a külföldiek számára. Utánajártunk!
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
A Budaházy testvérek mellett a kormány melletti kiállást szorgalmazza Petrás János, a Kárpátia zenekar énekese, Borbály Zsolt Attila író, de a Fidesz mellett tette le a voksát Bogár László közgazdász, Sneider Tamás és Rig Lajos egykori jobbikos is.
A TV2 dokurealityje, A mi történetünk negyedik adásából kiderül, hogyan tudta termőre fordítani a gyerekkori traumáit a mára kétdiplomás Kecskés Evelin, és a ceglédi gazdálkodócsalád, Siposék egy napjába is bepillanthatunk.
