Elérkezett a szép, új totalitarizmus Amerikába?

Az MCC legújabb rendezvényén a "puha totalitarizmus" volt a téma. A meghívott vendégek Ryszard Legutko és Zbigniew Janowski voltak, a The Demon in Democracy: Totalitarian Temptations in Free Societies és a Homo Americanus: The Rise of Totalitarian Democracy in America szerzői. Legutko és Janowski saját műveiben megpróbálja megmagyarázni a puha-totalitarizmus jelenségét és kapcsolatát a liberális demokráciával. Mindkét szerző amellett érvel, hogy a közhiedelemmel ellentétben a liberalizmus és a demokrácia terjeszkedése nem az egyéni szabadságjogok kiterjesztéséhez vezet, hanem egy új társadalmi és politikai keretet teremt, amelyben lehetséges a mai nyugati társadalmak polgárainak mélyreható rabszolgasorba taszítása. A moderátor Rod Dreher amerikai író, a European Conservative szerkesztője volt.

A köszöntő szavakat Lánczi András, a Politikai Filozófia Európai Centrumának vezetője mondta. Mint a neves filozófus kiemelte, 

Lánczi Leo Strauss munkásságát is méltatta, akit a 20. század legnagyobb politikai filozófiai gondolkodójának nevezett.

Legutko, az Európai Parlament képviselője a nagy hazugságról beszélt, mert a hazugság a totalitarizmus kulcsa. A kettő között a kapcsolat egyértelmű: a totalitárius rendszer mindent irányítani akar az emberek életében. Úgy mutatja be magát, mint egy tökéletes rendszer, amely minden más rendszernél jobb. Azt is állítja, hogy több szabadságot és emberi fejlődést ad. Eközben elnyomó eszközöket, néha terrort használ, és főleg hazugságot, hogy eltitkolja a totalitárius valóság árnyoldalát. A hazugság itt egy szisztematikus megtévesztés, amely mindent áthat, és bejut az emberek elméjébe. 

A lengyel politikus felidézte, hogy az egyik leghíresebb szovjet dal arról szólt, hogy sehol sem szabadabb az ember, mint a Szovjetunióban, és hogy az élet sosem volt jobb. Ezek persze olyan állítások voltak, amelyeket az emberek a puszta szemükkel és fülükkel hazugságként tudták azonosítani. Egyedül a terror miatt nem szólaltak fel ellene. De nem csak a terror működik. Sokan Amerikában és Angliában is elhitték ezt, és ott nem volt terror. A hazugság valahogyan a nyelvben terjedt, maga a szocializmus szó is igazságot, pozitív üzenetet feltételezett. Szembeszállni vele azt jelentette, hogy az ember az elnyomóval, a kizsákmányolással, a szegénységgel, a háborúpártiakkal van. A felosztás világos volt, vagy a szocializmussal volt az ember, vagy ellene.

Janowski, a Towson Egyetem emeritus filozófiaprofesszora a totalitarizmus mai arcáról beszélt. Mint kifejtette, ez nem olyan, mint a sztálinizmus, hanem egy „puha totalitarizmus".

Az utóbbi megértéséhez el kell felejteni a nácizmust, a szocializmust vagy az olasz fasizmust. Azt a kérdést kell feltenni: milyen lenne a 20. század történelme, ha nem lettek volna ezek a rendszerek? Ez egy úgynevezett kontrafaktuális vizsgálat. Európa valószínűleg olyan lenne, mint Amerika, olyan értelemben, hogy sosem tapasztalta volna meg ezeket az ideológiai tévutakat. Most olyan lenne a helyzet, mint Amerikában.

A filozófus kiemelte: Fukuyama a történelem végéről beszélt, hiszen szerinte a Szovjetunió bukásával nem volt alternatíva a liberalizmussal és demokráciával szemben. Senki sem számított rá, ő sem, hogy a liberális demokrácia totalitárius lesz. A liberális demokrácia küzdött a nácizmussal és a kommunizmussal, és ezért senki sem vette észre benne a totalitárius tendenciákat. Csak most látjuk, hogy nem ugyanaz, mint amit hittünk róla, azaz nem garantálja a szabadságot.

A Janowski szerint a demokrácia és a liberalizmus nem a szabadság rendszere. Erre először Tocqueville mutatott rá, amikor meglátogatta Amerikát. Ő előre látta, hogy a demokrácia lehet totalitárius, még ha nem is így hívta. A demokrácia olyan rendszer, amely, ahogy terjed, egyre inkább visszaszorítja a szabadságot. 

 Nincs totalitárius rendszer ideológia nélkül. A demokráciáról azt hittük, hogy ideológiamentes, semleges rendszer, de az egyenlőség kényszerű keresése igenis eszméje a demokráciának. Eleme továbbá a racionalizmus, de nem annak klasszikus fajtája, hanem a „legújabb kutatásra" való hivatkozás kultusza.

De az „új kutatás" mindig arról szól, hogy meg akarják mondani, hogyan élj. Szedjél aszpirint naponta, ilyen és olyan ételeket egyél, aztán egy évvel később már a teljes ellenkezőjét javasolják. A „kutatást" arra használják, hogy irányítsák a társadalmat. A „kemény totalitarizmus" erőt használ, a „puha" pedig arra játszik, hogy maguktól viselkedjenek egy bizonyos módon az emberek. Mi jobb eszköz van erre, mint a „tudományra" való hivatkozás? Az emberek szabadoknak hiszük magukat, de ha megkérdezed őket a diverzitásról vagy a toleranciáról, mindenki ugyanazt feleli. Felmerül a kérdést: hogy lehetséges, hogy erőszak nélkül rávettek arra, hogy mind ugyanúgy gondolkodjunk és viselkedjünk? 

 – zárta gondolatait Janowski.

Rod Dreher Huxley-t idézte, akinek sorait főleg akkor értette meg, amikor Budapesten járt. Dreher felidézte, hogy az akkori tolmácsa, egy magyar nő, arról beszélt, hogy a sokat küzd az életében. Veszekednek a férjével, a gyerekei sok idejét emésztik fel. A barátai mindig azt reagálják, hogy „váljon el, tegye be a gyereket bölcsibe, menjen dolgozni, legyen boldog". A hölgy viszont ilyenkor azt feleli: „de én boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy házas vagyok, boldog vagyok, hogy anya vagyok. A boldogság nem a küzdelem nélküli élet." Dreher azt felelte neki: 

A tolmács rávágta: igen, erről van szó! Honnan szedted ezt? Dreher azt felelte, hogy egyszerűen Huxley Szép új világának 17. fejezetét idézte. A főhős elutasítja a drogokat, a pornót, és nem akarja a mesterséges boldogságot, mert nem akarta feladni emberi mivoltát. 
 

Fotó: Pixabay