Kutató: az emberek többsége azt mondja, fontos neki a környezetvédelem, mégis autózik és szemetel

„A közvélemény-kutatók állításával ellentétben nincs nyilvánvaló bizonyíték rá, hogy mit gondol a nép” – állítja nemrégiben megjelent tanulmányában az MCC Brussels vendégprofesszora, Bill Durodié. A szerző az Eurobarometer felméréseit vizsgálva megállapította: a közvélemény-kutatás és a propaganda egyre inkább összemosódik, és a kérdések feltevésénél elég gyakran tapasztalható a tudatos manipuláció is. Szerinte inkább olyan felmérésekre van szükség, amelyek az emberek valódi félelmeit és aggályait vizsgálják.

Durodié, aki most az MCC Scrutonban adott elő, felidézte, hogy ellentétben Amerika állításával, nem voltak tömegpusztító fegyverek Irakban. De ez nem állította le a háborút. Ennek oka az volt, hogy az információ és az információ értelmezése között nagy különbség lehet. Ha nem találnak ilyen fegyvereket, azt szerinte lehet úgy értelmezni, hogy nincsenek ilyen fegyverek, de úgy is, hogy jól elrejtették őket. Ilyen értelemben nem érdekes, mi volt az információ, mert a tényeket az előzetes elképzeléseink szerint értelmezzük, magyarázta a kutató.

A társadalmi kutatásoknál a kutatási kérdések sokat mondanak el arról, a felmérők milyen előítéletekkel rendelkeznek. A legújabb felmérések szerint az embereket a sokszínű energiaellátás érdekli. De nem tudjuk meg, miért tették fel a kérdést, és miért adták ezt a választ. Lehet, hogy a válaszadó a háborúra gondolt, de a választ értelmező egyén pedig a szélmalmokra.

A közvélemény se nem „köz”, se nem „vélemény”. A társadalmi kutatások viszont a kormánytól és a médiától indulnak el, és kiváltanak válaszokat a közből. Nem arról van szó tehát, hogy a köz kifejti véleményét. Néha olyan véleményeket erőszakolnak ki, melyeket nem is igazán képvisel a lakosság. Tíz emberből, ha megkérdezzük, a többség biztosan azt mondja, fontos a környezetvédelem, aztán le lehet hozni az eredményt: a többség védené a környezetet. De aztán ők is autóval mennek haza és szemetelnek, mutatott rá az előadó. Mégis: a felmérés azt mutatta meg, hogy tíz ember, ha megkérdezik tőlük, ezt a választ adja.

Durodié semmi újat nem csinált, egyszerűen szigorúan megvizsgálta a korábbi kutatásokat. A legtöbb ember jó ember, és ha megkérdezik tőle a felmérők, hogy mivel kéne foglalkoznia Brüsszelnek, az emberek segítőkészek, s valami olyasmit mondanak, hogy „most például a háborúval”. De ez nem egy vélemény, nem egy érték, hanem egy futó reakció egy olyan kérdésre, amire fel sem készült az ember. Az emberek továbbá félnek szembemenni a népszerű gondolatokkal.

Az emberek nem buták, és ezért azt a választ adják, ami jobb színben tünteti fel őket. Az emberek félnek olyasmit mondani, amiért megítélik őket. Jó példa volt erre a Brexit vagy Trump megválasztása. A felmérések azt mutatták, egyik sem történik meg, mert az emberek eltitkolták a nézeteiket.

Durodié szerint jó példa arra, hogy előre feltételezzük a másik kiindulópontját, amikor 2010-ben Gordon Brown brit miniszterelnököt megkérdezte egy választója, hogy „mit csinálunk a sok bevándorlóval”? Brown „bigottnak” nevezte a nőt, akiről kiderült, hogy egész életében balra szavazott, Brown támogatója volt, és egyszerűen arra gondolt, hogy nincsen elég forrás a befogadásukra. Az ügyből botrány lett, Brownnak elnézést kellett kérnie, mert teljesen félreértette a választóját.

A politológia és a szociológia legjobb munkáit az '50-es években készítették, Morris Rosenberg például feltette a kérdést: megbízol-e más emberi lényekben? Ez a legfontosabb kérdés, nem az, hogy kire szavazol. A legfontosabb dolog, ami most hiányzik, a bizalom, az emberek már magukban sem bíznak. Nincsen társadalmi felelősségvállalás, félünk attól, hogy lehurrognak, és nem bízunk abban, hogy kiállnak mellettünk. Ez rombolja a politikai vita színvonalát. Pedig úgy kéne hozzá állnunk, hogy nagy család vagyunk, egy nemzet, aki kifejezi véleményét és érdekeit, ehelyett egyének vagyunk, akik félnek kimondani mit akarnak, félnek a médiától. 

Fotó: Bill Durodié weboldala