Utazás Toszkána napsütötte, titokzatos tájain

Toszkána minden szempontból a lehetőségek tárháza, akár egy pihentető, akár aktív kulturális utazásra vágyik az ember. Gondoljunk csak az amerikai filmekből ismert, már-már túlzottan romantikus szőlőhegyekre, jókedvű olaszokkal a hozzájuk tartozó borospincékben, a napsütötte homokos tengerpartokra, vagy éppen egy középkori kultúrtörténeti sétára Firenze, Pisa, vagy Siena belvárosában.

De ahogy a legtöbb turistacélpont esetében, itt is azzal szembesülhetünk, hogy 

Pedig a toszkán életérzés továbbra is ott van, csak nem feltétlenül a firenzei dóm előtti téren, vagy a pisai ferde torony árnyékában kell keresnünk. A nagyvárosoktól pár kilométerre igazán olasznak érezhetjük magunkat úgy, hogy sem a kultúrtörténeti felfedezésekről, sem a minőségi programokról nem kell lemondanunk, sőt, olyan rejtélyek nyomára bukkanhatunk, amikkel sosem találkoznánk, miközben a lehető legjobb perspektívát keressük a Dávid-szobor lefotózásához.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt pár évben szinte minden nyáron lehetőségünk volt egy hétre vagy legalább pár napra Olaszországba utazni. Nálunk egy olasz út úgy néz ki, hogy találomra rábökünk egy kisvárosra a csizma felső felében (mivel autóval utazunk, az ország északi részéig bőven elég elkocsikázni). Idén Pieve a Socanara esett a választás, amivel kapcsolatban sokáig nem jutottunk egyetértésre, hogy vajon egy település, vagy egy utca neve lehet. (Mikor odaértünk, kiderült, hogy gyakorlatilag mindkettő).

Az inkább falunak nevezhető település története 2500 évre nyúlik vissza, és egy 12. századi templom mellett egy etruszk oltár is található. Ennek közvetlen szomszédságában volt a mi kis kétemeletes toszkán házunk, amit Airbnb-n keresztül foglaltunk le, és 

Késő este indultunk el Magyarországról, hogy kihasználjuk a hétvége és az éjszaka előnyeit, vagyis hogy nem olyan zsúfoltak az olasz autópályák. És persze az sem utolsó szempont, hogy nem kell 40 fokban ácsorogni a kígyózó sorokban.

Egy-két rövid megállóval másnap délután érkeztünk meg Pieve a Socanába, ahol nem csak a fáradtsággal, hanem a szerpentines úton felkavarodott gyomorral is küzdeni lehetett. Sajnos Toszkánában akármerre megy az ember, a kanyargós szerpentineket nehéz elkerülni. De így is hálás voltam a férjemnek, aki a helyiekkel ellentétben nem padlógázzal vette be a hajtűkanyarokat. Már csak azért is, mert egyik alkalommal, amikor már a kiszállást tervezgettem, a keskeny kiállóban egy hatalmas vaddisznó nézelődött.

Az első napokban még próbálkoztunk a környező nagyobb városokkal, mint Firenze, vagy Siena – amelyek persze egytől egyig gyönyörűek voltak –, de később a környező kisebb településeket céloztuk meg.

Firenze felé észrevettünk egy hatalmas várat a domb tetején egy Poppi nevű városkában, ami nem csak azért tetszett meg nekünk, mert olyan impozáns volt; hanem azért is, mert mindössze 10 percet kellett utazni a szállásunkról. Amikor reggel nekiindultunk, még nem is sejtettük, hogy ez lesz az egyik legizgalmasabb program.

A bejáratnál először visszahőköltünk a 8 eurós belépő láttán, arra gondolva, vajon mi ér meg háromezer forintot egy ilyen vidéki romban (még ha elég jól is néz ki). Igaz, ha összevetjük a firenzei dóm tornyával, ahová előző délután már csak három jegyet tudtunk volna vásárolni, darabját 20 euróért, mégsem tűnik már olyan rossz üzletnek.

Fgtuk magunkat, kifizettük a jegyeket, és bementünk a várba, amit egyáltalán nem bántunk meg.

Az interaktív kiállítás egyszerre mutatta be a város és a vár történetét, és egy izgalmas történetet is megismerhettünk arról, hogy 

Az egyik teremben egy január végéig látogatható ideiglenes kiállítás mesélt arról, hogy 1940 és 1944 között több száz értékes festményt és szobrot hoztak ide egész Toszkánából – köztük a firenzei Uffiziből is –, hogy megvédjék őket a német bombázásoktól. Itt őrizték többek között Raffaello, Michelangelo és Boticelli híres műveit is.

Egy másik szobában egy vetítés meséli el a műalkotások kalandos történtet – igaz, sajnos csak olasz nyelven –, amelynek középpontjában Michelangelo egyik első, rejtélyes módon eltűnt műve, a Faunfej áll.

A művészetkedvelő államférfinak csak egy megjegyzése volt: a faun nem elég valósághű, mivel egy öregembernek nem lehet ennyi foga. A fiatal Michelangelo ezért aprólékosan eltávolította a fogakat, még arra is figyelt, hogy a helyük valósághű képet mutasson. Látva a fiú tehetségét és alázatos munkáját, Medici úgy döntött, magához veszi és patronálja őt. A szobor nagy szerepet játszott az olasz reneszánsz egyik legnagyobb művészének karrierjének elindulásában, mégis nagyon kevesen ismerik. Ennek a legfőbb, oka, hogy az évek során a maszknak nyoma veszett.

1494-ben, a második Medici-kitelepítés után kifosztották a firenzei Medici-kastélyt, ahol Michelangelo szobra is volt, egyes források szerint lehet, hogy akkor megsemmisítették.

Később, a 16. században több helyen is említik a legendás faunfejet, de arról senki nem ír, hogy pontosan hol található. A jelenetet, amelyen a fiatal Michelangelo bemutatja Lorenzo de Medicinek a műalkotást, Ottavio Vannini falfestményen örökítette meg, ami a Pitti palotában látható.

A Poppi vár videója végén nyitva marad a kérdés, vajon mi történhetett a szoborral, és az ember kedvet kap hozzá, hogy kincskeresésre induljon, és felkutassa ez elveszett maszkot. Hazafelé menet jó pár hasonló dombon magasodó kastély mellett elmentünk: ki tudja, mennyi hasonló történetet rejtettek!

Olaszországban egyébként is jellemző, hogy

ahol világhírű festőművészek munkái rejtőzködnek az oltárképekben, vagy freskókon.

Egy vasárnapot is eltöltöttünk Toszkánában, és előre örültünk a szállásunktól alig három perc sétára lévő ókori templomnak. Persze pont ezen a héten maradt el a reggel tízes mise, de a szintén pórul járt helyiektől megtudtuk, hogy a szomszédos Bibbienában a Santa Maria del Sasso templomban tartanak reggel misét. Bibbienát már ismertük, mert ide jártunk bevásárolni a Coopba (az olaszországi utazásainkhoz tradicionálisan hozzátartozik egy nagy bevásárlás a helyi Coopban, vagy Conadban, ahol fillérekért jut hozzá az ember álom finom pizzákhoz, tésztákhoz, paradicsomszószhoz és Sofficinihez). Bár már megszoktuk, hogy lépten-nyomon gyönyörű templomokba botlunk, most is meg tudott lepni az eldugott domonkos kolostor komplexumhoz tartozó reneszánsz templom. Ide pedig aztán tényleg soha nem jutottunk volna el, ha a szomszédunkban a kiírás szerint megtartották volna a misét.

Utunk során viszonylag távol voltunk a tengertől. Mivel mi inkább várost nézni szeretünk, nekünk ez nem volt most olyan fontos szempont, de természetesen a tengerparthoz közel is lehet kifogni ugyanilyen jó Airbnb-apartmanokat.

Idén Toszkánát céloztuk meg, de az elmúlt években hasonlóan jó tapasztalataink voltak Emilia-Romagnában, Umbriában, Lazióban és Veneto megyében is. Eddig még soha sem csalódtunk: Olaszország minden szeglete varázslatos.

Nyitókép: Pieve a Socana este, forrás: Ungvári Ildikó/Mandiner