„Nehéz sors, nehéz élet. Sikerek, sok szeretet, betegség, küzdelem.” A szombaton, hatvanhat éves korában elhunyt Lang Györgyire emlékeznek barátai.
Tegnap késő délután, otthonában, barátai és családja körében elhunyt Lang Györgyi. Az énekesnőnél közel negyven éve, 28 éves korában diagnosztizáltak sclerosis multiplexet, jó ideje kerekesszékkel közlekedett, az utóbbi időben már folyamatos felügyeletre szorult. Betegségét mindvégig méltósággal, bátorsággal és a rá jellemző jókedvvel vette tudomásul, amivel nem csupán a sorstársaknak mutatott példát. Egy interjúban így fogalmazott: „betegségtudattal nem rendelkező hülye vagyok, aki nem kap ettől depressziót”.
2021 végén sztrókot kapott, ekkor a beszédközpontja is sérült. A felépülésben régi barátja, Kulka János volt az egyik legfőbb támasza; mint ismert, a színész 2016-ban bekövetkezett sztrókja óta szintén afáziával küzd. A Klubrádióban – a csatornán Ötös címmel Lang Györgyinek és Falusi Mariann-nak saját műsora is volt – az énekesnő néhány hete még azt mondta, köszöni szépen, jól van. Arra a kérdésre, vajon miért kapta a sorstól a betegséget, így válaszolt:
Habiszti és nagyképű voltam. Mindent jobban tudtam, ezt valahol le kellett stoppolni. Ez egy lecke volt.”
A nagyközönség számára leginkább a szintén Falusi Mariann-nal közös együttesük, a Pa-dö-dö révén ismert Lang Györgyi 1957. május 10-én született Szegeden,1975-ben érettségizett a Radnóti Miklós Gimnáziumban. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott 1981-ben, ezt követően 1988-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, emellett filmekben is játszott. A Pa-dö-dö 1988-ban alakult, a duó még abban az évben az Interpop Fesztiválon mutatkozott be. Egy évvel később megjelent a Pa-Dö-Dö I. albumuk, majd a rendszerváltás után a második lemezük; az ezen szereplő, a szovjet katonák kivonulásáról szóló, ironikus hangvételű daluk, a Bye-Bye Szása tette őket igazán népszerűvé. Az együttes számos egyéb albumot kiadott az elmúlt évtizedekben, és folyamatosan koncerteztek is. Lang Györgyi – legutóbbi Facebook-bejegyzései szerint – a halála előtt is éppen egy telt házasnak ígérkező, június közepi Pa-dö-dö-fellépésre készült.
A szombaton meghalt énekesnőtől most sorra búcsúznak barátai és kollégái.
Falusi Mariann kommentár nélkül, a Facebookon közzétett videóval (Dés--Bereményei: Ez a hely) emlékezik meg testvérként szeretett barátjáról, szerzőtársáról:
Csonka András így írt Facebook-posztjában:
„Amióta csak ismerlek, Te voltál a szabadság, a belevaló, pofátlan vagányság, a metsző humor és irónia, ugyanakkor a gyermeki érzékenység, és érzelem is, csak azt hitted, ezt elrejtheted előlünk a nagyszájúságod mögé. Az egész életed szembemenés sok mindennel, leginkább a betegségeddel, ami évtizedekig békén hagyott, hogy aztán rákapcsolhasson, szembemenés az igazságtalansággal, a pozőrséggel. Kíméletlenül tisztán tudtál megítélni embereket, kvalitásokat, és nem féltél, ha kritizálni kellett.
Mennyire irigyeltem Tőled a bátorságodat.
Soha nem láttam szebb példát a barátság erejére, mint a Te sorsodban. Amit és ahogy Mariann és a hozzád legközelebb állók évek óta végigcsináltak, az egyszerre megható, és példamutató, iránytű mindannyiunknak."
Rónai Egon egy nevetős fotót osztott meg Langról, hangsúlyozva, szeretné, ha az énekesnőnek ez az arca maradna meg az emberekben.
„Nehéz sors, nehéz élet. Sikerek, sok szeretet, betegség, küzdelem. Őszinte, egyenes, nagyszívű, nagylelkű. Györgyi ma elment, nincs többé Padödő sem. Nagyon tudott nevetni. Ez az arca maradjon meg. Jó utat, Györgyi!
Nyitókép: Wikipédia
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
„Közösen teremtünk rendet a káoszban” – mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője.
A román sajtóban Magyarország a kulturális önazonosság példájaként jelenik meg.
A pulykakeselyű a lábára üríti székletét, így hűti magát. Akad, akinek az országra kell epét hánynia, hogy a figyelmet fenntartsa.
„Nyilván nem ettől lesz gól, vagy nem gól, de ha már a szabályokról beszélünk, akkor legyünk szabályosak.”
Ők lemondtak a magyar érdekről.
