A tavalyi húsvétra időzítették a premiert; de a fősodratú sajtó némi meglepetésre csak idén, na jó, nem meglepetésre, hanem az egyik népszerű streamingszolgáltatónak hála kapta fel a fejét a Stu atya (Father Stu) c. filmre. Pedig itt igazi hollywoodi rosszfiúk, Mark Wahlberg és Mel Gibson viszik a prímet: Wahlberg, aki a nem éppen angyaléletű Stuart Longot; Gibson, aki a botrányhős édesapját alakítja.
Mondanom sem kell, hogy a megtéréstörténetet feldolgozó alkotásra idejekorán rásütötték a bélyegeket. Itt van például rögtön a történet: hogy a fenébe lehet egy olyan srácról filmet forgatni, akit lenézett az apja; ezért, hogy bizonyítson neki és magának, bokszolónak, amatőr színésznek, majd bolti eladónak állt? Egy olyan emberről, aki mexikói szerelme miatt keresztelkedett meg, ám időközben motoros balesetet szenvedett, aminek lassan, de biztosan lelkipásztori hivatás lett a vége? Te jó ég! Sehol az egyházat és a világunkat egyre csak sújtó papi szexuális visszaélések bemutatása; de még a társadalmi kisebbségek borzasztó helyzetéről sem esik szó igazán a filmben! Meg az egyik szereplő: egy újabb alkotás, amelyben a Passióval magát végérvényesen kiíró Gibson szerepet kap? Erre már tényleg nincsenek szavak. Az Oscar-jelölésnek is fuss: itt a vége!