egyértelmű: nem a különböző elismerések bezsebelésére ment ki az (öröm)játéka.
A hollywoodi színész 2016-ban hallott először az amerikai lelkipásztor, Stuart Long történetéről. Megérintette, ezért rengeteg energiát, időt és pénzt ölt a produkcióba. De még azon is túl. Hiszen az egyébként testépítéssel úgyszintén foglalkozó Wahlberg a harmincnapos forgatásra tizennégy kilót szedett fel; mégpedig úgy, hogy napi hétezer kalóriát vitt be szervezetébe. Szükség volt minderre, a valódi Stuart Longnál ugyanis épp a szemináriumi évei alatt egy gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak az orvosok; ami miatt előbb mozgáskorlátozott lett, majd el is hízott. Ezt a vásznon mindenképpen be kellett mutatni. Stuart Long végül egy rehabilitációs központban kötött ki; ott élt, szolgált mint gyóntató és lelkivezető. Prédikációit, történeteit hosszú sorok hallgatták 2014-es haláláig.
Ahogy az igazi Stuart Long, úgy Wahlberg sem volt angyaléletű. Többször letartóztatták; tizenhat évesen például gyilkosság vádjával állt bíróság előtt, mert állítólag meg akart ölni egy boltost. A fiatal srác, aki drogok használatától sem riadt vissza akkoriban (és később sem), egy kisebb büntetéssel úszta meg az ügyet. Aztán jött a csillagfényes álomgyári karrier; Marky Mark lemezeket, zenéket csinált, Prince Ital Joe-val nem is akármilyeneket; majd szépen sorjában érkeztek a film-, címszerepek; és hosszú idő után a megtérés. Long atya karaktere, életútja egész egyszerűen illik a személyiségére. Csakúgy, mint Mel Gibsonra a családját magára hagyó, folyton-folyvást zsörtölődő, mocskos szájú erőszakos édesapa szerepe. Ugye nem kell elmondanom, hogy miért?