„Azt feltételezni, hogy lehetséges a TTT-rendszer visszaállítása, teljesen abszurd.” Rendhagyó formát választottunk, hogy a PIM vezetőjét reagáltassuk a kritikákra és a vádakra.
Rendhagyó formát választottunk arra, hogy reagáltassuk Demeter Szilárdot a frissen megalakult Petőfi Zenei Tanácsot ért kritikákra. Megkerestük a „Petőfi-konglomerátum” vezetőjét, a PIM főigazgatóját, s szembesítettük őt az ellenzéki megmondóemberek és a – most éppen a magyar popzenéért aggódó – kommentelők félelmeivel, észrevételeivel és bírálataival.
Szó szerint idézem az elmúlt pár nap legmarkánsabb véleményeit és aggodalmait a nem rég megalakult Petőfi Zenei Tanács, azaz a PEZETA kapcsán, ön pedig elmondja, mit gondol róluk. Mit szól ehhez?
Rendben, legyen!
„Nagy Feró, Ákos, Frenreisz Károly, Tátrai Tibor, Müller Péter Számi – ez elsőre úgy hangozhat, mint egy kiöregedett fiúbanda nosztalgia-koncertjére való összeállás.”
Erre csak annyit reagálnék, hogy
Az, aki ezeket az embereket ilyen méltatlanul megvádolja, nézze meg, hogy mit tettek le az asztalra.
„A jobbik eset az, ha ezek az emberek nem csinálnak semmit, csak teázgatnak, a rosszabb eset pedig az, hogy az aczéli TTT jön elő újra.”
Ez mindent elárul az illető gondolkodásáról. Egy olyan világban, ahol fiatal, feltörekvő zenészek a semmiből – a közösségi média és egyéb platformok segítségével – egy év alatt telt házas Budapest Parkos koncerteket tudnak összehozni – úgy, hogy egy évvel ezelőtt senki nem tudta, hogy kik ők –
Aki ezt vélelmezi, az nem a XXI. században él. Ez az egyik. Ami pedig a „teázgatást” illeti: én kifejezetten azt szeretném, ha ez több lenne, mint puszta teázgatás. Hiszen ezek az emberek – pont a több évtizedes teljesítményük okán – hihetetlen nagy hozzáadott értékkel és tapasztalattal bírnak. Azt szeretném, ha a következő – vélhetően válságos években – erre a tapasztalatra építve a magyar könnyűzene válságállóságát meg tudnánk erősíteni.
„Megint egy társaság, akik közpénzzel lesznek kitömve.”
Ha visszabontjuk havi bontásba, ezért a tanácsadói munkáért kevesebb, mint bruttó 100 ezer forintot kapnak a tanács tagjai. Olyan emberekről beszélünk, akiknek az ideje rettenetesen értékes, a tudásuk pedig iszonyatosan nagy. Gyakorlatilag megfizethetetlen.
„Nincs nő a tanácsban.”
És akkor mi van? Soha nem néztem a kollégáim nemét vagy szexuális irányultságát.
„Hatvan év fölötti az átlagéletkor.”
Direkt azért válogattuk össze ezeket az embereket, mert nagy tapasztalat van mögöttük. Sokan a szocializmusban, a kommunista diktatúrában kezdték a pályájukat, láttak már mindent: láttak hiánygazdaságot, tudják, hogy miként lehet koncertet szervezni egy lepukkant művelődési házban, ugyanakkor arénákat is meg tudnak tölteni. Nem beszélve arról, hogy nagy nemzetközi kapcsolati hálójuk van. Összesítve tehát: ezek az emberek a teljesítményük és a hozzáadott értékük okán kaptak behívót ebbe a tanácsba, és azt szeretnénk, hogy ezért a szimbolikus összegért a teljes tapasztalati és kapcsolati tőkéjüket rendelkezésünkre bocsássák.
Alakul a tanács (Forrás: PKÜ)
„Akkor válik egy hatalom tragikomikussá, amikor már a kultúrát is megpróbálja irányítani.”
Ezt utoljára a komcsik próbálták meg, és nem működött. Mi ebből a hibából tanultunk.
Gyakorlatilag négy éve azon dolgozom, hogy a magyar irodalom és könyvkultúra, illetve a magyar könnyűzene – mint hozzám tartozó művészeti ágazatok – keretfeltételein javítsuk. Nem mondjuk meg, hogy melyik konkrét mű a jó, és mi a nem jó – legalábbis nekem soha nem állt szándékomban a személyes ízlésemet ráerőltetni bárkire.
Felröppent a hír egy popzenei egyetem létrehozásáról. Erről szól a következő idézet. „Kicsit szíven ütött, hogy fel sem merült egy mulatós egyetem, egy hip-hop főiskola vagy egy diszkó technikum ötlete.”
Istenem, ez az alultájékozottság... Két éve beszélünk róla. Itt a lényeg az, hogy van a Kőbányai Zenei Stúdió, ami immár több évtizede hihetetlenül jó zenészeket nevel ki. Mindent tudnak a zenéről, és mindent tudnak a hangszerről. De ez még mindig csak egy középszintű képzést ad. Azért nem tudunk könnyűzenét tanítani általános iskolában, mert nincsenek tanáraink, és azért nincsenek tanáraink, mert nincs könnyűzenei felsőfokú intézményünk, ami ezt a diplomát a rendelkezésükre bocsátaná.
Debrecenben már megcsinálták, ott már működik felsőfokú könnyűzenei képzés. Én Póka Egon örökségét viszem tovább, akivel már 2020-ban elkezdtünk ezen dolgozni, csak sajnos időközben Egon meghalt. Most van az akkreditációs bizottság előtt az a dosszié, ami a képzési kínálatot tartalmazza- Amennyiben az akkreditációs bizottság elfogadja, akkor tudunk érdemben nekilátni az intézmény létrehozásának.
„Ezek a bácsikák mennyire vannak tisztában egy mai popzenét hallgató fiatal playlistjének tartalmával? Milyen meglátásokat és tanácsokat tudnának adni egy feltörekvő 16 éves producernek? Tudják ők, hogy ma már nincsenek stílusok? Tudják, hogy minden zene (boomer kifejezéssel élve) crossover, ami ma a gyerekeket érdemben érdekli? Tudják, hogy ma mi a pop? Fel tudnak sorolni három 20 év körüli magyar zenészt, akik két nap alatt nagyobb hallgatottságot érnek el egyedül, mint ők tízen egy év alatt együttvéve?”
Nem tudom, ezt ki mondta, de ha majd olyan teljesítményt tud felmutatni, mint ezek a „bácsikák”, akkor kétségbe vonhatja a szakértelmüket. Lehet, hogy aktuálisan nem ők az élvonal, de az bizonyos, hogy ők a színvonal. A playlistek kapcsán egyébként általában az a kérdés, hogy ki az, aki most azonnal nagy sikert tud elérni. Tudnék felsorolni az illetőnek olyan típusú trash-produktumokat is, amelyeknek milliárdos nézettsége van. Például a Gangnam Style csak a Youtube-on közel ötmilliárdos megtekintésnél jár.
Ez azt jelenti, hogy akkor ez volna minőség? Hogy egy graffitis idézettel éljek: „egyél szart, sok milliárd légy nem tévedhet”?
Ezek a „bácsikák” olyan teljesítményt raktak le az asztalra, ami minden kétséget felülír. Hogyha ők meghallgatnak valamit, és arra azt mondják, hogy na, ez jó, akkor az biztosan jó. Másfelől pedig az, hogy ma vagy holnap mi lesz trendi, a mai fogyasztói társadalomban eléggé változékony. Tehát annak, aki ma a csúcson van, lehet, hogy holnapután a kutya sem emlékszik a nevére. Mi pedig mégiscsak azt szeretnénk, ha a magyar popkultúra – ami a meggyőződésünk szerint az elsődleges kultúránk – értékálló, kultúrahordozó közeg lenne. Azt kell megnézni, hogy miben van olyan típusú érték, ami rólunk szól, a mi kulturális kódjainkra alapszik, és mi az, amit öt, tíz vagy ötven év múlva is meghallgatnak az emberek. Ne tévesszük össze a szórakoztatóipart a zenei kultúrával!
becsatornázzuk a tudásukat, igényeiket.
A következő javaslat természetesen vicces kontextusban került elő: „Meg kellene alapítani az Árnyék Petőfi Zenei Tanácsot!”
Magyarország szabad ország, mindenféle szabadságjog szavatolt. Csak nehogy árnyékra vetődjenek. Ha érdemi munkát végeznek, akkor hajrá, minél több érdemi észrevétel van, annál jobb döntéseket lehet hozni.
A Petőfi Zenei Tanács tagjai: Kovács Ákos, Bognár Attila, Frenreisz Károly, Müller Péter Sziámi, Both Miklós, Ferenczi György, Gőz László, Nagy Feró, Németh Alajos és Tátrai Tibor.
„A Petőfi Zenei Tanács tagjainak teljesítménye minden kétséget felülír. Ezek a zenészek időtálló műveket tettek le az asztalra, láttak már mindent a kis kultúrházaktól a nagyszínpadig. Tapasztalataikat, meglátásaikat, tanácsaikat szeretnénk becsatornázni. Már az alakuló ülésen egészséges és inspiráló vita alakult ki. És azért, mert bár nem ugyanazt gondoljuk a világról, mégis volt egy közös premisszánk: a magyar kultúra, ezen belül is a magyar könnyűzene szeretete.” (Demeter Szilárd)
Nyitókép: Földházi Árpád, Mandiner
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Rögtön az első slágerükkel sztárrá váltak, ma pedig már a világ egyik legnépszerűbb pop-rock bandájának számítanak.
Mégis milyen lelki világa van annak, aki még a győzelem után is ilyen megkeseredett módon néz embertársaira.
Gulyás Gergely posztja alatt egyre csak gyűlnek a megdöbbent és a minisztert támogató hozzászólások.
Az új kormánynak úgy tűnik, nem lesz fontos az üldözött keresztények megsegítése.
Az iráni háború miatt az európai országok felgyorsítanák a tiszta energiára való átállást, azonban a német kormány ilyen törekvései jelentős akadályba ütközhetnek.
