Mindenkinek, aki járja az országot és sokszor áll színpadra, ez alapmű. Ráadásul közel három évtizedes kora ellenére sem veszített mondanivalójából. Ezek a helyzetek ma is ugyanúgy érvényesek. Emlékszem, először gimnazista koromban láttam, de akkor még nem mondott nekem annyit, mint ma. Akkor elsősorban a szereplőgárda miatt néztem meg – konkrétan Eperjes Károly és Cseh Tamás miatt. A Bereményi-Cseh Tamás szerzőpáros akkoriban a szívem csücske volt, tehát ez hajtott a képernyő elé.
Azóta, hogy stand-uppal foglalkozom, még inkább alapmű lett számomra, szó szerint tudom idézni, és akárhányszor újranézem, minden alkalommal mást üzen. Kifejezetten izgalmas, hogy azokon a helyszíneken, öltözőkben, színpadokon, amelyek feltűnnek a filmben, én is megfordultam már. Mivel hasonló műfajban mozgok, nagyon szeretem a magyar filmvígjátékokat, sajátos zamatuk van. Ezek az alkotások hozzátartoznak ahhoz a hagyományhoz, amiből mi, humoristák is merítünk.”
Nyitókép: Muray Gábor