„Az első film, amit nem tudok kihagyni az életemből, az Üvegtigris. Sokak számára a nevem hallatán is rögtön ez ugrik be. Eddig hét filmben volt szerencsém ezt a tipikus »cameoszerepet« vinni, amikor a híres ember feltűnik egy filmben, nem csinál semmit, aztán eltűnik. (Nevet) Na, az Üvegtigris volt az első ilyen. Nagyon sok emberben él ez az emlék.
Még most is sokszor hallom vissza az utcán: »Ízirájder, öcsém!« vagy »Ki a király? – Kokó?«
« vagy »«Hogy miért az Üvegtigris?
Egyrészt nagyon megtisztelő volt Rudi felkérése (Rudolf Péter, az Üvegtigris rendezője – a szerk.), másrészt szerintem a szereplőket, a szerzőket és mindenkit meglepett a film kissé megkésett, mégis hatalmas sikere. Emlékszem, amikor először mutatták be, nem volt nagy durranás, nem tarolta le az országot, de hónapokkal később valahogy beindult. Szerintem azóta sem fejtette meg senki, miért történt így. Talán akkor jött el az ideje, hogy az egyetemisták vagy a videotékák ráéreztek ennek a filmnek a humorára. De akkor óriásit ütött. Akkorát, hogy az akkori fiatal generáció tíz legkedvesebb filmje között egészen biztosan a mai napig ott van.