A magyar zsidó örökséget ünneplik külhonban

A kulturális napok ötletének megszületése Deák Andreához, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) munkatársához köthető, azonban a kivitelezésben mind a MAZSIHISZ, mind a külhoni helyi partnerek kivették a részüket. A magyar-magyar kapcsolatok erősítésének egy eddig elhanyagolt, azonban nagyon fontos részét képezik ezek a rendezvények.

„A Határtalan Kultúra program a MAZSIHISZ égisze alatt bontakozott ki, szeretnénk, ha a határon túli zsidó közösségek éreznék, hogy figyelünk rájuk, nem hagyjuk őket magukra, azonban a programok kifejezett célja az összmagyarság összetartozásának az erősítése is. Meg kívánjuk mutatni azt a gazdag magyar zsidó kulturális örökséget is, amelyre méltán büszkék lehetünk” – mondta el elöljáróban Deák Andrea, a fesztivál főszervezője.  

A zsidó napok ötlete 2010-re nyúlik vissza, akkor még a MAZSIKE munkatársa volt és rengeteg utazós programot szerveztek, amelyek a magyar zsidó örökségre fókuszáltak, a jelenlegi Magyarország területén szerveztek zsidó tematikájú kirándulásokat.

„Hódmezővásárhelyen és Pécsett szerveztünk több napos kulturális programokat, Tokaj-hegyalján pedig négy napos fesztivált. Ezeknek a programoknak és kirándulásoknak akkora lett a sikere, hogy érzetük, hogy ennek kell legyen valamilyen folytatása, iránya” – meséli Andrea.

ez a téma sokáig méltatlanul el volt hanyagolva. A határon túli közösségek irányába tett első határozott lépésekhez erős lökést adott a kettős állampolgárságról szóló csúfos népszavazás hatása, ami végképp arra sarkallta őt, hogy határon túl is szervezzenek programokat. Jávori Ferenc, a Budapest Klezmer Band alapítója és vezetője, aki munkácsi származású, azonnal az ötlet mellé állt. Ő sok helyen fellépett a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) szervezésében, azonban elmondta egy beszélgetés alkalmával, hogy amióta elköltözött Munkácsról, sosem lépett fel Kárpátalján. Akkor jött az ötlet, hogy Kárpátaljára kell egy ilyen programot csinálni – meséli Deák Andrea, aki bár sokat hallott és olvasott erről a vidékről,  személyesen még sosem járt azelőtt Kárpátalján.  

Jávori „Fegya” Ferenccel, illetve a szintén munkácsi származású Szász Gittával a helyszínre utaztak, hogy felmérjék, milyen lehetőségei lennének, milyen fogadtatása lenne egy ilyen kezdeményezésnek. A pozitív visszajelzések és barátságos viszonyulás után úgy érezték, hogy ennek a programnak helyen van Kárpátalján. 2010-ben kezdődtek az előkészületek, 2011-ben lett a tervekből valódi program. A korábbi koncepciót követve a hazai programokkal párhuzamosan csoportokat is szerveztek, hogy megismertessék az érdeklődőkkel Kárpátalját. Az utazók csoportja a magyarországi zsidó közösség tagjaiból állt össze.

„Először sokan próbáltak lebeszélni, hogy ez nehéz dió, hogy nem is biztos, hogy lesz érdeklődés az ilyen jellegű programok iránt. Mindennek ellenére meghirdettük az utat, s három nap alatt egy busz megtelt jelentkezőkkel, akkor éreztük, hogy ez igenis jó irány, gyorsan szerveztünk még egy buszt.” Deák Andrea elmondta azt is, hogy a magyarországi zsidó emlékezetben Kárpátalja úgy él, mint az elpusztított autentikus zsidóság otthona. Olyan pontja a Kárpát-medencének, amely számtalan el nem mondott zsidó történet születési helye és temetője egyben.

úgy érezték, ezt meg kellett mutatni.

Az első utazás alkalmával csak azért nem szerveztek egy harmadik buszt, mivel nem volt szállodakapacitás Munkácson. „Ma már teljesen természetes, hogy határon túlra megyünk, ezek az események ma az egymásra találásról szóló ünnepek, az ismerkedési vágy a forrásuk. A közvélemény előtt talán ismeretlen, de nagyon sok magyarországi zsidónak van valamilyen határon túli kötődése, az első szervezett utazások résztvevőinek háromnegyede valamilyen Kárpátaljai vagy határon túli kötődésű ember volt. Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Munkács, Máramarossziget, de Kárpátalja egészének története erősen hiányos a magyar zsidóság említése nélkül.”

Az első kárpátaljai látogatáshoz visszatérve Andrea elmondta, hogy akkoriban még magyar polgármestere volt Munkácsnak Lengyel Zoltán személyében, ő is maximálisan partner volt; illetve az ungvári főkonzulátus vezetője, Bacskai József és a konzulátus első beosztottja Szalipszki Endre is rengeteg segítséget nyújtott. Deák Andrea elmondása szerint ez a program amolyan nulladik zsidó nap volt, ez a program még csak csírájában hordozta azt a jelleget, amelyet a mostani Kárpátaljai Zsidó Napok és a Kolozsvári Zsidó Napok ma már megjelenítenek. A szervezők „étvágya” az első szervezés után azonban még inkább megjött, az minden egykori magyar területen igyekeztek partnereket szerezni. Szabadkán, majd Kassán szerveztek hasonló programot, mindkét utazásra két busz telt meg magyarországi utasokkal.

„Amikor Kassán a zsidó napokat szerveztük, akkor a felvidéki város volt Európa kulturális fővárosa. Meg kell jegyezni, hogy a programsorozatban a zsidó napok volt az egyetlen tematikus több napos magyar program, egész évben nem volt  ilyen kifejezetten magyar programsorozat. A kassai polgárvilágra való emlékezés, magas színvonalú komolyzenei koncertek, Mendelssohn, Liszt Ferenc, klezmer, Márai egy programon belül, a környékbeli falvakból is érkeztek látogatók, a helyszínek megteltek emberekkel” – meséli a zsidó napok történetének további alakulását Andrea.

„Nem hívjuk magyar zsidó napoknak, de ez hangsúlyosan magyar, a magyar zsidó kultúra ünnepe, ettől függetlenül mindenkit szeretettel várunk, sok esetben nem is hiába, Kolozsváron és Kárpátalján is részt vesznek a programjainkon alkalmanként a többségi nemzet tagjai is.”

A Délvidék, Felvidék és Kárpátalja mellett Erdélyben is kerestek partnereket, akik segítséget nyújtanak a zsidó napok szervezésében. Kezdetben egy közösségszervezésben aktív kolozsvári egyetemistával, Oláh Gellérttel és egyik barátjával vette fel a kapcsolatot, egy 4-5 fős magyarországi-erdélyi vegyes csapattal kezdték meg a szervezést. A következő évben a kezdőcsapat tagjainak egy részét is tömörítő kolozsvári Dialógus Egyesülettel közösen szervezték a Kolozsvári Zsidó Napokat, mára többrétű együttműködésben segítik egymás munkáját és a zsidó napok szervezését.

A zsidó napok támogatást kap a magyar külügyminisztériumtól, illetve a Bethlen Gábor Alaptól, azonban az anyagi támogatás mellett kiemelten fontos a helyi partnerszervezetek segítsége is. A kárpátaljai Pro Cultura Subcarpathica Alapítvány, illetve a helyi zsidó közösség, illetve annak munkatársa, Togyeriska Erika minden segítséget megad, amire a szervezőknek szüksége van. Kolozsváron a megyei tanács és a polgármesteri hivatal is támogatja anyagilag a rendezvényt, illetve a Communitas Alapítvány is részt vesz ebben. Ebben nagy szerepe van a helyi magyar érdekképviseleti szerveknek is.

Deák Andrea elmondása szerint a kolozsvári rendezvény már valóban olyan program volt, ami maximálisan a magyarországi és a helyi közösségnek is szólt egyszerre, magán hordozva a valódi kulturális fesztiválok minden jellegzetességét.

minden alkalommal hatalmas érdeklődés mellett: ennek a rendezvénynek a vendége volt Röhrig Géza is.

A kárpátaljai és a kolozsvári rendezvények látogatottságát illetően Andrea elmondta, hogy a helyi közösség nagy érdeklődés tanúsít irántuk, zsidók, keresztények, illetve felekezeten kívüliek egyaránt. A szervezők igyekeznek olyan művészeket elhívni a programokra, akik garantálják az érdeklődést, akik bevonzzák az érdeklődőket, minden réteget és korosztályt igyekeznek megszólítani.

Deák Andrea a saját és a szervezőcsapat motivációját illetően elmondja, hogy a lelkesedését folyamatosan magas szinten tartja az az elismerés, amit a közönség érdeklődése nyújt, illetve a kolozsvári alpolgármester asszony szavai nyomán kialakult tudat, hogy mára a zsidó napok beleivódtak a városok kulturális szövetébe. Mára el lehet mondani, hogy a helyi közösségek várják, számítanak erre, ez a kulturális kalendárium része lett.

„Én nagy szeretettel és nyitottsággal élem meg a magam részéről és nagyon fontosnak érzem ezeket a találkozókat, hogy megismerjük egymást határon innen és túl, hogy a magyarok találkozzanak és beszélgessenek, örvendjünk a közös kulturális örökségünknek. Rengeteg értékes emberi kapcsolatra tettem szert határon túl. A programok szervezése kicsit olyan, mint egy hógolyó elindítása a meredek domboldalról, egyre többen csatlakoznak hozzá, egyre bővülnek a lehetőségeink, egyre többen ismerik meg.”

Deák Andrea elmesélése szerint rengeteg az olyan helyszín a határon túl, amely a programokat valami plusz atmoszférával tölti meg. Személyes élményei között kiemelt helyet kap az első Kárpátaljai Zsidó Napok nagyszőlősi zsinagógába szervezett komolyzenei koncertje. Ez a régi templom mai napig nagyon romos állapotban van, tulajdonképpen csak a falai állnak.

a koncert a zenekar tagjainak saját beszámolója alapján is egy életre szóló élménnyé vált.

„Mintha valami plusz lelkisége lett volna, mintha a falakból is előlépett volna a múlt. Talán megengedhető az a kevés érzelgősség, amikor azt mondom, hogy a kövek is sírva fakadtak a múltidézés alkalmával. Jó értelemben véve hátborzongató, misztikus élmény volt. Hogy Teszter Nellit idézzem, az élmény szinte beleégett az ember lelkébe” – meséli Deák Andrea.

A június 7-én kezdődő Kárpátaljai Zsidó Napok programjáról Deák Andrea elmondja, hogy a zsidó napok a kezdetek óta álladó fellépőkkel is dolgozik, ennek a legfőbb indoka elmondása szerint, hogy a közönség ragaszkodik hozzájuk, mivel minden évben új programmal képesek megörvendeztetni a fesztiválra látogatókat.n„A zsidó napok elképzelhetetlen lenne a zsidó Pavarottiként emlegetett Nógrádi Gergely, illetve az őt zongorán kísérő, Teszter Nelli nélkül, de nem lehet zsidó napokat szervezni a kolozsvári Laczkó Vass Róbert nélkül sem. Ők mintegy a program fővédnökeinek is számítanak.”

Az irodalmi, komolyzenei programok mellett Beregszász főterén, a zsidó napok keretében szombat este Takács Nikolas és Pál Dénes párosa is fellép. A szervezők remélik, hogy sokan felfigyelnek a kis magyar zsidó közösségekre, kicsit láthatóbbá válnak, mint az összmagyarságnak el nem hanyagolható részei.