Catherynne M. Valente egy magyarul is megjelent novellájáért Sturgeon-díjat, míg Lavie Tidhar Central Station könyvéért John W. Campbell-emlékdíjat nyert.
Catherynne M. Valente A jövő színe kék című novellája nyerte idén a legjobb sci-fi novelláknak járó Theodore Sturgeon-emlékdíjat. A posztapokaliptikus történet eredetileg a Jonathan Strahan által szerkesztett Drowned Worlds antológiában jelent meg, magyarul pedig a szintén Strahan által szerkesztett Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 című antológiában a Gabo SFF-nél, Kleinheincz Csilla fordításában. Ezt írtuk róla: „Valentében sosem tudok csalódni, most sem sikerült, és most már tényleg kéne tőle olvasnom valami hosszabbat is.” Ez meg is történt egyébként, itt írtunk az új könyvéről.
Volt egy másik díjátadó is: a John W. Campbell-emlékdíjat idén Lavie Tidhar nyerte Central Station című regényéért. Ezt a könyvet tavalyi megjelenésekor mi is ajánlottuk, ezzel a szöveggel: „a Central Stationben kiborgok, adatvámpírok és emberek életét követi egy űrállomás lábánál lévő városban és a virtuális valóságban, miközben az idegen Mások arra készülnek, hogy mindent megváltoztassanak.” Tidhar könyvét az Arthur C. Clarke- és a Locus-díjra is jelölték.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A kritikusok szerint ez a díj ismét politikai döntés eredménye, nem a tudományos eredmények elismerése.
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
A súlycsoportok győztesei a WBO díszes övét is hazavihetik majd.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
