Rögtön az elején Sárközy vázolta, egyáltalán mi az a turán, honnan jön a kifejezés. Mint kiderült, a késő-ókori Iránból, amikor a Tugrán konkrét területet jelölt: nagyjából a mai Pakisztán földjét. Kr. u. 1100-re fejezi be Firdauszí a Királyok Könyvét, ezt a hatalmas, perzsa mondákra épülő eposzt: abban már vezérmotívum az irániak és turániak harca. A Királyok Könyve, a turán fogalma ekkor része lett a turko-perzsa műveltségnek, a törökök is jól ismerték. Nyugatra, Európába viszont csak az 1720-as években került be, amikor két orosz szolgálatban lévő svéd egy a törökök eredetéről szóló török enciklopédia iratát vásárolta meg. Ezt Leidenben le is fordították, 1800 körül franciául már Magyarországon is ismerték. A turán-fogalom 1810-ben jelenik meg először, 1830-ban pedig Pulszky Ferenc, a politikus, régész, műgyűjtő tudós is említi.
A turanizmus tehát: nyugati import.
Ideológia persze később lett belőle. Olyan ideológia, amely szerint a magyarság a Kelethez, a turáni népekhez tartozik, ott van dolga, ott találja rokonait. Ehhez - és erről már Kövecsi-Oláh Péter beszélt - kellett a török nemzettudat kialakulása is, amely igen későn történt. Ez ráadásul nyugati törökkutatásra épülve jött létre, s csak a köztársaság 1923-as megalapításával teljesedett ki. A török nemzettudatnak mindenesetre része lett a turanizmus: a turán itt azt a területet jelöli, ahol türk népek éltek.