Kánai András: Nincs misztikus recept

2016. december 08. 10:00

Sosem fogjuk befejezni a magyar fantasztikum helyzetét taglaló sorozatunkat, de ez nem baj, mert most végre vita van. Kánai András Michaleczky Péter hozzászólására válaszol: szerinte nincs 10-20 világszínvonalú magyar szerző; a nem angolszász zsánerművek iránti amerikai érdeklődés pedig elsősorban nem olvasói, hanem szerkesztői. A magyar fantasztikum helyzete, harmincadik epizód. Vagy ez már egy spinoff?

2016. december 08. 10:00

Hogy változott a fantasztikus irodalmi közeg az elmúlt években? A Mandiner.sci-fi első születésnapjára arra kértünk egy sor, a sci-fi-, fantasy- és horrorközegben aktív írót, szerkesztőt, bloggert és olvasót, hogy értékeljék a magyar fantasztikum helyzetét 2016-ban.

Ezen már túl vagyunk: most Kánai András válaszol Michaleczky Péter múlt heti válaszaira.

*

Múlt héten Michaleczky Péter is hozzászólt a Mandiner.sci-fi által kezdeményezett körkérdéshez. Mivel szerintem néhány megállapítása szerintem közkeletű tévedéseket tartalmaz, és közvetetten az én cikkemre is reagált, itt szeretnék a viszontválasz lehetőségével élni.

Péter azt írja, hogy az anyagi függetlenség feltétele a professzionális íróvá válásnak. Nos, egy eszményi világban így kellene lennie, de lássuk az adatokat: az USA-ban, egy több mint 320 milliós piacon, amely a világ angolul (is) olvasó könyvbarátait látja el termékekkel, vajon hány sci-fi és fantasy író él meg csak a szerzőségéből? Az iparági szereplők elmondása szerint 50-100 lehet maximum, és egy angol kutatás szerint az írók ráadásul egyre kevesebbet keresnek. A tény az, hogy a sikeres, csak ezzel foglalkozó írók első, financiális szempontból is sikeres remekművüket nem főállásban írták meg. (Érdemes elolvasni, King milyen elképesztő körülmények között alkotta meg a Carriet.) Michael Swanwick közlése szerint 300 főállású író él az USA-ban, és ebben már benne vannak a zsánerszerzők is. A siker, az erős első regény tehát elsősorban nem pénz és idő, hanem elszántság és szakmabeli tudás, és nem elhanyagolható szerencse függvénye.

Erős félreértés, vagy a tények hiányos ismeretének tudható csak be, hogy Péter szerint nem az angolszáz SF lenne a mérce. El lehet olvasni a Locus bestseller-adatait, böngészni lehet a listákat, a díjakat, egyértelmű, hogy onnan fújják a passzátszelet. Erős verseny és minőségi felhozatal zúdul ránk az Újvilágból.

A Háromtest-probléma vagy a holland Thomas Olde Heuvelt sikere ne tévesszen meg senkit! Az előbbihez azért kellett a trollsereg ármánya és a visszalépések, a Hugo-állóvíz felkavarása, az utóbbi író pedig nagyjából kiskora óta beszél angolul, és már ír is ezen a nyelven. Ahogy épp a decemberi Locus-interjújából kiderül, Hollandiában is az amerikai szerzőket keresik az olvasók és a kiadók is – ennek elég ismerős oka, hogy a helyiek nem írnak elég zsánerszerűt! Szó nincs arról, hogy az amerikai és más országbeli olvasók „ráuntak” volna az angolszász tematikára, ennek semmi jele sincs, sőt, egyre több kitűnő elsőkönyves tűnik fel arrafelé.

A nem angolszász zsánerművek iránti érdeklődés elsősorban nem olvasói, hanem szerkesztői: a legendás Vandermeer-házaspár például erősen támogatja a különc, nagy kiadóknál reménytelenül házaló európai szerzőket (akik azért sokszor nagyon is eredetiek és kitűnően írnak). Az jelentené az európaiak iránti valódi keresletet, ha mondjuk a Tor, a legfontosabb zsánerkiadó sorra jelentetné meg az itteni regényeket. De A hajszőnyegszövőkön kívül nemigen van erre példa, és a német regény sem lett kimagasló siker.

Lehet, hogy szomorú, de az EuroCon nem jelzett esemény, nem olyan, mint a Frankfurti Könyvvásár. Visszhangtalan, nem onnan vásárolnak a meghatározó zsánerkiadók. Egy Dmitry Glukhovsky vagy a lengyel Andrzej Sapkowski a játékvilág felől betörve lett elismert, és például az előbbi is elég monokultúrás szerző eddig. Egyébként meg: ha Péter szerint tényleg van 10-20 világszínvonalú zsánerszerzőnk, nevezze meg őket, az a becsületes, ahogy én is megneveztem az enyéimet. (Segítek: nincs. Soha nem is volt, de még lehet, ha a csipetnyi tehetséget felmutatók őszintén szembenézve a valósággal, a bivalyerős konkurenciával egy rakás munkát beleraknak az írásba. Nincs misztikus recept.)

*

A cikksorozat összes része A magyar fantasztikum helyzete címke alatt elérhető, de érdemes követni Facebook- vagy Moly-oldalunkat is.

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
peterm
2016. december 25. 15:54
„Péter azt írja, hogy az anyagi függetlenség feltétele a professzionális íróvá válásnak.“ Félreérthető voltam. Az Asimov-idézet után pont azt írom, hogy számos író a civili foglalkozása mellett alkot. Nem gondolom, hogy az anyagi függetlenség feltétele a professzionális íróvá válásnak. A szabadidő “megcsinálása” azonban igen. „Erős félreértés, vagy a tények hiányos ismeretének tudható csak be, hogy Péter szerint nem az angolszáz SF lenne a mérce. El lehet olvasni a Locus bestseller-adatait, böngészni lehet a listákat, a díjakat, egyértelmű, hogy onnan fújják a passzátszelet. Erős verseny és minőségi felhozatal zúdul ránk az Újvilágból.“ Az európai SF mércéje tehát egy amerikai magazin amerikai könyvpiaci eladási listákat kombináló listája lenne? Valamint az amerikai díjak befutói? Abban egyetértek, hogy erős a verseny, de ez elsősorban két dolognak köszönhető: 1) az SF egy angolszász műfaj, 2) a kiadók a könnyebb ellenállás felé haladnak, és angol nyelvről fordítani a legegyszerűbb. Mivel magam magyarul és angolul olvasok, a többi ország esetében csak fordítás révén ismerhetem meg, hogy milyen az ottani SF színvonala. És mivel a nem-angolszász SF nem csak magyarul, de angolul is elenyésző számban jelenik meg, ezért én bátran ki merem jelenteni, hogy fogalmam sincs róla, mi a helyzet a világ többi részén, vagy akár itt 250 kilométerrel arrébb. A díjak és bestseller-listák a nagy kiadóknak kedveznek, olyanoknak, mint a Tor például. Szerencsére a másik oldalon ott a Goodreads és más közösségi oldalak, amelyek remekül interpolálják ezeket a listákat. András, mi számít világszínvonalúnak? Szeritnem ez ízlés dolga. Tudom, hogy én milyen könyveket szerettem régen, és miket szeretek most, és az is tiszta, hogy haladva az időben én ízlésem is változom. A barátaimmal is össze tudnánk állítani egy best of listát az SF könyvekről. Valószínüleg ez a lista sok ponton megegyezne a Hugo és Nebula nyertes regényekkel. De mindig lesz különvélemény, amely fontos, mert az mutatja, hogy szerencsére a művészetben nincs olyan, hogy kánon. “Lehet, hogy szomorú, de az EuroCon nem jelzett esemény, nem olyan, mint a Frankfurti Könyvvásár. Visszhangtalan, nem onnan vásárolnak a meghatározó zsánerkiadók. “ Nem, mert az Eurocon nem könyvszakmai esemény, hanem európai rajongói találkozó. Ide alapvetően az olvasók járnak. Nekem olvasóként ezért fontosabb, mint a frankfurti vásár. És összehasonlítva sokkal szórakoztatóbb is, mint a tömeg, a motozás és cipelni mindennap a húsz kilónyi prospektust. “Egyébként meg: ha Péter szerint tényleg van 10-20 világszínvonalú zsánerszerzőnk, nevezze meg őket, az a becsületes, ahogy én is megneveztem az enyéimet.” Antal József, Bán János, Böszörményi Gyula, Csigás Gábor, Csurgó Csaba, Fonyódi Tibor, F. Tóth Benedek, Gáspár András, Goldman Júlia, Juhász Viktor, Kasztovszky Béla, Kornya Zsolt, László Zoltán, Markovics Botond, Nemere István, Nemes István és Szélesi Sándor Tudom, hogy hiányoznak róla nevek, ennek oka az, hogy: a) nem olvastam az illetőtől még olyan írást, ami alapján feltenném a listámra; b) egyáltalán semmit sem olvastam tőle (több női író is az utóbbiak közé tartozik, igyekszem pótolni); c) elfelejtettem felvenni, mea culpa.
peterm
2016. december 08. 15:08
"Nevezze meg a segédigéit, Alekszander Szergejevics!" Igyekszem maholnap válaszolni, András! :-)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!