A többmillió soros kódokból álló modern szoftverrendszerek annyira bonyolultak, hogy nagy fejlesztőcsapatok komoly pénzekért végzik a karbantartást. Széles körben elfogadott álláspont, hogy tarthatatlan a komplexitásnak és a karbantartásnak ez a szintje. A magukat összeállító szoftvermodellek az energia-megtakarítás mellett széles skálán (operációs rendszerek, internet-infrastruktúra stb.) járulhatnak hozzá az egyre összetettebb rendszerek fejlesztéséhez és karbantartásához.
A REx egymást kiegészítő három rétegből áll. Az alapszinten a Dana komponensalapú programnyelv teszi lehetővé, hogy a rendszer megtalálja, kiválassza és gyorsan adaptálja a szoftver építőkockáit. Az érzékelő, összegyűjtő és tanulókeret (PAL) konfigurálja a kiválasztott komponensek viselkedését, majd online tanulási folyamat eredményeként a rendszer valósidőben megtudja, melyek a legjobb szoftver-összetételek.
A fejlesztés következő lépésében új szoftverkomponensek automatizált előállításával foglalkoznak. További automatizálással el akarják érni, hogy szoftverrendszerek – azonnali visszajelzésekkel és javaslatokkal – saját fejlesztésükben vegyenek részt, tagjai legyenek a fejlesztőcsoportnak.