Kedves szerzők, olvassatok!

„Nem csak azért buzdítunk mindenkit a látószöge kitágítására, mert zsűriként az újszerű megközelítéseket szeretjük. Nem csak azért érdemes minél szélesebb merítésből válogatni olvasnivalót, hogy ne termeljük ki újra hangra pontosan ugyanazt, amit szeretünk. (Valószínűleg teljesen érdektelen, személyes jellegű vallomás következik: bármennyire is pavlovi reflexként csillan fel a szemem nagyjából minden noir toposz hallatán – eső! mocskos nagyváros! a végzet romlott asszonya! alkoholista magándetektív! –, ez nem azt jelenti, hogy kizárólag Raymond Chandler Hosszú álom című regényének teljesen egyforma klónjait szeretném állandóan olvasni vagy írni.) Minden kirándulás, ami kivisz a komfortzónából, újabb impulzusokkal gyarapítja a szerzőt, és ez mind ihletforrásként, mind új szemléletmódok felfedezéséhez ideális. A Kéziratok Éjszakájára érkezett írásoknál többször azért feltűnő a sokszínűség hiánya, mert kimondottan fantasztikus történeteket várunk. Ennél színesebb, változatosabb kategória kevés van, már ha létezik egyáltalán, némi túlzással élve mégis nagyon hasonló sztorikat és hasonló világokat látunk újra meg újra.

Kedves szerzők, olvassatok – ha nem szerettek olvasni, miért akartok írni? Ha pedig szerettek, akkor olvassatok sokat és sokfélét. Fedezzétek fel kedvenc műveitek elődeit és kortársait, közben pedig mozduljatok ki a komfortzónátokból, vegyetek kézbe szépirodalmat és krimit, science fictiont és epikus fantasyt, urban fantasyt, történelmi regényt, meg bármi mást, amit most helyhiány miatt meg sem említettem. Derítsetek fel mást is azon a kis szegleten kívül, ahol olvasóként és íróként kényelmesen érzitek magatokat, és ezzel mindenki jól fog járni.”