Varga Bea: Nagyon sok kis közösség van

Hogy változott a fantasztikus irodalmi közeg az elmúlt években? A Mandiner.sci-fi első születésnapjára arra kértünk egy sor, a sci-fi-, fantasy- és horrorközegben aktív írót, szerkesztőt, bloggert és olvasót, hogy értékeljék a magyar fantasztikum helyzetét 2016-ban.

Aki válaszol: Varga Bea (On Sai) író, viselkedéselemző, vezető szerkesztő.

*

Hogy változott a magyar fantasztikus irodalmi közeg, amióta először foglalkozni kezdtél a területtel?

Sci-fit gyerekkoromtól olvasok, de tíz éve vagyok aktív a fantasztikumban szervezőként, íróként, és egy ideje szerkesztőként is. A „fantasztikus irodalmi közeg” nem csak a sci-fi és a felnőtt fantasy, bár ez a réteg szereti magának kisajátítani a fogalmat, hanem ennél jóval bővebb. Beletartozik egy hatalmas misztikus-romantikus réteg is, és az eléggé perifériára szorított thriller és horror. Nagyon sok kis közösségről beszélhetünk, ezek felszínesen tudnak egymásról, „párhuzamos világokban” élnek. Én szervező vagyok, és minden csoportnak segítettem, ha éppen kellett, talán ezért kissé kívülről látom mindet.

Ha csak a sci-fit nézzük, akkor az elmúlt tíz évben elindult egy generációváltás, de meg is rekedt. A régiek 50-70 év között vannak, hajdan letették a saját szakmai alapjukat, méghozzá elég erősen: egyetemi oktatás (Sárdi Margit docens az ELTE-n), irodalomtörténet írása (MASFITT), szakmai kapcsolatok (Írószövetség SF Stakosztály), díjak (Zsoldos és Preyer), rendezvények (HungaroCon), táborok (Szefantor). Minimális anyagi háttér mellett, rengeteg önkéntes munkával csinálták mindezt. Viszont az emberek közben elkezdtek öregedni, fáradni, és átadták volna a stafétát. Megerősödött egy új, fiatalabb 30-40 körüli réteg, akik már lépést tartanak a külföldi irodalommal, sokkal modernebb sci-fit szeretnének. Ez nagyon jó irány. Eleinte megpróbálták a régi dolgokat megváltoztatni, és ebből sok vita zajlott, pl. a Zsoldos-díj zsűrije körüli vitákra gondolok. Azonban nagyon kis, ostoba kommunikációs gondokon csúszott el az egész mind a két oldalról. Nem csak az idősebbek, de a fiatalabbak felől is.

Nagyon egészséges módon az új hullám ekkor elkezdte megteremteni a saját szakmai rétegét. Cikkek, vélemények százai születtek (SFmag). Kezdett elindulni önállóan is az új irány, és maga a szellemiség nagyon erősen megjelent könyvpiaci szinten is. Érezhető, ahogy kinevelődik egy újfajta olvasóréteg. Azonban se az erőforrások felkutatása, sem a közösségépítés nem történt meg. Nincs erős pozitív visszajelzés, hogy „jó itt lenni, jó veletek lenni, érték, amit teszel”, és ilyenkor az önkéntes munkák óhatatlanul csökkennek. Nem alakult ki a szakmai rész sem, nincsenek új díjak, táborok, és egy kivételével (Kéziratok Éjszakája) erős rendezvények sem. Vagyis nem teremtődött meg egy új szakmai réteg és közösségi aktivitás, ami felválthatta volna az előzőt.

Varga Bea (On Sai)

Korábban a régi motorosok belterjnek tűntek, személyes ismeretségi körnek, de a rendezvények miatt volt egy nyitottság. Most pedig már az új hullám is bezárult, és saját köreiben mozog, bizonyára van, de nem látszik a külső emberek felé való nyitottság. Közben kezd beszivárogni a harmadik generáció, a huszonévesek, akik nem értik az előzményeket, de nem is érdekli őket. Oda mennek, ahol van offline élet, és van nyitottság, ez pedig a régiek rendezvényei, szervezései. Érdekes ez a kevert felállás. Részemről nagyon remélem, hogy a régiek közösségteremtő ereje és szeretete, meg az új hullámos, modernebb sci-fi előbb-utóbb kapcsolódási pontokat talál.

A többi zsánerből a fantasy az, ami erősen önszerveződő, régebben a szerepjáték, illetve a rajongói csoportok miatt, de egy ideje egyetemi keretek közé is bekerült. A sci-fisek általában tudnak egymásról, még ha nem is beszélnek, de a fantasy-rétegbeli hangadók, csoportok inkább kiadók körül szerveződnek. Sokszor fogalmuk sincs egymásról, a szerepjátékból kinőtt fandomok pedig külön kis kibucok. A Fantasy Díj jó kezdeményezés lehetett volna, de már alakulásakor rosszul kezelték a nevezést, és belefutottak két kiadó közti jogvita feszültségeibe (M.A.G.U.S. perek). A fantasy nagy terep még a különböző amatőr írói csoportoknak is.

A legnagyobb réteg, a fantasy „női ága”, vagyis a misztikus-romantika, illetve a hozzá kapcsolódó young adult fantasztikum. Ők új színként jelentek meg az elmúlt tíz évben, és az intenzitásukat általában kissé fenyegetőnek éli meg más réteg, ezért pejoratív címkéket aggat rájuk sok csoport.

Rögtön párhuzamosan haladnak az angolszász irodalommal, hiszen naprakészek abból is. Hangadóik már vannak, főleg a bloggerek tömörülnek. Még nem alakult ki szakmai réteg, de már megvannak az első jelei. A táborok viszonylag frissek, és fandom alapján szerveződnek, nem szakmai módon. Nagyon erős az írói réteg, rengeteg írós közösség van, ahol erősen motiváltak a tagok nem csak az írásra, hanem arra is, hogy a könyvpiacon aktívan részt vegyenek. Most itt van a legnagyobb amatörizmus minden téren, de a legnagyobb lelkesedés is. A következő tíz évben kiderül, hogy a szakmát elsajátító hangadók elhagyják-e ezt a közeget, és más zsánerben lesznek aktívak, pl. sci-fi és felnőtt fantasy terén, vagy pedig maradnak, és itt valósítják meg a szakmai réteget.

A horror és thriller közösségek néha felbukkannak, máskor eltűnnek. Róluk viszonylag keveset tudok, de nagyon érdekes momentum volt, hogy a 2008-as recesszió után páran közülük, és a fantasy írók közül a történelmi regények írása felé mentek, sikeresen.

Mi jó? Mi rossz?

Mindegyik réteg más. Ami általánosan rossz, legalább is engem zavar, hogy a különböző csoportok meglepő hülyeségek alapján nézik le a másikat. A sci-fiseknél nagyon szeretem, hogy szókimondók, és igényesek az olvasók, és írók. Igenis számít a szöveg minősége, a háttérvilág kidolgozottsága, vagy épp a kiadók szöveggondozása, borítói. A misztikusoknál akkora lelkesedés van, hogy öröm köztük lenni. Nagyon toleránsak, egy elrontott rendezvényt is megtöltenek a jókedvükkel. Nagyon kritikus ez a réteg a fordítások kapcsán, hosszú hibalistákat mellékelnek a kiadóknak, és egy jó fordítót akár sztárként is kezelnek.

Ami általánosan jó, hogy a zsánerirodalomban a szerkesztők és a gyakorlottabb írók természetes módon segítőkészek a kezdőkkel. A szépirodalom felől jövő fiatalok rendszeresen mondják az írósuliban, hogy ez üdítően meglepő és jó élmény nekik. Itt nincs olyan, hogy valaki félti a pozícióját egy kezdőtől. A zsáner és a szépirodalmi réteg mostanság próbál közeledni egymáshoz, és talán itt van a legtöbb javítandó dolog. Teljesen más nyelvet beszélnek, és ezt szó szerint kell érteni, vicces, de ugyanaz a kifejezés időnként más jelentéstartalommal bír.

Megjelentek a fontos klasszikusok, vagy vannak még elmaradások? 

Erre íróként tudok felelni. Megváltozott a narráció és a karakterábrázolás az elmúlt húsz évben, de elavultak a társadalmi témák egy része is. A sci-fi mindig a korszakra reflektál, nem csak technikai jósaltokban, hanem burkolt társadalomkritika kapcsán is. Nagyon szép ötlet, hogy a hiánypótló sci-fi műveket meg kéne jelentetni, de ez nem piacképes.

Másik, ami elgondolkoztat, hogy nem csak a sci-fi, hanem a krimi, thriller, horror, és misztikus-romantika kapcsán is kimaradt pár író, de ott föl se merül, hogy meg kéne jelentetni ezeket ahhoz, hogy érthetők legyenek a kortársak. Miért csak a sci-fi terén hallom ezt az érvet?

Jól követi a magyar kiadás a nemzetközi eseményeket?

A populárisabb könyvek eddig is gyorsan átjöttek. Mostanság a kísérletezőbbeket is nagyobb számban áthozzák, de ez az olvasóréteg vásárlóerejétől is függ. Szerintem amúgy nem elég egy jó világ, vagy egy újítás, ha nem jó a dramaturgia. Az olvasók egy történetet szeretnének elolvasni, és ha ez az egyszerű alap nem működik, akkor erősen valószínű, hogy nem lesz sikeres a könyv.

A díjak amúgy jó kijelzők, de nem teljesen mérvadók. Aki ismer közelebbről magyar díjakat, pontosan tudja, hogy minden ilyen csak távolról szép.

Van még hely a piacon, jó, ha nagyobb a verseny?

A verseny mindig jó az olvasóknak, hiszen a kiadókat arra ösztönzi, hogy minél hamarabb hozzák a friss címeket, és minél jobb szöveggondozással. A mostani felállás nem fedi le az igényeket, szerintem még van piaci rés, de ezt talán inkább a kiadóvezetőmmel vitatom meg. ☺.

A legfontosabb, hogy nem a meglévő olvasókra kéne alapozni, hanem új olvasóréteget bevonzani. Íróként én is piaci résben üldögélek, és olyanok veszik a könyveimet, akiknek életük első sci-fi regénye.

Elég publikálási felület van hazai íróknak? Van hely a kisprózának?

A könyvpiac hullámzik, és ennek a kezdők mindig is jobban ki lesznek téve. 2008-ban volt egy recesszió, és az utána jövő években nagyon nehezen jelenhetett meg elsőkönyves regénye. Ennek jó oldala, hogy az akkor kezdő írók rá voltak szorítva a novellázásra, csak abból akadt publikálási lehetőség, így nagyon erős szakmai alapokat sajátítottak el.

Nagyjából három-négy éve felfutó ágban vagyunk. Egyre több kiadó jön rá, hogy olcsóbb egy tehetséges magyarral foglalkozni, mint egy közepes külföldi íróval. Egy jó regényt nagyon könnyű publikálni, a kiadók lasszóval vadásszák a zseniket, nálunk is öt éve van nyílt regénypályázat. Jelenleg a dramaturgiailag rosszabb műveket is meg lehet jelentetni, a nálunk nemet kapott írások rendre felbukkannak más kiadónál. Ez jó, mert több a lehetőség, és tévedés esetén is van új útja az írónak. Rossz, mert az írók nem elég képzettek, gyakran hiányzik a szakmai alap, és ez nem is az első regénynél derül ki, hanem a másodiknál, és sokkal nagyobb nyomás van az írón, nagyobb a veszélye, hogy kisiklik az írói életút.

A novellák – a nyomtatott újságok kihalásával – látszólag kevesebb lehetőséget kapnak. Egyes zsánereknek vannak antológiáik, újságjaik, pl a sci-fiben a Galaktika, Új Galaxis ilyen. A kisregény pedig pillanatnyilag az e-bookok közé tevődött át. De csak a sci-fire jellemző, hogy a net nem érték. Itt különül el a zsáner, pl. a YA irodalomban hatalmas olvasótábort ki lehet alakítani netes novellákkal, és ez a tábor megmarad a későbbi regénymegjelenéskor is. A kisprózát amúgy lehetne segíteni újságírói oldalról is, minél több recenziót kellene írni legalább a nyomtatott formában megjelenőkről.

Vannak-e intézményei a hazai fantasztikus irodalom íróinak, rajongótáborának, és ezek megfelelnek-e az igényeknek?

Á, már vártam, mikor sétálunk aknamezőre. ☺ Ez a hazai sci-fi kedvenc gumicsontja. Vannak, igen. Hogy megfelelnek-e az igényeknek? Én évekig azt hittem, hogy nem. Pedig nagyon is megfelelnek a rendezvények az adott kisközösségek igényeinek, hiszen vagy a véleményüket tükrözik, vagy szervezés terén az erőforrásaikat és képességeiket.

A sci-fi terén örök vita megy abból, hogy csoportok saját nézeteiket és viszonyrendszerüket rá akarják erőltetni másra. Pedig nem ráerőltetni kéne, hanem csak megjelentetni egymás mellett. Nincs „jó irány”, csak irányok vannak, és kölcsönös tisztelettel ezeket el lehet fogadni, és értékként kezelni. A zsánerirodalom kapcsán van egy nagyon érdekes szervezési gond, zavaró az átláthatatlanság. Ha egy új ember a neten keresgél, nem látja át a területet, mivel sok csapat zárt netes felületen, vagy épp offline aktívabb. Például SF terén bele se akadna a Szefantorba, ami egy szegedi tíznapos sci-fi tábor. Hatalmas hatása volt az elmúlt évtizedekre, jövőre lesz 30 éves és nagyon sok csoport és kezdeményezés innen ered.

Mire lenne szükség, minek kéne változnia?

Hát, ez elég szubjektív. Mindegyik réteg más dologban tud fejlődni.

A sci-fisek kissé sokat nyűglődnek azon, hogy nincs közélet, mindenki inkompetens, és még a sci-fi is haldoklik. Kívülről amúgy egy jó hangos, markánsan elkülönülő írói és olvasói rétegnek látszanak, erős szervezőerővel, amit más csoportok irigyelnek. Több öröm és pozitív visszajelzés kéne ide. Amúgy szerintem hangosabbak, mint amekkora vásárlóerőt képeznek.

A felnőtt fantasy kapcsán túl sok a párhuzamos kisközösség, lehet, nem ártana a saját komfortzónából kilépni, és ismerkedni, nyitni. A misztikus-romantika rétege nagyon lelkes, és elnyom a neten minden más réteget. Ide több szakmai alap kéne a hangadóknak, főleg az ismert bloggereknek.

Milyen a nők, LMBTQ-közösségek és kisebbségek helyzete a hazai zsánerirodalomban?

A zsánerirodalom sok területén nyugodt a helyzet, a fantasy kapcsán a nemek egyenlősége jó ideje jelen van, a misztikus-romantika meg teljesen elfogadó nem csak férfiakkal és nőkkel, de a meleg, leszbikus és transzszexuális magyar szerzőkkel is.

A sci-finél az LMBTQ témák néha felbukkannak, de markánsan nincsenek jelen, ez talán túl radikális lépés ott, ahol a női írók létét még fel kell dolgozni. A nők kapcsán van egy burkolt előítélet, miszerint nem gondolkoznak logikusan. Ez pont annyira irracionális, mintha azt mondanám, a férfiak nem elég árnyaltak érzelmileg, szóval az összes férfi költőt meneszteni kell. Az elmúlt évek vitái miatt a felszínen javult a nők helyzete, de ez inkább még csak látványelem. Viszont ennyi nyitás elég, meg az, hogy éppen nem szűkülnek, hanem bővülnek a megjelenési lehetőségek. Az igazi tehetségek boldogulni fognak. Írást oktatok, és találkozok ígéretes fiatal írókkal. Biztos vagyok benne, hogy ezek a lányok idővel a szakmai tudásukkal kivívják majd a helyüket az olvasók polcain. Ez végtére is a XXI. század.

*

A cikksorozat összes része A magyar fantasztikum helyzete címke alatt elérhető, de érdemes követni Facebook- vagy Moly-oldalunkat is.