Az egész és részei

Az emergencia különösen Stuart Kauffman 1980-as években és a rákövetkező évtized elején írt tanulmányait követően vált divatos fogalommá. A biológus a kaotikus és a rendezett állapotok határán mozgó életet önmaga továbbszaporítására és legalább egy termodinamikus munkakör véghezvitelére képes autonóm ágensként, vagy multi-ágens rendszerként határozta meg. A kiválasztódás egyrészt külsődlegesen, másrészt belülről, önszerveződéssel megy végbe – állítja.

Az élet emergens módon jött létre…

Gyenge és erős emergencia

David Chalmers ausztrál filozófus két típust különböztet meg: gyenge és erős emergenciát. Előbbi arra vonatkozik, hogy az alapelmélet lényegében magyarázatot ad a magasabb szintű teóriákra. Például a darwinizmus, vagy – bár többen vitatják – a növekvő komplexitás törvényei tartoznak ebbe a kategóriába.

Daniel Dennett, a kognitív tudományokkal foglalkozó neves amerikai gondolkodó „ártatlan” emergenciáról beszél: olyan meglepő, meghökkentő jelenségek, melyek lehetővé teszik, hogy magasabb szintű leírásokkal adjunk jellemzést róluk, de lényegüket tekintve azért előre jelezhetők, megmagyarázhatók.

Ezek a törvények és sajátosságok – már amennyiben léteznek – semmiféle változást nem indítanak el a valóság alacsonyabb szintjein – vélik a szkeptikusok. Ráadásul az „erősebb” megnyilvánulások elfogadása, egyfajta „kanonizálása” odáig vezethet, hogy a metafizika, a vallások, a miszticizmus teret nyernek a (természet)tudományokban.

Philip Clayton teológiaprofesszor szerint az emergencia az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy Isten miként teremt, és hogyan cselekszik a világban…

„Szomorú tény, hogy az emergencia fogalmát használók többsége valami titokzatosat, sőt, egyenesen misztikust ért rajta, és nem hiszem, hogy ez hasznos lenne” – így Dennett.

A jellemzők, a jelenség és okainak megértéséhez oksági vizsgálódásra lenne szükség. Amennyiben ez nem történik meg, és csak annyit mondunk, hogy x és y jelenség az emergenciával magyarázható, jobban tesszük, ha hallgatunk.

Bizonyításra várva

Az erős emergencia szószólói szerint a redukció nem működik, az egész jócskán befolyásolja az alacsonyabb szintű részeket. Rendelkezik tovább nem redukálható, a részekre jelentősen ható tulajdonságokkal.

„Amikor az elemek bonyolult szerkezetekké állnak össze, új, meglepő és korábban, az egyszerűbb állapotokban nem tapasztalt jellemzők bukkannak fel. És ezek nem kívülről jönnek, hanem magukból a komplex szerkezetekből erednek” – érvel William Husker, a Huntington Egyetem (Indiana állam) filozófiaprofesszora.

Clayton úgy véli, hogy a magasabb szintű emergens jegyekkel bíró elme az eredője az „alatta lévő” agyban végbemenő változásoknak, míg az agy a test összes többi részét irányítja (Mind and Emergence, from Quantum to Consciousness, Elme és emergencia, a kvantumtól a tudatosságig, 2004).

Husker szerint a természetes kiválasztódás hatással van az intelligenciára. Viszont, ha a gondolkodás nincs oksági viszonyban testünk megnyilvánulásaival, a tudatosság láthatatlan. A természetes kiválasztódás csak fizikai szerkezeteket és viselkedéseket irányít. Ha nem befolyásolná ezeket a cselekvéseket, akkor a gondolkodásra sem hatna, és nem tudnánk evolúciós magyarázatot adni arra, hogyan váltunk tudatos lényekké.

Dennett abban bízik, hogy a tudomány előbb-utóbb az elmeműködés (az „ártatlan” emergenciát is tartalmazó) redukcionista értelmezését adja.

A kozmológus Paul Davies tesztelné az erős emergenciát – tényleg vannak-e az alacsonyabb szintekből nem eredeztethető valódi hatásai? Mert tudományos szempontból csak ez érdekes, míg a gyenge emergencia inkább kellemes filozófiai vitatéma.

A kvantummechanikát javasolja a tesztre.