Drónverseny & Robotika Show

Szeptember 10-én, későnyári-koraőszi rekkenő hőségben került sor a világvégi Hungexpón az év egyik legizgalmasabb infokom/fogyasztói elektronikai rendezvényére, a Drone Prix Hungary szervezte Drónverseny & Robotika Show-ra.

A jelen a jövő

Értelemszerűen drónok, robotok, mellettük pedig 3D nyomtatás és virtuális valóság játszották a főszerepeket, talán összekombinálva is, akár három az egyben, nyomtatott drónrobotok parádéja is lehetett volna – 2031-ben biztos az, Neumann János szellemében önmagukat printelő robotprinterek/printerrobotok show-ja lesz – de most nem ez volt a lényeg, hanem a tényleg hibátlan és a szó klasszikus és átvitt értelmében is felhőtlen szórakozás.

Hamisítatlan családbarát program, mert gyerekek ugyan mi máson keresztül ismerkedjenek meg programozással, fejlesztéssel, algoritmusokkal, 3D nyomtatóval és úgy általában az infokommunikációs technológiákkal, minden ami 21. század, negyedik ipari forradalom, nem az első szénporos nosztalgiája, a második elidegenedett futószalagja, ha nem kézzel fogható, tapintható szerkezetekkel, nevezetesen drónokkal és robotokkal? És az örök gyerek, a bennünk virgonckodó, korszellemhez igazodva Machina ludensszé átváltozó Homo ludens mire csodálkozna rá jobban, mivel szórakozna nagyszerűbbet, ha nem drónokkal és robotokkal?

William Gibsont sokan idézik, hogy „a jövő már itt van, csak nem egyenlően oszlik el a világban.” Ezúttal viszont tényleg felesleges jövőről merengeni, mert a drónok teljesen, lassan rajokban is, a robotok kisebb mértékben, de a jelenvilág szerves részei, oktatástól a mezőgazdaságig, ipartól a hadviselésig mindenhol ott vannak, mindenkinek az életére kihatnak – csak valóban nem egyenlően oszlanak el, és valahogy nem úgy jöttek, mint sokan várták. Egyszerűbbek, bumfordibbak, valósabbak, fanfár nélküliek, tesznek-vesznek, pontosabban tettetnek-vettetnek velük, alkalmasint tudásukat mérik össze, mint a szombat versenyzői.

Parádéznak a drónok

Ízelítőt kaphattunk Segway-ből, Kukából, Puli holdjáróból, a Team Fw kuglizó autonóm robotjából, az Óbudai Egyetem Neumann Karának fejlesztéseiből, humanoidoktól négy keréken gördülő kereső-mentő miniszerkezetekig szinte mindent láthattunk, ami a fogyasztói szegmenst és egy kicsit többet is lefed.

Mindeközben remekbe szabott pályán, különféle bonyolultságfokú akadályok között repkedtek a drónok, ki ügyesen, ki kevésbé, az ihletett alkalmi riporter dicshimnuszát hallgatva szelték át vidáman a légteret, vagy éppen buktak orra, újraprogramozásra várva, reménytelenségre kárhoztatva a pillanat megragadására váró alkalmi és profi fotográfust.

Mindezek után, ahogy az utóbbi idők techrendezvényein megszokhattuk, másfél órás sorban állás egy HTC Vive szeánszért, a virtuális valóság mindig megéri, a közeljövő úgyis mesterségesintelligencia-alkalmazásoké, robotoké, VR-é, 3D nyomtatásé, majd elégedetten konstatáljuk, hogy a Rézangyal cseresznye- és szilvapálinkái high-tech közegben, rettenetes kánikulában is ugyanúgy ütnek, mint borongós későőszi estéken.

Mesterséges intelligencia helyett

A kiállított és versenyző gépeket többször végignézve, tevékenységüket alaposan megfigyelve, egy gondolat ugrott be folyamatosan: való igaz, hogy ez itt és most a nagyközönségnek, mai és holnapi fogyasztásra szánt robotika és dróntechnológia, de akkor is, hol az annyit emlegetett mesterséges intelligencia? Való igaz az is, hogy a jelen csúcs MI-jeit nem drón show-ra szánják, de azért valami szikrát, csírát, csak láthatnánk belőlük… Ezektől a pajkos robotgyerekektől, Lego-játékoktól, Segway-től retteg annyira Hawking, Musk és Nick Bostrom? Aligha, de még így is feleslegesnek, sőt nemcsak feleslegesnek, hanem a technológiai fejlődés szempontjából károsnak tűnik mindenféle MI-fejlesztést rigorózusan szabályozni óhajtó kezdeményezés.

Nagyon nem tartunk még ott, hogy realitása legyen bármilyen Hollywood-szagú dörgedelemnek.

Ezekkel a robotokkal és drónokkal csak játszunk, esetleg egyszerű feladatokat végeztetünk velük, segítenek, némi autonómiájuk és korlátozott intelligenciájuk is van (de nem értelmük), az 1990-es évekből nézve a jövőt valóban elhozták, jelenné varázsolták, mai kisiskolások szemében viszont ők az abszolút jelen, bár azért csendben tegyük hozzá: nagyon nem őbennük kell keresni az MI-t.