Rejtőien laza, vernésen retrofuturisztikus és Kittenberger Kálmán életéhez illően kalandos utazás a századfordulós Afrika sötét szívébe.
„Képregényről lévén szó, az egy dolog, hogy a történet jól sikerült, de a rajzoknak is legalább akkora szerepe van az összbenyomás kialakításában. Nos, Tebeli Szabolcs és Bárány Áron világszínvonalú munkát végeztek és a rajzok tökéletesen illenek a történet stílusához. Kizárólag emiatt nem sajnálom, hogy csak nettó negyvennyolc oldalas a füzet (plusz kétoldalnyi fekete-fehér előzmény, egy levél és a meglepően alapos jegyzetek a végén), így is jókora meló lehetett összerakni, olvasóként pedig hatalmas élményfokozó, ha nem csak végigrohanunk az oldalakon, hanem alaposabban is elidőzünk a gyönyörűen részletes rajzok felett.
Tehát jó a történet, magával ragadó a hangulat és minőségi a rajzolás, minden adott egy színvonalas képregényhez, de itt még nincs vége. Ami igazán kiemelkedővé teszi aKittenbergert, az a szokatlanul alapos háttérmunka. Az egy dolog, hogy az alkotók ügyesen használják az olyan gegeket, mint Kittenberger kipreparált ujja, vagy a fedáksári, és rengeteg utalást szőttek a képregénybe, Molnár Ferenc és Rejtő Jenő regényeitől Vernén és Agatha Christie-n keresztül Krúdyig és Joseph Conradig. Az is magától értetődő, hogy felkészültek a kortárs politikából és teljesen természetesen építették bele a történetbe, na de arra nem számítottam, hogy még Torday Emil is feltűnik egy rövid cameo erejéig.
Somogyi György és Tebeli Szabolcs műve fontos mérföldkő a hazai képregény-kiadásban, elvégre nem jelenik meg minden nap olyan mű, ami sikerrel venné fel a versenyt a jóval nagyobb stábbal és nem szerelemprojektként készülő nemzetközi címekkel is. Időről időre vannak kísérletek magyar szórakoztatóirodalmi művek lefordítására az angol nyelvű piac eléréséhez, ez általában kissé öncélú próbálkozásnak tűnik és nem is kimondottan sikeres, ebben az esetben viszont abszolút van létjogosultsága. Nyilván arra most sem kell számítani, hogy bestseller lesz anélkül, hogy egy nagyobb kiadó felkarolná, de pont olyasmi, amit nyugodtan lehet ajánlani (vagy ajándékba adni) a külföldi ismerősöknek is - én ezt fogom tenni :)”
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Toto meg a Marvelnél ugatja az egereket, miközben Óz bármit bekamuzik, hogy megtartsa hatalmát, és bár a macskákat is szeretjük, Alita hazai megjelenése a nagyobb durranás.
Sőt, nemcsak, hogy egy amerikai ikon partnere, de még a magyar történelem jeles pillanatait is hajlamos belecsempészni a munkáiba.
A kilencedik művészet fogalmába sok minden belefér, keretei sok mindent elbírnak, így a felnőttesebb témákat és olyan tragédiákat is, amiken egy egészséges felnőtt is elborzad.
A hetvenes évek közepe óta ismert Frank Castle saját szemével látta, ahogy a Central Parkban megölték a családját, ezután pedig megfogadta, hogy bosszút áll az összes bűnözőn.
Mikor és mennyit olvasunk, de legfőképpen mit? Mennyit és miben változtak az olvasási szokások a Covid és a háború kirobbanása óta? Több kiadót is megkérdezve ennek próbáltunk utánajárni.
Megszólalt az ügyben a magyar külügy is, alapos és gyors vizsgálatot követelnek Karim Khan ügyében.
Justin Trudeau bőkezűsége légvédelmi rendszerek képében jelenik meg.
