„Hadjáratba kezdtek ellenünk a vörös gézengúzok” – interjú az ETA punkbandával

Írta: Lévay Tamás

1982-ben három hárombetűs punk/underground zenekar hozta rá a frászt a Kádár-diktatúrára. A CPg, a VHK és az ETA. A szigorú rivallású Rendszer tüstént törvényen kívül helyezte az előbbi kettőt, a harmadikat szoros szájpórázzal felszerelve a Közgáz házi zenekarává tette. Az ETA etalon volt: elemi erővel játszották a nagynevű punkhéroszok himnuszait, de saját szerzeményeik is ütöttek. Koncertjeiken a gombostűt nem lehetett leejteni, de népszerűségük növekedtével egyenes arányban nőtt a rájuk nehezedő nyomás, és végül a banda a sikerei csúcsán, 1982 végén feloszlott.

Az alapítótag dalszerző-basszista, Sáthy Róbert egy ideje életet lehet a hajdani punksztár-csoportba, bűntársa Kaiser László gitáros-koncertszervező. A Hammerworld gondozásában rövidesen megjelentetik első hivatalos albumukat (+34 év után!).

A „Történelmi hazugságok” című albumon kifogástalan minőségben meghallgatható az ETA teljes Hun'82-s programja. De az óriási érdeklődéssel várt albumot megspékelték öt vadonatúj dallal, s számos ínyencséggel, így rajta lesz a Rolls Frakció által annak idején gyakran előadott „Rákosi rocknroll” és az ős-Qss tolmácsolásában ismertté vált „Kommunista kábító” is. 

Interjúnk.

***

ETA, Közgáz, 1982. Fotó: Vécsy Attila

Az ETA 1982 végén feloszlott, Kocsis Tamás kilépett a bandából, Czeller sem volt többé hadra fogható. De tudomásom szerint alkalmanként 1982 után töbször is felléptetek, hol TEA álnéven, hol régi neveteken, hol egy „Nyifu” nevű énekessel, illetve Czellerrel is.

Sáthy Róbert (basszusgitár-ének, alapítótag): Legszívesebben az 1984-es, Neurotic-kal közös koncertünkre emlékszem vissza, mert a buli a klasszikus hangulatot hozta vissza, s külön pikáns ízt kölcsönzött az eseménynek, hogy két akkori tagunk, így Aradi Gábor dobos és Czeller énekes is a Neuroticból kerültek az ETÁ-ba. Egyébként ez volt az egyetlen alkalom, amikor előadtuk a kevésbé szocialistabarát „Talpig fegyverben a béke” című dalunkat, melynek szövegét Szócska Miklóssal közösen írtam. Ez a kuriózumnak számító dal is rajta lesz az új albumunkon.

Az ETA 1980-ban alakult, a két év alatt – még ha underground szinten is – de befutott. A profin bemutatott koncertek már látványukban is a nagy nyugati bandákat idézték. A színpadon úgy jelentetek meg, mint egy komoly nyugati csapat. A pesti népek azt beszélték, hogy a pár éve tragikus körülmények között elhunyt Király Tamás divattervező is ludas volt az ETA profi színpadi megjelenésében.

SR: Király komoly segítséget nyújtott nekünk, ő volt a stylistunk, bár ez elég hülyén hangzik egy punkzenekar esetében. Tele volt ötletekkel. A későbbi rendőrségi kihallgatásokra vonatkozóan is értékes tanácsokkal látott el minket. De visszatérve, gyakran mondogatta, hogy a számokat nem el kell játszani, mint egy ruhatáros, hanem elő kell őket adni. Az egyik Ikaruszos bulinkon azt találta ki, hogy Czellert, alapítótag-énekesünket indián módra kifestette (ezt a sminkelési technikát később a VHK énekese is adaptálta), félig levetkőztette, s egy háromszögletű tükröt szerelt az ágyéka elé, illetve a hátsó fele mögé, plusz a meztelen felsőtestén viselt zakóját teleaggatta mindenféle apró tükördarabkákkal, amitől úgy nézett ki mint egy karácsonyfa, főleg, mikor a színpadra irányított reflektorfény megvilágította.

Karácsonyfáknak viszont nincs ilyen remek ugrós technikájuk, mint amilyennel Czeller rendelkezett.

SR: A „Warhead” a Substól, az volt az ő nagy száma, amikor bemutatta a flaszter-sámánvetődést. Küzdősportot űzött, nem kímélte magát. 

Akkoriban jellemző volt, hogy a punkzenészek egyszerre több bandában is igyekeztek maradandót alkotni. Te csak az ETÁ-ban pengettél?

SR: Emlékeim szerint szó volt róla, hogy részt veszek egy CPg-próbán, mert gondot jelentett nekik, hogy nincs állandó basszistájuk, mivel Kistakony életkora és iskolai kötelezettsége miatt nem költözhetett föl a meghatározó alaphármassal, Güzüvel, Bélával és Vaúval Szegedről Pestre, de ez végül nem valósult meg. Egyszer viszont felléptem egy óbudai bandával, a koncert előtt az örökös zűrfelelősnek számító dobos úgy gondolta, hogy milyen jó ötlet „kifüstölni” a koncertlátogatókat. Ebből a célból valamivel, talán ammóniummal megkezelte a színpadot, erre mindenki kimenekült a teremből. Aztán a füst eloszlásával szép lassan visszaszivárogtak a terembe. Ez az akció megadta az alaphangot.

ETA-plakát 1987-ből

Akkoriban ez a kissé gyermekded tűnő csíny mindennaposnak számított. Punk az, aki felbosszantja a közönségét, a társadalmat. Minél eredményesebben, annál jobb. A közelmúltban nektek is sikerült efféle haditettet végrehajtani.

Kaiser László (gitáros-koncertszervező): A jelenlegi balos nyikhaj-punk kultúrkör pimasz módon ránk támadt, mert várva-várt júniusi lemezbemutató koncertünket június 11-ikén, ezen a szimbolikus napon a Peter and the Test Tube Babies-zel közösen a Club 202-ben rendezzük meg.

Mi a baj ezzel a hellyel? Tudomásom szerint nem számít balhés helynek, az itteni rendezvényszervezők a nem pusztán nevében liberális toleranciát csúcsra járatva, zenei stílustól függetlenül mindenféle bandának lehetővé teszik, hogy felléphessen itt.

KL: Szabadság van, de a jelek szerint ez nem jár mindenkinek. A legnagyobb közösségi portálon szabályos hadjáratba kezdtek ellenünk a vörös gézengúzok, hogy mi hogyan merünk fellépni a 202-ben, ami szerintük közismert nácitanya.

Attól lenne nácitanya, hogy olyan bandák is fellépnek itt, amik határozottan elutasítják azt, hogy világzenei betétekkel színesítsék a hangzásukat? Úgy tudom, hogy a hűség a saját ízléshez nem büntetendő.

KL: Kicsivel többről van itten szó. Odáig fajult az ügy, hogy egy csoportban az egyik hivatásos rettegő arra szólította föl társait, hogy jöjjenek a koncertre és verjék szét a klubot, így tönkretéve táncmulatságunkat az angol legendával. Három idegen országban dolgoztam, mint megbecsült szakember, de ilyen fokú gyűlöletet még sehol sem tapasztaltam, mint a honi, úgymond „antifasiszta” csipet-csapattól.

A Peter and the Test Tube Babies a brit punk 80-84 közötti második hullámának alapbandája. Az oi és a punk között félúton a pubba. Ádáz, velejéig angol humorukról ékesen tanúskodik, hogy legelső szerzeményüknek azt a címet adták, hogy „The Queen Gives Good Blowjobs” („A királynő jól szop”). Mit szólt Peter, akit telefonon értesítettél a rőt mozgalmárok nyughatatlanságáról?

KL: Nagyon zabos lett! Amikor meghallotta, hogy miről van szó, arra kért, hogy hívjam föl öt perccel később, mert addig iszik egy teát.

Nem tea volt az.

KL: A következőt mondta: „I am Anti Fa, the whole band are as Anti Fa as it is possible to be. But these fucking people are beginning to really piss me off. What happens next – we can't play in Austria because that is where Hitler was born? This whole situation is getting fucking stupid. I share your frustration about this, I really do. Fucking hell, these fucking people!! I'm so angry now.” („Én antifasiszta vagyok, az egész zenekar annyira antifasiszta, amenyire csak lehetséges. De ezek a kibaszott emberek kezdenek valóban felidegesíteni. Mi fog történni legközelebb? Nem játszhatunk Ausztriában, mert ott született Hitler? Ez az egész szituáció kezd baszottul idióta lenni. Átérzem a feszültséged. A kurva életbe, ezek a kibaszott népek. Nagyon mérges vagyok.”) Na, most ilyenkor mi van? Az angol antifasiszta kiakad a magyar antifasiszta elvakultságán?

Egy friss etűd az ETA-tól

A kedvencem az, amikor a magyarul apanyelvi szinten beszélő libi megmondóemberek ellentmondást nem tűrően kijelentik, hogy a punk baloldali beállítottságú. Ez nettó hazugság. A punk nem baloldali, s nem jobboldali. Nem áll be sehova. A punk méltóságán alulinak tartja, hogy bármilyen társadalmi rendszerhez tartozzon. Olyan mint Woody Allen, csak tarajt visel: nem óhajt egyetlen olyan klubhoz sem tartozni, mely elfogadná őt. A lényeg az outsiderség, a kívülállóság, mindenféle izmusokkal való szembeszegülés. A punk azt csinál, amit akar. Ha ez sért valakit és felháborodik, akkor a punk boldog.

SR: Az ETA – akár a nyolcvanas évek első felének punkzenekarainak mindegyike – a kommunista rendszer, az orosz elnyomás, Kádár diktatúrája ellen küzdött és igen nagy árat fizetett ezért. Szövegírónkat, Szócska Miklóst (aki a második Orbán-kormány egészségügyi államtitkárává avanzsált huszonnyolc évvel később – a szerző megjegyzése) kapcsolták le először, útlevelét elvették, engem napi szinten vittek be a Tolnaiba kihallgatásra, valamennyiünket hosszú időn át megfigyelték, utcán provokálták a garázdának álcázott belügyesek és így tovább. Szembe kéne köpnünk saját magunkat és Kádárt éltetnünk? Milyen alapon? Hányok a folyamatos mentegetőzéstől, amit a Kádár/Rákosi rendszer kap az utóbbi években. Trockijra hivatkoznak, hogy az valójában államkapitalizmus volt, és ezek az újkori vörösök azt mondják, hogy az ETA igazából a kapitalizmus ellen küzdött. Tényleg? Trockij a totális diktatúrát teljesen elfogadhatónak értékelte a szocializmus építésének útján. Ezek után legyek vörös? Akarjam, hogy megint bevigyen a szoci erkölcsöt védő rendőr éjszakára farmernadrág előre megfontolt szándékból, aljas indokból történő viseléséért? Vagy fülemnél fogva cibálhasson fodrászhoz, mert nem tetszik neki a frizurám?

Eszembe jut erről az az ősi magyar vicc, amikor a professzor a tanítványával sétál a folyosón és a diák megkérdi tőle, hogy miért „Tudományos Szocializmus” az a tanszék, míg a matematika csak simán matematika, nem pedig „Tudományos Matematika” tanszék? Hát mert a matematikáról nem kell bizonygatni, hogy tudomány...

KL: Az izmusok annak valók, akik képtelenek önálló gondolatokat szülni. Mi a szar ellen vagyunk. Bármi, ami szar és függetlenül attól, hogy honnan jön. Nem vagyok vallásos ember, de ettől a parancsolatok közül a „Ne ölj!”, „Ne lopj!” és „Ne hazudj!” számomra is kézenfekvő. Ettől nem leszek katolikus vagy zsidó. Ahogy attól sem leszek kapitalista, hogy ha hiszek  tisztességes versenyben, sőt abban hiszek, hogy az viszi előre az emberiséget. Az a legszebb, hogy amikor kimentem ételt osztani a nyomorult menekülteknek, akkor utolsó liberális-bolsevik-zsidó voltam. Amikor megjegyeztem, hogy a menekülttáborral szemben levő boltba nem engedem el egyedül a várandós feleségemet, mert amikor egyszer egyedül volt, hárman zaklatták, követték, beszólogattak neki úgy, hogy a közeg csak nézte tétlenül a járőrkocsiból, mert azzal volt elfoglalva, hogy a 30-as táblánál gyorshajtókat bírságoljon, akkor ezzel náci leszek. Miért nem lehet a dolgokat nevén nevezni? Miért kell ez a nagy politikai korrektség, aminek az egyetlen eredménye az, hogy újabb szavakat fogunk negatív tartalommal feltölteni? Miért nem vesszük tudomásul, hogy már az ősember idegenkedett minden idegen jövevénytől, mert az idegen az betegséget vagy konfliktust hoz? Ez genetikusan bennünk van. Ettől még nem leszünk nácik, akármennyire is ezt akarják lenyomni a torkunkon.

Hallottam, hogy tavaly a Rózsaszín Pitbull járta meg a vörös fasisztákkal. Mit lehet erről tudni?

KL: A Punkkarácsony nevű nagyszabású fesztiválon vettek volna részt velünk, a Prosecturával, a felvidéki Konflikttal, s másokkal. Igen ám, de egy notórius feljelentgető kijelentette, hogy a Rózsaszín Pitbull immáron nácinak nyilváníttatik és a koncertről való kitiltás nélkül nem lehet nyugodtan elfogyasztani a krémest a Váci utcában, tehát röpültek az eseményről. Az oka az volt, hogy a már fentebb megidézett rőt gondolatrendőrök szerint a Pitbull száma, a magyar hajléktalanok vs. „menekültek” drámáját megéneklő „Cserbenhagyottjaink” című dal náci alapvetésű nóta.

Amikor a Keletinél az alamizsnaszendvicsből a magyar hajléktalan is szeretett volna, odébb taszigálták a Soros-pénzből jóemberkedő segélyszervezet emberei, mondván, az nem neked jár! Nem véletlenül verte ki a Pitbull a biztosítékot, tabu témához nyúlt. Ami a punk lényege!

SR: A nyolcvanas évek óta nem sok minden változott a magyar szellemi térben. Akkor is tabu volt a nemzeti érzés s most is az. 

A punk előszeretettel nyúl olyan témákhoz, amelyeket sokan szeretnének nem létező problémának beállítani. A menekültügy ilyen kérdés. Meg a népünk ellen folytatott külső-belső háború.

SR: Ahogy megjelent tíz napja egy interjúnk, máris kikezdtek, hogy mi az, hogy a magyarság elleni népirtásról beszélek benne, hogy amit mondtam, az már-már felér a holokauszt tagadásával. Megálló! Nem emlékszem rá, hogy bárhol is törvénybe iktatták volna, hogy minden nép minden fájdalmáról illik beszélni, csak a saját népünkéről nem! Hogy a fenébe hagyna hidegen, hogy pusztul a fajtánk, a magyarság zöme nyomorban él, illegális rabszolgatartás jelei mutatkoznak minden szinten, az egészségügyi mutatóink katasztrofálisak, s ha sürgősen nem változik a helyzet, nekünk csengettek. Ugrásra készen állnak a telepesek. Hely nem marad üresen. Ezért írtam meg a „Game over”-t.

Fontolgatjátok, hogy visszavonulót fújtok és lemondjátok a koncertet a Peter and the Test Tube Babies-zel?

SR-KL: Ha a klub nem helyez minket olyan nyomás alá, hogy ellehetetlenüljön a rendezvény megtartása, fel fogunk lépni. Gondolhatod, hogy Peterék ezek után alig várják, hogy eljöjjenek Budapestre. Csinos kis koncert várható. Bízunk a magyarokban, bízunk a közönségünkben, nem hagyhatjuk, hogy a vörösök diktáljanak Pesten. Ez egyelőre még a magyarok fővárosa, s nem egy szűk csoporté. Ha nem így volna, kérem, értesítsenek.