Mit tud Tokaj, ha összeeresztik nemzetközi versenytársaival?

A VinCE Budapest zárónapján került sor a Tokaj Kereskedőház mesterkurzusára, ahol a megújuló állami pincészet borait kóstolhatták össze az érdeklődők nemzetközi tételekkel. Ahogy a korábbi beszámolónkból olvasható volt, a Tokaj Kereskedőház a jelenleg piacon lévő tételeit hozta, valamint a hamarosan a polcokra kerülő aszúkat. Ezekről a tételekről már sokszor írtunk, azonban izgalmas kitekintést jelentett, hogy külföldi borok kerültek melléjük, mindez Master of Wine-ok kommentálásában.

A kóstolót Fiáth Attila, a nemrégiben alakult Magyar Nemzetközi Borakadémikusok Egyesületének elnöke, a Master of Wine Intézet hallgatója moderálta, míg a borokról Caroline Gilby MW, Elizabeth Gabay MW és Nick Adams MW beszélt. A szót először Nick Adams kapta meg a belövőborként érkező 2014-es félszáraz sárgamuskotálynál. Az angol szakember az argentin torontés-ekhez hasonlította a könnyed, illatos bort. Caroline Gilby is kiemelte, hogy tetszik a stílusa a muskotálynak, ami nem pacsulis, hanem jól iható, és megmutatkozik benne Tokaj.

Az első páros a Tokaji Cuvée 2014 és a Telmo Rodriguez Basa Blanco 2014 volt, amelyekről Adams beszélt. A Basa egy verdejo-viura házasítás, amely annak ellenére, hogy a nagyon meleg borvidékként számon tartott Ruedáról származik, gyümölcsös, fűszeres és ízgazdag, jó savakkal és egyensúllyal. A Master of Wine a Cuvée textúráját és stílusát dicsérte, amely szerinte modern, jól érthető, és aperitifként, vagy könnyed ételekhez jól fogyasztható. Kiemelte: nagyszerű dolog, hogy a világban egy ismert és elismert borral is felveszi a pincészet alapbora a versenyt.

Tokaj vs Wachau

A következő páros a száraz Tokaji furmint 2014 és a Domäne Wachau Neuburger Terrassen Spitz 2014-es bora volt, amelyekről először Gilby beszélt. Szerinte az első két bor egy váratlan párosítás volt, Ausztria és Magyarország borait már megszokottabb összehasonlítani. Gilby az ásványosságát és a sós érzetét emelte ki a furmintnak, valamint azt, hogy nagyon jól keretezik a hordós jegyek a bort. Elizabeth Gabay hozzátette: nem ugyanolyan hordókat használ a két pincészet, ami a neuburgerhez főleg krémességet ad, azonban mégis: az ízprofilja hasonló a két bornak, mindkettő nagyon gyümölcsös, és mindkettő jól használja a hordót. Fiáth Attila is megszólalt: a 7 eurós árával a furmintot rendkívül versenyképesnek gondolja a nemzetközi piacon.

A harmadik és egyben utolsó szárazboros párost a 2014-es Kővágó-furmint, és a 2014-es Frédéric Curis Pouilly-Fuissé Chardonnay Bourgogne alkotta. Gilby szerint a Kővágó még mindig fiatal, ezért 8-12 hónap múlva szeretné visszakóstolni, hogy akkor milyen állapotban van. Egyébként egy ásványos bor, amely jó hordót használ, de még a fás jegyeknek bele kell simulnia a borba. Ezzel szemben a burgundi hordója nem volt szép, eléggé ráült a borra, így az MW-k arról beszélgettek a borok kapcsán, hogy a magyar hordók egyre jobb minőségűek, és egyre közelebb vannak a francia hordókhoz. A Master of Wine-ok szerint a magyar tölgy nagyon jó, érdemes vele dolgozni.

Mihez hasonlít a furmint?

A szakértők egyébként azt is elmondták, ki milyen szőlőfajtával hasonlítaná össze a furmintot: Gilby a rajnai rizlinggel, Gabay a Santorini-szigetén őshonos assyrtiko-val, Adams egy könnyed viognier-vel, míg Fiáth Attila a chenin blanc-nal tenné párba a fajtát. A magyar borakadémikus szerint a száraz furmint kezdi megtalálni a stílusát: ő a magasabb savú, egyenesebb furmintokban látja a legnagyobb potenciált a száraz boroknál, amelyek a rajnai rizlingekre és a cheninekre hajaznak.

Ezután léptünk át az édesekre, amelyekkel kapcsolatban Fiáth elmondta: nehéz együtt kommunikálni az édes és a száraz borokat, azonban a közös kapocs a két borfajta között a furmint. Az indulásnak a 2013-as Késői Arany a Sablettes 2010-es Sauternes névre hallgató borával került összehasonlításra, amely a harmadik bor a jó nevű pincészetnél. A szakértők elmondták: bár magasabb is a cukortartalma, a sauternes-i bor édesebb érzetű, ami a magasabb alkoholnak és az alacsonyabb savaknak is köszönhető.

Másért kell inni a Sauternes-t

Elizabeth Gabay hozzátette: nem ugyanazért issza Sauternes-t, mint Tokaj. A sauternes-i bor egyébként valóban krémesebb volt és ízben mintha rumos lenne, míg a Késői Arany csupa gyümölcsösség és remekül iható.

A késői szüret után léptünk az aszúk irányába, ahol a 2013-as ötputtonyos mellé szintén egy Sauternes, a Castelnau de Suduirat 2012 érkezett, ami a Suduiraut második bora. Fontos információ, hogy az aszú 17 euróba fog kerülni, tehát nagyjából 5000 forintos kiskereskedelmi áron kerül majd a polcokra a bor. Nick Adams a két bor kapcsán arról beszélt, hogy egyszerűen máshol van a tokaji és a sauternes-i bor egyensúlyi szintje. A francia bort ő ételek mellé tudja elképzelni, míg az aszúnak hihetetlen a tisztasága és a gyümölcsössége, és hiába hasonló a két bor, teljesen más a végkövetkeztetés, amire jutunk velük kapcsolatban. Az aszú sokkal frissebb és tisztább, egyenesebb, mint a francia társa, és Nick Adams nem is tud még egy olyan bort mondani a világon, aminek ennyire jó az egyensúlya.

A végjáték a Szarvas-dűlő hatputtonyos aszújával vette kezdetét, amely mellé hivatalosan nem érkezett bor, azonban még az előző aszú mellé jött egy 2013-as Ruster Ausbruch Pinot cuvée a Feiler-Artinger pincészettől, amelyet a magas, 240 gramm/literes maradékcukor-tartalom miatt érdemesebb volt a Szarvas-dűlő aszújával hasonlítgatni.

Ruszt vs Tokaj

A Szarvasban 270 gramm a maradékcukor, bár árban nem ugyanoda van pozícionálva a két bor, mivel a Feiler-Artinger 21 euróért kapható, míg a Szarvas-dűlő aszúja várhatóan 50 euróért kerül majd a polcokra. A ruszti aszú rendkívül édes, hihetetlen krémes, kellően tiszta is, de a savak hiánya megmutatkozik, hiszen utána szinte összeragad a szánk. Nem úgy az aszúnál, amely rendkívül barackos, fűszeres.

A szakértők elmondták: az adja a Szarvas-dűlő aszújának nagyságát, hogy nem az édességet érezzük, mint a Feiler-Artingernél, hanem a részleteket meg tudjuk különböztetni és hosszan tudjuk sorolni a gyümölcsöket. Elizabeth Gabay hozzátette: érdemes megfigyelni, hogy milyen különbségek vannak az öt- és a hatputtonyos aszúk között. Szerinte egyébként a magas cukortartalom miatt gyakran nehéz eladni az édes borokat, mert a fogyasztók azonnal desszert után kiáltanak, de a tokajiakat mindig izgalmas kóstolni, mert ritkán lehet találkozni ilyen magas savakkal bíró édesborral.

Nem is bor: tapasztalat

A végén a poharakba a 2013-as eszencia került, amely tényleg egy nagyon különleges ital, ahogy arról Áts Károly is beszélt a nekünk adott interjújában, és ahogy az a VinCE-n készített videónkból is látszik. A Master of Wine-ok nagyon hosszan beszéltek az esszenciáról, amellyel kapcsolatban megjegyezték, hogy nem is igazán bor, hanem inkább egy remek tapasztalat. Ezt jól mutatja az esszencia technikai paraméterei: 0,8 százalék alkohol, 11,9 gramm/liter sav és 580 gramm maradékcukor. Hihetetlen krémesség jellemzi, és elképesztő savai vannak, aminek köszönhetően friss tud maradni a bor. Nick Adams is ezt emelte ki, hogy hiába a magas cukortartalom, a hihetetlen savak utat vágnak maguknak, és hiába fiatal még a bor, valódi értelemben vett egyensúlya van, és frissessége. Elizabeth Gabay azt emelte ki, hogy olyan a bor, mint egy gyümölcskosár: mangó, papaya, egzotikus gyümölcsök, citrusok és ropogósság jellemzi.

A sor után senkinek nem lehetett oka panaszra. A mellettem ülő borkereskedő ismerősöm csak annyit mondott: valóban jelentős változásokon mentek keresztül a Tokaj Kereskedőház borai, és összességében a külföldi borok mellett is érdekesek voltak és megállták a helyüket. A kóstoló végén az eszenciával a pohárban mindenki örömmel koccintott, és jó emlékekkel hagyta el a Corinthia Hotel báltermét.