És az is, hogy a rendszer egyedei, a drónok ismerik egymás mozgását, így ezen ismeret birtokában képesek egységesen cselekedni. A távirányított és az egyfős platformoktól ez, valamint a tagok közti kommunikáció jelenti a legnagyobb előrelépést a közösségi viselkedésforma felé.
A LOCUST programban a Georgia Tech Kutatóintézet is részt vesz, a haditengerészettel közösen fejlesztik a három tulajdonsággal jellemezhető rendszert: mindegyik drón önállóan pozícionálja magát, formációban repülnek, s teszik mindezt úgy, hogy a repülés irányáról bárki konkrétan utasítaná őket.
Csereberélhető egyedek
Teljes önállóságról persze nem beszélhetünk, hiszen a koordinációban a távoli operátor is részt vesz, ráadásul az ő dolga sokkal nehezebb, mintha csak egy repülőt kellene irányítania. Például ő utasít egy-egy drónt a raj elhagyására – vizsgálja meg közelről a céltárgyat, indítson egyedül támadást stb. – vagy a visszacsatlakozásra.
„A raj egységként működik. Küldetést kell kiviteleznie, amit az sem zavar meg, ha kiveszünk belőle egy drónt, mert képes újrakonfigurálni magát, és a többiek a cél érdekében maguktól változtatnak a viselkedésükön” – foglalta össze a robot- és más gépi rajok működését Stephen Crampton, az angol Swarm Systems (rajrendszerek) ügyvezető igazgatója.