Henry Lion Oldie, Don DeLillo, Jan Oleskovszkij és Malcolm Edwards mellett Buglyó Gergely és a költő Weiner Sennyey Tibor is jelentkezik egy-egy novellával a Galaktika magazin őszi számában. A retró-rovatban egy Göncz Árpád-fordítás kapott helyett, az XL-verzió pedig két Gene Wolfe-kisregényt mutat be.
A Galaktika magazin novemberi számát Henry Lion Oldie nyitja: művének első részében egy lantos útját követhetjük végig egy rendkívül furcsa lényekkel benépesített világban. Don DeLillo a harmadik világháború közepette emberi momentumokat villant fel az űr kozmikus magányában. Jan Oleskovszkij fiktív jövőjében egy szerencsétlen ember sorsa gyökeres fordulatot vesz a Zónában. Malcolm Edwards írásában egy pillanatkép elevenedik meg, közvetlenül a világvége előtt.
A magyar szerzők közül Buglyó Gergely a borzongató lápvidékről visszatért embert mutatja be, Weiner Sennyey Tibor pedig egy megváltozott világról beszél, amit a teleport működése irányít. A havi retro Göncz Árpád fordítói munkásságának állít emléket Robert Sheckley „A Tranai” című novellájával.
Interjúk is vannak a novemberi Galaktikában, Ondřej Neff-fel Sötétség című regénye kapcsán beszélgetettek, dr. Korondi Péterrel pedig az etorobotika útjairól. A HungaroCon országos sci-fi találkozó programtervei „fantasztikus” rendezvényt előlegeznek meg. Kiss Ferenc és Vincze Nóra Ambrose Bierce „Ebolaj” című elbeszélését adaptálta képregénnyé különös módon, manga stílusban.
A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség aktuális estjéről, egy SF-találkozóról és a Trafó előadásáról számol be. A tudományos főanyag az embervadászat témakörét járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások víztisztító bikiniről, ultrakönnyű fémről, valamint arról, jár-e jogdíj egy majomnak. Az XL-kiadás Gene Wolfe két kisregényét (Cerberus ötödik feje, John V. Marsch elbeszélése) tartalmazza.
A Galaktika 308. száma jövő héttől érhető el az újságárusoknál, az XL-változatért pedig elő kell fizetni.
Meg is ölték. Budapest szívében, a nyílt utcán lőtték szitává a médiacézárt, ám ez csak egy tünete volt a '90-es évek magyar valóságának. A Leszámolás vadkeleten ennél sokkal többet mutat be a múltunkról, „a susogós ruhákba öltözött bunkó maffiózók, a Szeva bácsik, a Jusztok, a pufajkás Horn elvtársak világáról”.
A sci-fi-szerzők szinte mindig pontosabban jósolnak a tudósoknál. Szerintük a jövő legfőbb technikai készsége a manipuláció lesz, s bár a világ „fejlettebbé” válik, sivárabb és cinikusabb is lesz a mainál. Mindennapi küzdelmeink tárgya az identitásunk és a szabad akaratunk megőrzése lehet.
Elgurult az a bizonyos gyógyszer.
Pedig az alapok még akár működhetnének is. A hetedik évad ugyanis tartalmaz mindent, amire igény lehet, űrharcoktól a csavaros bosszúig, de ez már nem teljesen az a Black Mirror, ami volt.
Az ötvenhatosok közül a legtöbben csak segédmunkásként dolgozhattak a börtönévek után, Göncz viszont bizalmi állást kapott.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
„Valószínűleg mi, litvánok tudjuk a legjobban, mi történhet, amikor senki sem támogat minket vagy nincsenek barátaink” – közölte a litván vezérkari főnök.
Egyértelműen cáfolta a vádakat.
