Két könyvvel is jelentkezik október elején a Galaktika: az Iscambe erdejében a társadalom összeomlását követően Európát sűrű őserdő borítja, Marseille-ből pedig két vándor indul útnak, hogy a régi kultúra nyomára bukkanjon. Az Eymerich-trilógia harmadik kötetében újabb rejtélyes eretnek szekta tartja sakkban Aragóniát.
Október elején két címmel is jelentkezik a Galaktika: az egyik Christian Charrière 1980-ban megjelent Iscambe erdeje című fantasyje, a másik pedig Valerio Evangelisti trilógiájának harmadik kötete. Előbbiről ezt írja a kiadó:
„A magasabb szintű emberi civilizáció megszűnt létezni. Európa jó részét sűrű erdő borítja. A vaskézzel kormányzott Marseille-ből útnak indul egy remete és tanítványa, mert a legendák szerint a járhatatlan sűrűség közepén ott vannak valahol egy Párizs nevű csodálatos helynek a romjai, melyek között minden kérdésükre megtalálhatják a választ.
Aki azonban eddig be mert hatolni Iscambe erdejébe, annak az irdatlan fák zöldellő labirintusában megbomlott az elméje, vagy a rengeteget lakó különös fenevadak szaggatták szét testét. A két vándor mégis vállalja a veszélyeket, sőt segítőtársaik is akadnak útjukon. Azt viszont nem is sejtik, hogy nyomukban még egy vérszomjas ellenség jár: a marseille-i urak zsoldoshada, akiknek feladata, hogy bármi áron megakadályozzák az ősi tudás visszatértét kényelmes keretek közé szorított világukba.
Charrière költői, pikareszk látomása sok méltatója szerint J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura szerzőjének stílusát idézi, és ahogy Tolkiennél a szöveg keletkezésének hátterében ott sejlik a fasizálódó Európa katasztrófájának rémképe, úgy az Iscambe erdeje is időszerűbb ma, mint valaha, reménysugár a bizonytalanság rengetegében eltévedt kontinens írástudói számára.”
A borítója pedig így sikerült:
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!
Az Égj, inkvizítor!-ról pedig ezt írta a kiadó:
„Aragónia, a 14. század. A királyság főinkvizítorát, Nicolas Eymerichet Castres-ba rendelik, egy újabb rejtélyes eretnek szekta, a mascok fölszámolására. A véres szertartásaikkal hírhedtté vált eltévelyedettek ellen Eymerich drasztikus lépésre szánja el magát: tisztítótűzzel tünteti el még a nyomukat is e világból, akár ártatlanok élete árán.
Amerikai Egyesült Államok, a 20. század. A Ku-Klux-Klán elvein nevelkedett őrült tudós, Lycurgus Pinks megtalálta a tökéletes ellenszert az ország fekete lakosságának gyarapodására: egy vírust, amely válogat! A kétfajta tisztítótűz lángjai a közeljövőben érnek össze, és csapnak legmagasabbra. Itt Pinks és az amerikai elnök a Fehér Házban keresnek menedéket egy világméretű katasztrófa elől. Csakhogy talán már nincs menekvés…
Az Európa-díjas Valerio Evangelisti inkvizítora ismét az emberi lét és a hit fontos kérdéseivel szembesül, a történet két szála pedig szokás szerint a legkiszámíthatatlanabb és legmeglepőbb módon találkozik ebben a misztikus történelmi krimiket a tudományos-fantasztikummal vegyítő, mesteri regényben.”
A borító pedig ilyen lett:
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
A szeptember 17. és 22. között megrendezendő Budapesti Klasszikus Film Maraton más különlegességeket is tartogat. A közel egyhetes rendezvényen kulcsszerepet kap a magyar animáció és sci-fi, és hazánkban még soha nem vetített ritkaságokat is láthatunk nagyvásznon.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
