Bréking: tömegnyomor, lehúzás és Pumped Gabo nélkül is lehet fesztiválozni. Bár talán okosabb volna nem elárulni, hogy minél kevesebben tudják, de a Bánkitó jelenleg Magyarország legkellemesebb, legélhetőbb fesztiválja szuper zenei programokkal és egy csipetnyi civileskedő világmegváltással. Itt Kiss Tibi pisil melletted a bokorban, aztán lenyom egy meglepetés Quimby-koncertet, a zenészek egymás koncertjein buliznak, a MOMÉ-s lány pedig a tóparton smárol valakivel. A Bánkitó Fesztiválon jártunk.
„Gyerekek, komolyan mondom, hogy a tegnapi volt életem legjobb bulija” – mászik ki a szomszédos sátorból egy barátom, majd miután magához tér a felismeréstől, hozzáteszi: „De vágjátok nem az, hogy benne volt a top ötben, hanem mindent vitt!” – és még csak péntek reggel fél kilenc van. A tűző naptól aligha lehet tovább aludni, ám ezt senki sem bánja. A Bánkitó fesztiválon vagyunk a Nádas kemping árnyas fái alatt, ahol a hangulat egészen családias: rengetegen sátrazzák végig a fesztivált kutyákkal és babákkal, akár kismamaként, a bográcsban már készül a Tilos rádiósok babgulyása, a WC-papírt pedig mindig valaki elhasználja előttünk.
Inkább van nyaralás-kemping-osztálykirándulás feelingünk, mint fesztivál: nincs tömegundorunk, még hírből sem hallani a gyűlöletes fesztiválkártyás fizetőrendszerről és nem 800 forint egy túlvizezett, langyos fröccs, ezáltal pedig nem érzed úgy, mintha a kártyáddal együtt minden alkalommal téged is lehúznának. Az emberek vigyáznak a környezetükre, sehol egy sárba hugyozó, majd lendületből beleugráló francia brigád, esetleg egy raklapnyi Pumped Gabo, elmaradnak a hatalmas szponzor-molinók és sátrak, ráadásul gyakorlatilag telefonra sincs szűkség, hisz' minden közel van és úgyis szembejön, akit kerestél.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A per jelentős lépés az Oroszországi Központi Bank részéről, amely igyekszik jogi úton megvédeni zárolt eszközeit a nemzetközi szankciók és kisajátítási tervek ellen.
Nem sok jóra lehet számítani Lengyelországban.
Bár tagadják, de több pénzintézet ideológiai okokból tagadta meg az együttműködést a jobboldali párttal.
Olyan pénzcsomagok bukkantak fel, amelyeket az ukrán szabályok szerint ki sem adhattak volna.
Kisebb politikai botrányhoz vezetett az egyik kereskedelmi bank előrejelzése, amely alapján a befektetők a Tisza Párt választási győzelmét várják, s e szerint árazza be Magyarországot a piac.
A fesztiválokra vitték a kábítószert.
Égető kérdések.
„Az, amit Jókai a levert szabadságharc után költői géniuszával cselekedett, az egy második honfoglalás volt” – így búcsúzott az ország Jókai Mórtól.
