Pohárba öntve a sör erősen felhabzik, de a hab gyorsan elillan. Az illata tiszta, kellemes, szívesen kortyol bele az ember. A sör az ízében is tiszta, van eleje, közepe, vége, elég testes is. Kis édeskésség van benne, a vége kellemesen kesernyés, pont annyira, hogy minden sörfogyasztó elfogadja. Buborékból nincs sok, az hamar elillan, talán az lehetne tartósabb, de összességében ez az a sör, ami pontosan azt mutatja meg, hogy ha valaki rendes alapanyagot használ egy tömeggyártású sörhöz, akkor abból mit lehet kihozni. Ez az a sör, ami jó eséllyel bármilyen helyzetben jól tud esni. Korrekt történet.
A másik is:
Tartalmas, tiszta, itatja magát. Teljesen eltér akár a Soproni-Dreher-Ászok fémjelezte magyar mezőnytől, de a német Bitburger-Warsteiner-Krombacher-sztorihoz képest is más. Ha igaz, hogy 50-70 eurócent körüli lejért árulják a székelyföldi boltok polcain, akkor bizony szerencsések az ottani sörfogyasztók.