Tündérország kvintesszenciájától a székely hegyekig: jött a szerkesztőségbe egy rekesz Igazi Csíki Sör a székelyföldi gyártótól. Behűtöttük, megkóstoltuk és elmondjuk, hogyan ízlik.
A magyar sajtót, köztük lapunkat is bejárta pár hónapja a Heineken Romania és az Igazi Csíki Sör gyártója közti pereskedés: a Heineken ugyanis pert indított a Lixid Project Kft. ellen, amely a Csíki Sör Manufaktúra termékeként piacra dobta az Igazi Csíki Sör márkanevet. A holland multicég szerint az új termék elnevezése nagyon hasonlít a csíkszeredai üzemében palackozott Ciuc premiumhoz. A márkanév használatra vonatkozó jogi eljárás még folyamatban van, és várhatóan évekig eltart. A per, de főként a periratban megfogalmazott „úgynevezett Székelyföld” szófordulat miatt a székelyföldi magyarok bojkottot hirdettek a holland cég termékei ellen.
Ahogy a fenti linkeken látják, a Mandiner is figyelemmel követte az eseményeket — az Igazi Csíki Sör gyártója pedig mint később kiderült, azt követte figyelemmel, mely lapok írnak az ügyről. Ezt úgy tudtuk meg, hogy egy rekesz sör érkezett tőlük a szerkesztőségbe, megköszönve a figyelmet. Nem volt választásunk: behűtöttük.
Mivel sörről még nem nagyon írtunk saját anyagot, ezért a borrovat szerkesztője arra kért mindenkit, aki bontott egyet a csíki sörből, írjon róla pár sort.
Jobb, mint a Ciuc. Meg jobb, mint a Soproni. Ennyit tudok róla mondani.
Születtek azért hosszabb írások, ez például egy teljes bekezdésnyi:
Jó ez a sör. A mindennapok söre. A nyári mindennapok söre. Az erdélyi nyáré. Egész pontosan az első korty hatására a szikkadt Budapestről rögtön a székely hegyekbe, valami kies tisztásra képzeljük magunkat, ahogy sört iszogatva bámuljuk az átsuhanó nyári felhőket. Ez a sör nem akar több lenni annál, ami. Nem akar minket egészében lekötni. Kísérni akar minket, miközben azt csináljuk, amit igazán szeretünk. Mondjuk a nyári Erdélyben felhőket nézni, egy jó sörrel a kezünkben. Kell ennél több?
A mindennapok söre vonalat viszi tovább egy másik kolléga:
Jó ez a csíki sör, pont attól jó, hogy nem érzek vele kapcsolatban semmi különlegeset. Nem érzem a tündérország kvintesszenciáját, vagy ilyen hülyeségeket, de pont olyan, amit így előkapnék délutánonként.
A borrovat egyik szerzője is elégedett:
Pohárba öntve a sör erősen felhabzik, de a hab gyorsan elillan. Az illata tiszta, kellemes, szívesen kortyol bele az ember. A sör az ízében is tiszta, van eleje, közepe, vége, elég testes is. Kis édeskésség van benne, a vége kellemesen kesernyés, pont annyira, hogy minden sörfogyasztó elfogadja. Buborékból nincs sok, az hamar elillan, talán az lehetne tartósabb, de összességében ez az a sör, ami pontosan azt mutatja meg, hogy ha valaki rendes alapanyagot használ egy tömeggyártású sörhöz, akkor abból mit lehet kihozni. Ez az a sör, ami jó eséllyel bármilyen helyzetben jól tud esni. Korrekt történet.
A másik is:
Tartalmas, tiszta, itatja magát. Teljesen eltér akár a Soproni-Dreher-Ászok fémjelezte magyar mezőnytől, de a német Bitburger-Warsteiner-Krombacher-sztorihoz képest is más. Ha igaz, hogy 50-70 eurócent körüli lejért árulják a székelyföldi boltok polcain, akkor bizony szerencsések az ottani sörfogyasztók.
Ha valaki megkóstolná, a hétvégi Corvin Szezonnyitó Sörfesztiválon megteheti.
Papi jelmondata – „nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket” – tökéletesen tükrözi küldetését.
A „bűnük” az volt, hogy Székelyföld feliratú, a székely zászló színét és jelképeit megjelenítő pólókban jelentek meg egy focimeccsen.
A férfi állítólag azért esett el, mert a kórház egyik lépcsőfoka beszakadt a súlya alatt.
Nem érzi úgy, mintha külföldön játszana.
„Kolozsváron ne beszélj magyarul!” – ordította egy román nő a vasúti pályaudvar környékén.
Az anyanyelv nem magától értetődő – hanem kiharcolt érték és jog.
Szerdán eldől, hogy a román vagy a magyar válogatott jut ki a jövő évi Európa-bajnokságra.
Mindeközben pedofilpapoznak és mocskosfideszeznek.
