Mit ittunk 2014-ben?

2014 több szempontból volt különleges számomra. Ez az év volt az első, amikor sikerült nagyjából végigkövetni, hogy milyen szőlőtermés lesz az évjáratban. Hiszen már február elején kérdeztük arról a tokaji borászokat, hogy nem tartanak-e az enyhe téltől és annak hatásaitól. Aztán májusban több helyen jött a lisztharmat, ami ellen sokaknak sikerült megvédeni a szőlőt, és bár nagyobb volt a fertőzés 2014-ben a szőlőkben, augusztusban még bizakodó borászokkal lehetett beszélni a 2014-es évjáratról. A szeptember eleji nagy esők azonban elmosták egy igazán jó évjárat reményét, sokan abban bíztak csak, hogy a termés egy részét sikerül megmenteni, és a gazdaságilag fontos borokat elkészíteni. Így a szüreti beszámolók alapján úgy tűnik: 2014-ből kevesebb magas minőségű bor lesz, de lehet majd kóstolni jó borokat, még ha talán nem is ez lesz az évszázad évjárata.

Eközben sikerült több borvidékre, és pincészethez is elmennem. Volt olyan, ahova szerettem volna elmenni már régebb óta, volt ahova a szerencse sodort, de mindenhol láttam érdekes dolgokat. Ebben az évben az is látszott, hogy egyre több helyen látnak abban lehetőséget, hogy együtt dolgozzanak közösen egy településért, borvidékért, ezért egyre több borvidéken igyekeztek szervezni valamit, megmutatni magukat. Gondoljunk csak a Balatoni Kör megalakulására, a somlóiak kóstolójára és nyitott pincés éjszakájára, Tállya ébredésére, a Szekszárd-palack bemutatására, és szerencsére még lehetne sorolni az eseményeket. Ahogy a borok iránt érdeklődőknek gyakran az érdekesebb kóstolók között is válogatniuk kellett.

Tokaj téli, esős arca

2014-ben vártuk és kóstoltuk a 2013-as év borait, amelyek között több izgalmas és különleges borhoz volt szerencsénk. Az általam kóstolt borok alapján a 2013-as évjárat sok helyen hozott remek tételeket, és szerencsére az is komolyabb fejtörést jelentetett, hogy összeszedjem az idén kóstolt jelentős borokat. Azokat, amelyek számomra különlegesek és felejthetetlenek voltak. Esetleg egy mérföldkövet jelentettek egy borvidék életében.

Kezdjük a pezsgőknél, hiszen minden kóstolósor elején az van, és talán az idei év legérdekesebb boraként is lehet számon tartani a Kreinbacher pincészet pezsgőit. Hiszen ki gondolta volna például 10 évvel ezelőtt, hogy a Somlóról pezsgőt fognak készíteni. A Kreinbachernél hosszú fejlesztés, és kísérletezés után négy pezsgővel léptek piacra, ezeket pedig azonnal az ország legjobb pezsgői között tartják számon. A pezsgők vakkóstolókon champagne-ok mellett is jól szerepelnek, és sokak kedvencévé is váltak a főként furmintból készült különleges somlóiak.

A fehérborok esetén gyakran kap kiemelt szerepet Tokaj. A 2013-as évjárat már piacon lévő borai közül szinte mindenkinek van egy olyan bora Hegyaljáról, amit kiemel az év végi visszatekintésében. Számomra a Gizella Pince Szil-völgy furmint hárslevelű házasítása volt az, ami nagyon emlékezetes volt, illetve a pincészet Szent Tamás-dűlőből származó hárslevelűje. Szilágyi László 2013-as borait egyébként is érdemes megkóstolni, hiszen mindegyik bor nagyon magas minőséget képvisel. Ripka Gergely szerint „a legszebb száraz tokaji sor évek óta!”

Nagy fehérborok egymás mellett

Ha már volt szó Tokajról, és valamelyest a furmintról, ami szép lassan kiemelt fajta lesz, mindenképp érdemes beszélni az olaszrizlingről is, ami a legnagyobb területen termő fehér szőlőfajta hazánkban. Sok vita van a fajtával kapcsolatban, hogy mire is képes, azonban Bakó Ambrus 2013-as badacsonyi 039/29 parcellaválogatása olyan arcát mutatta meg a fajtának, amivel még nem igazán találkozhattunk. Kristálytiszta korty, és izgalmas szerkezet jellemzik, alacsony alkohol mellett. Főként az apró finomságok, szép ásványosság, kis gyümölcsösség, és elegancia jellemzik. Kíváncsi vagyok lesz-e ennek az iránynak más követője is. Én örülnék neki.

Szerencsére van olyan, amikor meglepetésszerűen találkozik valaki olyan borral, ami sokáig fog élni az emlékezetében. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy az egyik meghatározó fehérbora az évnek Egerből fog a poharamba kerülni, ráadásul egy tramini lesz az. Pedig Gál Tibor 2003-as traminije, amely 51 hónapot töltött ászokhordóban, az egyik jelentős bora az évnek. Hihetetlenül élő, gyönyörű struktúrájú bor, ami a kora ellenére rendkívül friss jegyeket mutat, nyoma sincs rajta az öregedésnek. És bár hat évvel fiatalabb, hasonlóan leírható ez arról az elzászi rizlingről is, ami karácsony előtt került a poharamba. A Domaine Loew 2009-es Bruderbach riesling bora az egyik legszebb fehérbor, amit kóstoltam eddig. Virágok, körtésség, citrusok, ásványosság, és még megannyi réteg jellemzi, az egyensúlyos szerkezet mellett. Élmény, nagybetűkkel.

A vörösboroknál talán nem feltétlen a legnagyobb borok jelentették a legnagyobb élményt vagy mérföldkövet idén számomra. Hiszen ahogy a pezsgőknél is, miért ne lehetne különleges egy olyan bor, ami más arcát mutatja meg egy borvidéknek. Számomra ilyen volt a Heimann Pincészet 2012-es Alte Reben kékfrankosa, amivel sikerült egy hűvösebb karakterű, fűszeres, szép rétegekkel rendelkező bort készítenie Heimannéknak, ami kevésbé megszokott Szekszárdon. Az élményt jelentő borok közé egy másik kékfrankos is bekerült, ezúttal az osztrák oldalról Franz Weningertől, akinek a Kalkofen-dűlőből származó 2012-es kékfrankosa volt nagy hatással rám. Ahogy végigcikázott és játszott a szájban a bor, nagyon szerettem. Végül, de nem utolsó sorban a vörösöknél egy 20 éves bor volt az, ami óriási meglepetést jelentett. A frauenkircheni Umathum pincészet Vom Stein parcellából származó 1994-es st. laurent-ból készített bora hihetetlen élményt nyújtott. Az illatból és az ízből sem derül ki, hogy ez a bor 20 éves, mintha egy 5-6 éves szépen összesimult borral lenne dolgunk. Kávés és likőrös jegyek, mellette viszont tele gyümölcsösséggel, frissességgel, és eleganciával. Hatalmas bor.

Habár a világ desszertbor fogyasztása elenyésző, kétségtelenül Magyarország jól áll édes borokkal. Hiszen Tokaj neve egykor egybeforrt az aszúval, és általa lett híres. Majd azóta szinte ismeretlen. Mindenesetre aszút kóstolni szinte mindig élményt jelent. Számomra két aszú volt, aminél megálltam egy-egy pillanatra, mikor a poharamban volt. Az egyik ilyen Szepsy István 2007-es aszúja volt. Rendkívül sűrű, hihetetlen komplexitású bor, kandírozott naranccsal, a sárgabarack többféle árnyalatával, kicsi tejkaramellával. Gyönyörű egyensúly és rendkívüli ihatóság jellemzi a 260 gramm maradékcukor ellenére is. A másik aszú Balassa István díjt-díjra halmozó 2009-es Villője volt. Még rendkívül fiatal, és még nem is tündököl teljes fényében, de hihetetlen légiessége, harmóniája, és a cukor játéka a szájban már most rabul ejt mindenkit.

A korábban említett borok mellett még sok különleges borhoz volt szerencsém. Ha már az aszúkról volt szó, ilyen volt a Hétszőlő ’95-ös 6 putttonyosa, vagy a Royal Tokaji dűlős aszúsora. De a fehérek között is megemlíthetőek még Bott Judit Csontos dűlőből származó borai, a Villa Sandahl All of a kind-ja, Trombitás Tamás 2010-es olaszrizlingje, Alkonyi László borai, vagy az Errazuriz 2012-es Single Vineyard sauvignon blanc-ja. Ahogy a vörösöknél is lehet folytatni még a felsorolást Franz Weninger és a burgenlandiak kékfrankosaival, az Almagyar Érseki Szőlőbirtok titokborával, Heimannék 2013-as kadarkájával, a 2HA Tabunellojával. De lehetne még említeni borászokat, pincészeteket is remek borokkal: Bott Frigyes, Szent Tamás, Holdvölgy, Villa Tolnay, Pálffy. Továbbá a hétköznapi kedvencekről sem szabad elfeledkezni, mint Bakonyi Péter hárslevelűje, a Royal Tokaji 2013-as sárgamuskotálya, a Halmosi Pince merlotja. Szerencsére a sor még folytatható lenne.

Köszönjük minden kedves olvasónknak a figyelmet, reméljük, 2015-ben is velünk tartanak legalább ennyi remek bor mellett!