Az én borkonyhám - bor, mámor, Villány

„Időről időre trendi lesz bizonyos dolgok iránt érdeklődni. Régen például a konyha egy pici funkcionális helyiség volt a lakásban, ma már pedig a ház éke még akkor is, ha adott esetben a háziasszony fáradhatatlan a gyufát keresi, az amúgy totálisan automatizált konyhában. (nem vicc, volt olyan ismerősöm, akinek nem esett le, hogy az elektromos sütőhöz nem kell gyújtós) Szóval kitört a gasztroforradalom és menő lett az, ha tudsz főzni, ha szereted a konyhaművészeket és az is menő, ha pontosan tudod, hogy Irsai Olivér nem egy borász. 

Esküszöm, hogy nem a trendiség okán kezdtem el érdeklődni a borok iránt, hanem azért mert egyszerűen a szerelmese lettem. Ehhez pedig bőven elegendő volt egy villányi hosszú hétvége úgy négy évvel ezelőtt, amikor Bock Józsi bácsi körbevezetett a pincészetében, amikor Maul Zsolti órákat mesélt arról, hogyan születnek meg az igazán jó borok (és a címke hátoldalán olvasható versek) és amikor Gere Andi a naplementében nemcsak a szőlő mögött rejlő kemény munkáról anekdotázott, hanem arról is, hogyan lehet ezt az isteni gyümölcsöt, nemcsak a jó borokhoz, hanem az ételekhez és még a szépségápoláshoz is felhasználni. Egyszó mint száz a villányi emberek levettek a lábamról. Szó szerint...:) (...)

Én a magam részéről nagyon örülök, hogy divat lett a magyar borvidékeket és borászokat ismerni és szeretni, hogy a gasztronómia szó hallattán ma már nemcsak a sznobizmus jut az emberek eszébe. Mert akiknek ezeket a finom borokat és ételeket köszönhetjük, azok igenis megérdemlik, hogy a figyelem középpontjában legyenek és menő legyen ismerni őket!:)”