Gombaszög: hogy legyen miről mesélni

„Újra Nyár. Újra Gombaszögi Nyári Tábor.

Július 15–20. között megint eljön a mi időnk, amikor Krasznahorka büszke kempingje vadkeleti élménygyárrá és felvidéki szívcsakrává transzformálódik.

Mit is akar ez jelenteni?

Extázist, Közösséget, Együttlétet. Mindazt, ami feszültséget és kikapcsolódást, igazi tartalmat és élményt jelent a Zéletben.

Extázist, mert mi, gombaszögiek öt napra kizökkenünk a megszokottból, hogy bolondját járassuk a hétköznapok rendjével. Mi sem jelzi ezt frappánsabban, minthogy a táborban sajátos mércével mérjük az idő múlását is: itt nincs július 16-a, ahogy nincs szerda vagy szombat. Első nap meg utolsó nap van. A kettő között boldog alma kél az ifjú ágon.

Közösséget is jelent, mert a táborban összenő, ami összetartozik. A magyar együvé tartozás és összefogás (amiről fontos politikusok fontoskodva szoktak fontosakat kinyilatkoztatni) Gombaszögön kitapintható valóság. A szabadegyetemen tágulnak az agyak és szövődnek világmegváltó tervek, hogy a végén egymásra jobban odafigyelve, magunkban jobban bízva szóródjunk szét jövendőt építeni.

Együttlétet, mert összegyűlünk régi-új barátainkkal és mindenkori játszótársainkkal. A sármos úrfiakkal, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy javítsanak a szlovákiai magyarság demográfiai mutatóin. A tündérlányokkal (vagy krákenekkel, ezt esetenként nehéz eldönteni), akiknek mintha titkos küldetésük lenne, hogy ipari mennyiségben hintsenek szerelemport az éterbe. A keszi arcokkal, akikkel legfeljebb a G8-ak vagy a Bosszúállók csapata említhető egy lapon. Az iszapbirkózókkal, akik meggyőzőbb népszerűségi mutatókkal büszkélkedhetnek, mint az X-faktor és a segélyosztó rimaszécsi postás néni együttvéve. A Jóvilágvan zenekarral, akiknek koncertjén egyszerre értelmet nyer a »tömegeufória« szóösszetétel. S ott vagy velünk Te is, és ez így van jól.”