Csernus Imre: A gyökereim visszahúztak a földhöz

Az egri borvidéken lévő Almagyar-dombon található Almagyar-Érseki Szőlőbirtok borteraszán ő hozza ki a vendégeknek a kávét, ha ott van. A saját keverékéből főzik, mely Depresso névre hallgat. Csernus Imre itt mindenkivel beszélget, mosolyog. Közben azt is tervezgeti, hogy a rendeléseinek egy részét a borteraszon tartja. Más kint a természetben, mondja.

A Nagy-Eged lábánál találta meg a boldogságát. Korábban egy interjúban azt mondta: „Számomra Budapest rengeteg negatív energiát ad. Bármennyire is törekszem rá, nem jó itt élni.” Budapest Önnek egy idő után pokollá vált, ahonnan kiutat kellett keresnie? Vagy úgy érezte, nincs a megfelelő helyen?

Válasszuk ketté a kérdést. Nem a Nagy-Eged lábánál találtam meg a boldogságomat. A borász Csutorás Ferivel és a designer Mészáros Petivel közösen létrehoztunk valamit, a szőlőbirtokunkat. Ez az alkotás. Én az alkotásban találom meg a boldogságot. Az, hogy az alkotás az bor, könyv, emberek, talpraállás, bármi, az sokkal fontosabb, mert ezt működteti a hit. Ha nincsen hit, akkor nincsen semmi. Az, hogy a helyszínek változnak, az egy dolog, de az kétségtelen, hogy a Nagy-Eged, mint helyszín csodálatos. Peti mindig azt mondja, hogy ott van a bornak a csakrája.

Budapest nem vált pokollá számomra. Budapest a világ egyik legszebb városa, az ott élő emberek negatív energiája viszont teljesen más. Ezt a kettőt szét kell választani. Az emberekben lévő agresszivitás, frusztráció, rosszindulat, búval béleltség – ez az, ami egy várost pokollá tehet. Ettől a környezet még nagyon szép. Ha ott vagyok és nézem a budai várat, a Gellért-hegyet, a Dunának a panorámáját, az csodálatos. Bármelyik turista odajön, a látványtól nagyon jól érzi magát, de mindegyik megjegyzi, hogy az emberek búval béleltek és rosszkedvűek. Mivel lelki problémákkal foglalkozom, érzem az emberekből jövő érzéseket. Távol tudom magamtól tartani ezeket, de tudom, hogy az élet rövid, ezért olyan helyszínt keresek, ahol én jól érzem magam. A helyszín az ráadás, többletet ad.

Én a mai napig jól érzem magam Budapesten, amikor elvonatkoztatok az emberektől. De hosszú távon nehéz kezelni ezt a rengeteg negatív energiát. Nekem rengeteg óvintézkedésem van ez ellen. De látom, hogy az ott élő emberek is nehezen kezelik ezt. Azok is, akik ezt nem fogalmazzák meg.

Miért pont Egert, Szomolyát választotta? 

Szomolyán találtam egy olyan házat, ami harmonikus volt. Ehhez hozzátettem még azt, amit én tudok, és így az lett az otthonom.

Nem félt attól, hogy ez hatalmas váltás lesz az életében? 

Az egész életem egy hatalmas váltás tulajdonképpen (nevet). Ez egy érdekes kérdés, mert én valójában a megérzéseimből táplálkozom. Nagyon sokszor, amikor van egy megérzés, az utána jövő gondolat, az sokkal lassabb. Sokszor eljátszottam, hogy csináltam valamit, és mikor megkérdezték, ezt miért csináltam, akkor a cselekvés elmagyarázása sokkal hosszabb ideig tartott, mint a reakció.

Ösztönös reakció?

Abszolút. Ösztönös-tudatos ember vagyok.

Ma is úgy látja, hogy ez jó váltás volt öt évvel ezelőtt?

Igen. Ez egy nagyon jó döntés volt, mert itt lehetek ebben az egészben Csutival és Mészóval együtt, és mindhárman hozzátesszük azt, amit tudunk. Így lesz ebből a triászból egy nagyon jó kis közösség.

Egy korábbi interjúban nyilatkozta, először félt kimenni a házból. Mennyire volt nehéz megszokni, hogy az új otthonában vagy annak környékén az addigi nyüzsgés helyett csend van? 

Ez azzal függ össze, hogy amikor elképzelsz valamit, az teljesen más, mint amikor meg is éled azt. Furcsa volt a csend, de amikor este kimentem és a város fénye nem homályosította el a csillagokat, az egy elképesztően pozitív élmény volt számomra.

18 évesen került Budapestre a vajdasági Verbászból. Gyerekként volt kapcsolata a földdel, a természettel, vagy ez egy újkeletű kötődés? 

Volt közöm a természethez, ez nem volt új számomra. Az apám szülei földművesek voltak. Gyerekkoromban én nagyon sok időt, szinte az egész nyarat a tanyán töltöttem. Állatok, föld, aratás, kapálás, még szőlő is volt. Nagyapámnak volt egy kis homoki szőlője, lehet, olaszrizling volt. Ezért én egy keverék ember vagyok, mert anyám polgári családból származik, apám pedig földműves. Orvos lettem, de éreztem, hogy a gyökereim visszahúznak a földhöz. Ezért örültem annak a lehetőségnek, amikor Csutiék azt mondták, hogy rendben, csináljuk.

A borászatban hárman vannak, mint ahogy már korábban is említette. Hogyan találtak egymásra?

Csuti a 2006-os boraival rengeteg díjat megnyert, és a Gundelben volt egy Magyar Borok Gálája rendezvény. Lehet mondani, hogy véletlenek nincsenek, de én pont mellé ültem le. Elkezdtünk beszélgetni, majd lehívott a bikavérnapokra. Ez öt éve volt. Valójában így kezdődött az egész.

Mi volt a céljuk, amiért egy csapat lettek? 

Az Érseki szőlő megmentése. A javítóbor. A Titokbor. Ezt a területet, és ezt a bort Csuti fedezte fel. Annak idején a nagyapjának még a rendszerváltás előtt volt ott szőlője. Ezt később elvették. Csuti azonban rengeteget járt oda, mert a területeinek egy része ott van mellette, és a Petivel együtt is vettek ott egy kis területet.

Akkor fedezte fel, hogy van egy 14 hektáros terület, amit senki nem művelt. Ez a terület az egri borkombináté volt, amit egy vállalkozó vett meg. Ez a vállalkozó 2009-ben kiirtotta a területet, de közben 2007-ben 2008-ban és 2009-ben Csuti leszüretelte azt a szőlőt, ami vadon termett. Akkor született meg az a hatalmas extrakttartalmú, elképesztő savszerkezetű bor, amiről nem tudta, hogy milyen szőlőből van, ezért elkezdett utánajárni a levéltárakban. Kiderült, hogy az érsekség idején, erről a területről szüretelték a javítóbort. Ez azt jelentette, hogy 100 ezer mázsa máshonnan származó szőlőt javítottak fel 10 ezer mázsa érsekivel.

Én nem értettem, hogy ez micsoda, ezért Csuti egyszer megfogta a Titokbort, és egy keveset beleöntött egy leánykába. Egy sötétebb, sillerszerű bor keletkezett. Csuti csak annyit kérdezett: Látod, milyen keveset öntöttem bele, és a fehér borral ez mire képes? De ez még a legeleje a történetnek.

Később kiderült, hogy nem ismerjük az eredetét a szőlőnek, ezért hívtunk szőlészeti szakembereket, de ők sem tudták megmondani, milyen fajta szőlő az érseki. Jelenleg a Budapesti Kutatóintézetben vizsgálják, már ősszel is vettek mintákat, amelyeknek a fele nem egyezett meg genetikai szempontból, ezért tavasszal újra megvizsgálták a szőlőt, de egyelőre úgy néz ki, hogy a titok az titok marad.

(A triász még az érseki szőlő kivágása előtt a területről összesen 1000 darab oltványt készített, így mentették meg az ismeretlen szőlőfajtát – szerk.) 

A szőlőben, ahogy jártunk, úgy látszott, mintha több fajta keveredése lenne az érseki szőlő.

Nem igazán több fajta keveredése. Nagyon érdekes, hogy hasonlít a kékfrankosra, csak a növény zászlaja vörös, míg a kékfrankosnak zöld a zászlaja. Éppen ezért azt feltételezzük, hogy van a kékfrankos genetikai állományából, de azt tudjuk, hogy ez más, mert tetszik nekünk, vagy nem tetszik, de az érseki szőlő borának idő kell. Öt évre szükség van ahhoz, hogy a csikóból felnőttecske legyen.

Mit jelent Önnek a borászat? Mit jelent az, hogy van egy borászata? Az elején azt mondta, hogy ez az alkotás.

Munkát jelent. Olvastam, hogy az emberiség attól lett emberiség, hogy elkezdett dolgozni. A munka alakította ki a beszédet, a nyelvet. Amíg nem pattintottak, addig nem volt szükség a nyelvre. A munka indította el azt a folyamatot, aminek köszönhetően ma ott tartunk ahol. Ezért én arra jöttem rá, hogy az öregség ellenszere két dolog: az egyik a munka, ami egy állandó megújulás lehetősége, a másik az, hogy bele kell ugrani az újba. A legtöbb ember fél beleugrani az újba, de az újba beleugrani a kulcs. Legfőképp olyanba, amitől félsz és tartasz. 

Tartott ettől?

Persze. Ez egy teljesen ismeretlen dolog volt nekem. Fővárosban élni az egy dolog, minden ott van kéznél, de elmenni egy faluba az teljesen más. Ha ott valami történik velem, akkor Eger közel 20 kilométerre van. Egyszer favágás közben felpattant a fa, és felhasította a bőrt a szemöldökömnél, megnyílt a harmadik szemem. Azonnal berohantam a konyhába, és pálinkát öntöttem egy kéztörlőre, hiszen a pálinka fertőtlenít, így kezeltem magam. Nem mentem el vele orvoshoz. Másnap mentem dolgozni a klinikára, és megmutattam egy sebészeti nővérnek. Azt mondta jó ötlet volt a pálinka, mert azon kívül, hogy fertőtlenít, sebösszehúzó hatása is van, ezért nem kellett varrni, így egy vékony heggel megúsztam a favágást.

Egyébként imádom a pálinkát, többféle van otthon belőle, mert rengeteg gyümölcs terem a kertben. Annak idején úgy döntöttem, ha Isten adta, én nem fogom hagyni, hogy elrohadjon. Megenni viszont nem tudom, és a faluban is mindenkinek van gyümölcse, így jött az, hogy cefrét csináltam belőle. Nagyon finom pálinkákat csináltatok, mert a jó pálinka alapja a jó cefre. Olyan érett gyümölcsöt kell a cefrébe tenni, amit az ember maga is megenne.

Azt mondta, hogy beleugrani az újba maga a megújulás és az öregség ellenszere. Ez nem egyfajta menekülés is valahonnan?

Nem az. Ha le vannak zárva a dolgaim, mi elől menekülnék? A félelem elől lehet menekülni a kényelembe, a megszokottba. Abba lehet menekülni.

Akkor a megszokottat rossznak tartja?

A megszokott elkorcsosít. Unalmas leszel. Szürke. Nem újulsz meg. Semmi gond a szürkeséggel, de aki szürke, annak nem jár a pezsgés (mosolyog).

De az életet élni szeretnénk?

De aki szürke, az nem fogja élvezni. Ezért született meg a vegetálás. A szürke, aki nem kockáztat. Az vegetál. Aki kockáztat, az él. Ez a különbség. Mert az adrenalin szó nem véletlenül jelentkezett. Tele leszel adrenalinnal. Akkor, amikor ülsz a semmibe, és mindent ismersz?

Akkor nem lesz adrenalin.

Nincs adrenalin. De a félelmeiddel szembenézni a legkeményebb kihívás, mert a félelmek megoldása teszi a személyiséget lazává és spontánná. Ha nem vagy spontán, ha nem vagy laza, az mindig annak a szimbolikája, hogy tele vagy egy csomó önbizalomhiánnyal és valójában félsz élni, lépni. 

Minden lépéssel egy új félelmet is keres?

Nem keresel. Félelem van. Félelem mindig van. Például van egy fiatal, és ahogy ünnepli a születésnapjait, előbb-utóbb szembesül azzal, hogy harmincöt éves lett. És még akkor hátra van neki még egyszer annyi. Talán. Rögtön jön a para. Vagy beteg lesz az anyja. Úristen, lehet meg fog halni, lehet a temetőnek van funkciója? Eddig lehet észre se vette, pedig ott volt. Vagy az orvosok, akik daganatokkal foglalkoznak. Az egy dolog, hogy nekem nincs, de ha lesz? A félelem mindig ilyen.

Térjünk vissza a borhoz. Hogyan került kapcsolatba a borral?

Gyerekkoromban volt szőlő, bele is nyaltam a borba, de igazából intenzíven 10-11 éve kezdtem el bort kóstolni. Addig a szokásos dolgokat ittam, whiskey, kóla, pálinka, sör, így mindent, de úgy igazán semmi nem volt. Egyszer elkeveredtem egy olyan társaságba, akik elkezdtek arról beszélni, hogy meggy, erdei gyümölcs, savszerkezet, tanninok. Miről beszélnek ezek? Ha én valamit nem értek, akkor utánajárok. Ezért elkezdtem olvasni, topborászokkal beszélni, és megláttam, hogy milyen csodák vannak, mi az ízvilág, mi a harmónia, és megszerettem. Így kezdődött.

Mit jelent az életében a bor, ha a borászat munkát?

Csutinak a kislánya egyszer egy borbemutatón, amit az apja tartott, felállt és azt mondta: az apukám kedvence az egri leányka és a kadarka. Emberek, ne felejtsék el, a bor mögött nagyon sok munka van. Köszönöm szépen. Hét éves.

Ő megértette, hogy nem csak annyi a bor, hogy leveszi az ember a polcról.

Igen. De addig, amíg nem vettem ebben részt, én is csak levettem a polcról. Nem gondoltam ebbe bele. Ezért hoztuk létre a borteraszt. Hogy az ember, aki eljön, tavasszal, nyáron, vagy akár ősszel az lássa, hogy a szőlő hogyan fejlődik, hogy lesz a zöld pici kis szemből az érett szőlő, akár szüretelje le, akár nézze meg, hogy milyen az erjedés, a csömöszölés. A célunk az, hogy az egész borkészítést emberközelivé tegyünk. Ha a borkészítést emberközelivé teszed, akkor az embert óhatatlanul beviszed a természetbe. Manapság, a XXI. században élő ember megállás nélkül rohan, és nem veszi észre, hogy az élet az szép. Elmegyünk a szépség mellett.

Nem vesszük észre, hogy milyen évszak van. Főként, aki városban él. Dolgozom és megkérdezem a páciensemtől: Észrevette már, hogy nyár van? Vagy hogy rügyeznek a fák? Olyankor helyesel, de látom rajta, hogy nem veszi észre. Ez a városi ember. Végigrohanja az életét, és mi célból? Mit fog elérni? Azt hogy frusztrált lesz? Feszült lesz? Depressziós? Kurvaanyázós? Búvalbaszott? Miközben ott van a lehetőség a keze ügyében, és mégsem él. Ez volt a cél a borterasszal.

Milyen további céljaik vannak a birtokon a jövőben azon túl, hogy tavasszal nyitották meg a borteraszt és a borkempinget, és emberközelivé akarják tenni a borkészítést és tulajdonképpen a természetet is?

A cél mindig az, hogy megőrizzük azt, ahová eljutottunk. Az, hogy a vendéglátás szívből jövő legyen és maradjon. Ezért választottunk naturális borok mellé kézműves termékeket, azt a kávét, amit közvetlenül a termelőktől vásárolunk.

Maximalistának tartja magát?

Ha az maximalizmus, hogy amibe belevágok, akkor azt szívvel-lélekkel tudom csinálni, akkor nevezhetjük annak.

És a vendéglátásban a legjobbat szeretné nyújtani?

A legjobb egy relatív fogalom.

Legjobb alatt azt értem, amit Ön szívvel-lélekkel tud adni.

Alkotunk valamit. És magunkból tudunk ajánlatot adni annak, aki ide eljön.

Ön szerint milyen a jó egri bor? Van ilyen?

Jó? Egri bor van. Egri bor van, amiért emberek dolgoznak, és amit emberek munkával létrehoznak. Ez egyeseknek ízlik, másoknak nem. De egri bor van, és az létezik. Az viszonylagos, hogy kinek mi a jó. Ezt is megtanultam. Mint amikor nem szofisztikált borkóstoló jön, és azt mondja: én még soha nem ittam bort. Tudja mit? Azt el tudja dönteni: ízlik, vagy nem ízlik. Döntse el! Hagyja a tanninokat, hagyja, hogy gyümölcsös, nem gyümölcsös. Úgy igya, hogy ne felejtse el: valaki dolgozott ezért és ha ízlik, akkor ne felejtse el, hogy mi a mérték. És akkor a bornak megvan a helye.

Mennyire vesz részt a szőlő és a pince körüli munkálatokban? Milyen feladatai vannak?

A kereskedelemben veszek részt, a házasítások összeállításában. Szüretelni is szoktam, olyankor intenzívebben dolgozom a pincészetnél.

Szüret közben néha kap egy lelkifröccsöt a társaktól.

Azt sokat kapok. De ezt megbeszéltük egymás között, hogy ami a szívünkön, az a szánkon lesz és bármikor lesz bármiféle konfliktus vagy félreértés, azt kimondjuk. Nem cipeljük magunkkal. Ezért tudunk öt éve együtt dolgozni.

A bor és a gyógyítás mennyire fér össze egymással?

Miért ne férne össze? Ha eddig összefért, akkor ezek után is összefér, mert amikor leülünk, akár egy alkoholistával, akkor én tudom, hogy ő nem tartotta a mértéket. Ha nem tartotta a mértéket, akkor menekül valami elől. Mi elől menekül? Nem az alkohol lesz a lényeg. Én tudom, mi a mérték. Tudom, hogyan lehet a félelmeket megoldani. Tudja hogy?

Szembemegyek a félelemnek, gondolkozom rajta?

Beszél róla. Abban a pillanatban, hogy beszél róla, rengeteg feszültségtől megszabadul. Ezért a zárkózott emberek rábasznak. 

Nem éri meg zárkózottnak lenni?

Megéri. Mindenki olyan intenzitással égeti a saját élete lángját, ahogy akarja. A zárkózott gyorsabban égeti. De ez magánügy (mosolyog).

Mit gondol, 10 év múlva hol lesz? Beleugrik valami újba?

Minden egyes alkalommal, amikor egy ember eljön hozzám, az már új. Minden egyes alkalommal. Minden újra kezdődik. Látszólag a konfliktusok ugyanazok. Látszólag. Nagy valószínűséggel minden konfliktussal találkoztam emberöléstől kezdve megerőszakolásig, öngyilkosságig, rengeteg mindent láttam, benne voltam. De mikor egy ember leül először velem, már akkor megszületik az új. Mert annak az embernek megvan a bizalma, hogy leüljön velem. Látszólag. Tegyük fel, hogy megvan. Olyankor megmérettetem magam, hogy jó volt-e a megérzése, hogy leült velem, hogy meg tudom-e szolgálni a bizalmát. Az életem ebből a pillanatból áll, nem többől. A mostból.

Holnap új pillanat?

Az majd holnap lesz. Azzal nem foglalkozom most.