Online politizálás: kire gondol legtöbbet Deutsch Tamás?

A jó hangulatú és informatív kerekasztal-beszélgetés, amit időnként Deutsch Tamás vaskos „humora” fűszerezett, elsőként azt a kérdést járta körül, hogy ma mennyire számít elterjedt kampányeszköznek az internetes politikai kommunikáció. Balogh Ákos Gergely szerint tíz évvel ezelőtt mindez szubkulturális kérdés volt, az online média esetében viszont ma már mainstream csatornákról beszélhetünk.

 

Patrick Egan mindezt friss felmérési adatokkal igyekezett alátámasztani: a 2012-es felmérések szerint a magyar lakosság 72%-a rendszeresen internetezik, a legutóbbi választások óta a felhasználók száma 7%-kal nőtt, a mobiltelefon elterjedtsége Magyarországon 117%, az okostelefonoké jelenleg 22%. A magyar Facebook-felhasználók száma pedig 4,4 millióra tehető, ami persze folyamatosan növekedik. A politikai PR-tanácsadó elmondta: az online csatornák a politikai kommunikáció hatalmas fegyverei. 

 

Vágó Gábor szerint sem szubkultúráról van szó, de azt érdemes figyelembe venni, hogy a különböző online kommunikációs csatornák egyenként még mindig rendelkeznek csak rájuk jellemző szubkulturális jegyekkel. Az LMP-s képviselő elmondta: egy-egy politikus online kommunikációja akkor lesz sikeres, ha ki tudja választani a személyiségének és a mondanivalójának leginkább megfelelő internetes médiumot. Ő például aktív Tumblr-felhasználó, ahol tapasztalatai szerint nem az elsődleges platform a lényeges, hanem az, hogy az ott közzétett tartalom onnan hogyan tud más csatornákon elterjedni. Például amikor megérkezett az e-mail postafiókjába a vizsgálóbizottság jelentése Schmitt Pál doktorijáról, ő azonnal megosztotta a tumblr-blogján, ahonnan futótűzként terjedt tovább a Facebookon.

 

 

Vágó szerint Deutsch Tamásnak jól áll az SMS-szerű, egyszerű üzenetek megosztására alkalmas Twitter, és az ő twitteres bejegyzései is leginkább azon kívül terjednek. A fiatal képviselő szerint azonban az sem elhanyagolható információ, hogy a politikusoknak mekkora rajongótábora van a Facebookon. Közülük a legnagyobbal Orbán Viktor rendelkezik, neki mintegy 160 ezer lájkolója van, de Vona Gáborért 113 ezren, Mesterházy Attiláért 39 ezren, Bajnai Gordonért 63 ezren, Gyurcsány Ferencért pedig 41 ezren rajonganak. Vágó értelmezésében egy politikus lájkolása az elkötelezettséget jelzi: „sokaknak ciki politikust lájkolni, ugyanúgy, ahogy az ember az urológusát sem lájkolja a Facebookon”.

 

Balogh Ákos Gergely azzal a kérdéssel folytatta a beszélgetést: a 2014-es választást vajon meg lehet-e nyerni a Facebookon? Deutsch Tamás, aki bevallása szerint eredetileg egy breakszámmal készült erre a beszélgetésre, elmondta, hogy Magyarországon egyelőre nem. A Twitteren rendkívül aktív, mára nyolcezres követői táborral rendelkező politikus hozzátette, hogy ő nem a Facebookon indul a szavazatokért.

 

Vágó szerint a Facebookon is megéri versenybe szállni. Egyrészt azért, mert a közhiedelemmel ellentétben nem igaz, hogy a legnagyobb közösségi háló kizárólag a fiatalok játszótere: már minden generáció nagy arányban képviselteti magát a Facebookon. Másrészt a fiatalok közül sokan kizárólag az interneten fogyasztanak politikai tartalmakat, ezért a kampányok őket ott tudják a leghatékonyabban befolyásolni. Ennek részben az is az oka, hogy a mai húszas-harmincas generáció rendelkezik a legkialakulatlanabb világképpel és politikai preferenciával. 

 

 

Patrick Egan szerint az okos politikus minden online csatornát mozgósít a siker érdekében, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy az online csatornák a rádiónál vagy a televíziónál sokkal személyesebb kommunikációra képesek. „Például ha Vágó Gábor Tumblr- vagy Facebook-csatornáját olvasom, pontosan tudhatom, hogy mire gondol”. A kampányguru a beszélgetésre készülve megvizsgálta, hogy mely szavak szerepelnek leggyakrabban Deutsch Tamás Twitter-csatornáján: ebből úgy tűnik, hogy Bajnai Gordon jár a leggyakrabban a fideszes politikus fejében, aki ezt cáfolva elmondta, hogy valójában a legtöbbet Orbán Viktorra gondol.

 

Egan a tavalyi amerikai elnökválasztás tanulságait is megemlítette, ugyanis Obama győzelmében nagyon fontos szerepet játszottak az online kommunikációs eszközök: „Obama Facebook-csatornája gyakorlatilag a kampány szócsöve volt”. A kampánystáb egy 16 milliós e-mail listával rendelkezett, ami azt jelenti, hogy minden negyedik Obama-szavazót elértek e-mailben, a 34 milliós Facebook-rajongói tábor viszont minden második szavazót megfogott. 

 

 

Balogh Ákos Gergely mindezek után arra volt kíváncsi, hogy a jövő évi választások idején mennyiben fogjuk az amerikai példát követni, ezen túl miben lesz más a 2010-es választásokhoz képest a mostani. Vágó szerint „az appokban van az erő”; vagyis a pártoknak olyan applikációkat kellene fejleszteniük, amelyek politikai aktivitásra késztethetik az embereket. Elképzelései szerint „a kis vírusvideók is nagyon fognak menni, de nem azok, amikben a politikusok megmondják a tutit, és nem a legutóbbi Fidelitaséhoz hasonló, elavult videók”. Ezen túl az online médiába szivárgó gifeket is menőnek tartja. Az LMP-s politikus még a Prezire esküszik, amit eddig csak az LMP használt, holott egy kiváló prezentációs eszköz, ami egyszerre alkalmas a részletek, a nagy egész és az összefüggések bemutatására.

 

Deutsch Tamás az elhangzottakhoz annyit tett hozzá: semmi köze a Fidesz kampányához, de meggyőződése, hogy „a középszar óriásplakát és szlogen nem fog sikert elérni, csak a legjobb kampánnyal lehet nyerni”. Elmondása szerint egy profin elkészített MSZP-videó „Szanyi kapitánnyal” kocsmai háttér előtt is ütős és hiteles tud lenni. Vágó szerint a végső kérdés az: ki tudja a legtöbb embert arra mozgósítani, hogy megossza a tartalmait a közösségi oldalakon. Ezen belül két lehetséges út van: vagy az lesz a cél, hogy a 2014-es kampány során minél több adatot akarjunk a választópolgárokról megszerezni, hogy konzerv véleménycsomagokat adjunk le nekik; vagy az „internet szabad oldalára, az alulról fölfelé kialakuló párbeszédre helyezzük a hangsúlyt”.

 

 

Vágó Gábor személy szerint óva intené a politikai pártokat a véleménycsomagokkal való erőszakos nyomulástól, ami még jobban elmélyíti a magyarok közti ellentéteket, táplálja a gyűlöletet és a jobb-bal kettéosztottságot. Deutsch Tamás ebben a kérdésben egyáltalán nem ért egyet Vágóval, aki nem szeretné, hogy az adatait felhasználva befolyásolják a politikai preferenciáját. Az EP-képviselő az adatfelhasználást és a véleménycsomagot inkább pozitívumként értelmezi: „jusson el mindenkihez olyan információ, ami alapján ki tudja alakítani a véleményét. Nekem a pelenkaválasztás súlyosabb probléma, mint a politikai választás, ezért örülök neki, hogy van kereskedelmi marketing”. Vágó hozzátette, hogy ő nem fél a „big datától”; a legnagyobb probléma az, hogy a pártok nem véleményt alkotni, hanem véleményt követni tanítanak bennünket.

 

A beszélgetés utolsó kérdéseként Balogh Ákos Gergely arra terelte a szót: az új kampányszabályozás, miszerint a pártok 2014-ben nem hirdethetnek sem kereskedelmi médiumokban, sem az internetes hírportálokon, hogyan fogja befolyásolni a 2014-es kampánystratégiát, ezen belül az online propagandát és a választások eredményét. Patrick Egan abból a szempontból üdvözölte az új szabályozást, hogy megszünteti a kereskedelmi médiumokban azt az „őrült hirdetési versenyt”, ami a kilencvenes évek közepétől, a kereskedelmi TV-k megjelenésétől kezdve jellemző volt Magyarországon. Azt azonban furcsának tartja, hogy az új szabályozás radikálisan tiltja a kereskedelmi rádiós és tévés kampánymegjelenést: elég lett volna csak mérsékelni. „A kampányra szánt pénzt most mire fogjuk költeni?” – tette föl a kérdést; majd hozzátette, hogy a drága óriásplakátnak nem lesz értelme, mert nem célzott kommunikáció: nem szól senkihez, miközben mindenkit megszólít.

 

 

Vágó Gábor szerint azzal, hogy a politikai erők a plakátokon és szórólapokon kívül csak a nyomtatott sajtóban, továbbá a közszolgálati médiában, illetve a közösségi médiumokon hirdethetnek, a kisebb pártoknak több esélye lesz a bemutatkozásra. „Azt előre nem lehet megmondani, hogy a kampány igazságosabb lesz-e, de az biztos, hogy eddig minden arról szólt, hogy kinek van több oligarchája, ki tud több pénzt kampányra költeni. Vágó jóslata szerint a kis pártok az elmúlt kampányidőszakokhoz képest még úgy is felülreprezentáltabbak lesznek 2014-ben, hogy továbbra is Simicska Lajos kezében van az óriásplakátok többsége.