Eddig az iráni Aszgar Farhadi Párizsban forgatott családi drámája, a Le Passé (A múlt) vezeti a francia kritikusok listáját, a külföldieknek pedig a kínai versenyfilm tetszett eddig a legjobban.
Az özönvízszerű folyamatos esőzés miatt a szokásosnál is jobban megteltek a hétvégén a vetítések a 66. cannes-i filmfesztiválon, ahol a versenyfilmek harmadának bemutatása után az iráni Aszgar Farhadi Párizsban forgatott családi drámája, a Le Passé (A múlt) vezeti a francia kritikusok listáját, a külföldieknek pedig a kínai versenyfilm tetszett eddig a legjobban. A 12 napig a filmművészet fővárosának számító francia tengerparti városban a mustra első harmadában – a tavalyi seregszemléhez hasonlóan – folyamatosan zuhogott az eső és viharos szél fújt, a kávéházi teraszok és a tengerpart teljesen kihalt volt, a fesztiválozók beszorultak a bunkernek gúnyolt Fesztiválpalotába, az esti szabadtéri fogadások pedig egyszerűen elmaradtak. Ennek ellenére az idén rekordszámban érkezett, közel 5 ezer újságíró többsége türelmesen állt sorban legalább félórát a szakadó esőben a vetítések előtt, majd esett át a szigorú biztonsági ellenőrzésen, ahol az ételt és az italt, illetve a fényképezőgépet mindenkitől elveszik a bejáratnál.
A fárasztó zsúfoltság és az ítéletidő mellett az is rányomta a bélyegét a fesztivál első napjaira, hogy a kritikusok szerint eddig igazi remekművet még nem láthatott a közönség. Arnaud Desplechin szombaton bemutatott „pszichológiai westernfilmje” megosztotta a fesztiválközönséget lassú tempója miatt. A francia rendező Jimmy P. című alkotásában egy megtörtént esetet dolgoz fel egy amerikai indián és egy francia etnológus-pszichoanalitikus találkozásáról és hosszú párbeszédéről. A filmben a főszerepeket a Puerto Ricóban született Benicio Del Toro és a francia Mathieu Amalric alakítják. A negyedik versenynap után a hivatalos versenyprogram ranglistáját a francia kritikusoknál az Oscar-díjas iráni rendező, Aszgar Farhadi első külföldön forgatott filmje, a Párizsban játszódó Le Passé vezeti, a külföldi szakújságírók többsége viszont a kínai rendező, Csang Ko-csia Touch of Sin című filmjét tartotta eddig a legjobbnak. Az alkotás négy párhuzamos történetet dolgoz fel a gazdasági fellendülés következtében kialakult társadalmi egyenlőtlenségek sújtotta Kínában.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Az uniós belügyminiszterek tanácsa csütörtökön Brüsszelben megszavazta a magyar uniós elnökségi előterjesztést, amely Románia és Bulgária felvételét javasolta a schengeni övezetbe.
Szófia jelenleg javaslatokat vár a Gazpromtól.
