Vékony pallón lépeget, aki Fuxlit készít, idézte fel ifj. Márkvárt János egy szekszárdi borásztársának mondását. Egy lépés ide vagy egy lépés oda, és már rozé vagy vörösbor lesz a végeredmény. „Nincs arra recept, hogy hány napig kell héjon áztatni a bogyókat és a szőlők sem mindig ugyanolyan érettségűek, kicsit a szerencsén is múlik a dolog” – magyarázta a borász, aki szerint nagy segítség a siller elsődleges aromáinak megőrzése miatt a 16-18 fokon végbemenő hűtött erjesztés.
„Az én Fuxlim fele kékfrankos, harmincöt százalékban zweigelt és tizenöt százalékban kadarka. Ezek a szőlők külön voltak szüretelve, és nem azonos ideig voltak héjon áztatva” – mesélt a 2012-es Márkvárt-fuxliról készítője. „A siller kicsit erőteljesebb, mint a rozé, a szőlő héjában és húsában lévő cserzőanyagokat megkapja a bor, hiszen velük együtt áztatjuk, míg a rozénál egyből különválasztjuk a levét a héjától. Fajtánként változó, hogy a sillerhez hány napig áztatom héjon a bogyókat” – mesélt a borász.
A siller három alapborát novemberben házasította a borász, acéltartályban érlelte, majd március elején palackozta, idén 900 liter, vagyis 1200 palack készült a borból. Ifj. Márkvárt János szerint ez a mennyiség leginkább egy próba, nála kevesebbet nem nagyon készített idén senki, ennek oka szerinte az is, hogy 1000 palack alatt nem nagyon éri meg foglalkozni egy tétellel, mert rengeteg költség rakódik rá.