Címlapon Tokaj száraz furmintja

„A minap akadt a kezembe a holland Gault&Millau kiadójának bor és gasztronómiai magazinja, a Proefschrift, mely címlapon a tokaji száraz furmintot helyezte a középpontba szeptember-októberben. A lap elején jól ismert hegyaljai borász portréja néz vissza ránk. A címlapsztori maga pedig a blogunkon is legeredményesebb két magyar borász, Demeter Zoltán és Szepsy István útkereséseiről illetve borainak kifinomult stílusáról szól. A szerzők: Louis Janssen, Jan és Kyra ban Lissum, akik elismert borszakírói a holland Gault&Millaunak.

A cikk alapvetően a két kiemelkedő borász száraz boraira való rácsodálkozásról szól, de szó esik természetesen a több száz színpompás tokaji terroirról (az 1500 pici vulkánról), a rendszerváltás utáni paradigmaváltásokról, az azt felkaroló Tokaj Reneszánszról, a külföldi tőkével alapított csúcspincékről (szerencsétlen elírásokban amúgy nincs hiány, ami ezen a színvonalon, nyomtatásban azért engem meglepett).

Ezt követően két szálon mutatja be a két nagyhatású borász életútját, s hogy milyen mérföldkövek érintésével is jutottak el oda, ahol most tartanak. Bár nem tudok hollandul, de aki kicsit is jártas Hegyalja modernkori történetében, biztosan eligazodik valamelyest a sorok közt. Közismert például Szepsy István Parker-tagadása, mely itt is szóba kerül. A leginkább megindító egy fogékony olvasó számára ezer kilométer távolságból talán az lehet, mennyire megdöbbentő Tokaj-Hegyalján a minőségi robbanás, a családi pincék szorgalmas, töretlen ambíciója, a természetesség és a tudatosság egymásra találása, párhuzamban a több évszázados hagyományok újraértelmezésével. Ezek a folyamatok mind-mind a rendszerváltás után tudtak csak kibontakozni Tokaj környékén, s született meg a világszínvonalú borminőség ismét a kisebb-nagyobb borászatokban.”