A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Az amerikai énekes-dalszerző Ronnie Radke bandájával, a Falling in Reverse-szel november 23-án első magyarországi koncertjét adja a Barba Negrában. Ennek apropóján összeszedtük, hogyan vált az egyik legmegosztóbb sztárrá, és miért sütötték rá a transzfób bélyeget.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 14 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ultima Ratio
2012. július 15. 16:33
Attól, hogy nem igazán szeretem nem ítélem el. Ez is zene, most ez a lázadás, kész. A drum n bass-t meg tudtam kedvelni, még dubstepből is van pár visszafogottabb alkotás ami hallgatható, főleg ha valódi hangszerekkel egészül ki. Legyünk nyitottak, Simon & Garfunkle-höz hasonlítani pedig igen csak nagy butaság. Erre tessék a kétkedőknek:
http://www.youtube.com/watch?v=aHjpOzsQ9YI
A mai fiatalok meg valószínűleg Joan Baezt, Dylant, Donovant, Simon and Garfunkelt, Barry McGuire-t, a Who-t, a Steppenwolfot, a Manfred Mann-t, a Dave Clark Five-ot vagy Crosby-ékat stb. nem díjaznák...