A szakmabeliek közül eleinte sokan értelmetlennek találták Török Csaba ideológiáját és hozzáállását a borkészítéshez, de borai beszélnek helyette: szépen visszatükrözik a termőtájat, emellett, fajtajelleges, tömör és vastag szerkezetű, mégis elegáns élményborok.
2001-ben, az akkor még csak borkedvelő Török Csaba Veronában járt, és egy Brunello di Montalcino bor kóstolása olyan élményt nyújtott neki, mely szinte megihlette. A különleges fajtát, az ásványos karakteres olaszrizling fellegváraként ismert Szent György-hegyre álmodta. Mondhatni ez a momentum adta az első löketet és, hogy belevágjon a rengeteg lemondással és még több munkával járó pincészet megvalósításába. Hamarosan, néhány év múlva, akkor még hobbiborászként belevágott a borkészítésbe.
Homeopátiás mennyiségben
Első bora, egy kékfrankos a kiemelkedően jó 2003-as évjáratból annyira jóra sikeredett, hogy további, és egyre komolyabb célokat tűzött ki a borkészítéssel kapcsolatban. Még ebben az évben telepített 300 tőke sangiovesét a Szent György-hegyen, ezzel legfőbb álmához az első lépéssel közelebb került. 2005-ben derült fény arra, hogy mit alkotott. A bor olyannyira szépnek és egyedinek bizonyult, hogy mai napig ebből a fajtából préseli a pincészet csúcsborát.
Borait 2007-ben engedte ki keze alól a piac viharába, eddig minden évben homeopátiás mennyiségben. A szőlőtőkéknél használt hozamkorlátozás már szinte beteges, de ezek a szuper-érett alapanyagok, és a termőtáj egyedisége tökéletesen kiegészítik egymást, és egy teljesen más dimenzióban mutatják be a borvidéket, mint amit eddig megszokhattunk. Török Csaba ezzel a hozzáállással gyengébb években – mint amilyen például a 2010-es volt – is karakteres borokat alkot. Jelenleg a pincészet felhozatala a következő: olaszrizling, pinot gris, cabernet franc, merlot, syrah, valamint a Tabunello, a csúcsbor.