A bikák véréről

„Ez a negatív, ámde rendkívül hatékony termékmarketing a mai napig komolyan érezteti a hatását, nem egy külföldi ismerősöm máig erre hivatkozik, ezt kéri (jogosan) számon rajtam, ha szóba kerül a bikavér. Nehéz és hosszú folyamat egy ilyen megtépázott hírnév helyreállítása, de szerencsére mind Egerben, mind Szekszárdon nagyszámú termelő gondolja úgy, hogy komolyan kell foglalkozni a kérdéssel, sok és sokféle szép bikavér kerül ki minden évben a pincékből.

De körül tudja-e nekem írni pár mondatban bárki is, hogy milyen is egy szekszárdi vagy egy egri bikavér? Szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Mindkét borvidéken alkottak eredetvédelmi rendszert, de valahogy mégsem tűnik úgy, hogy egy irányba, valamely jól megfogható stílus felé indultak volna el a termelők. Azazhogy: mindenki a saját maga által helyesnek gondolt irányba indult, és még arra is csak néhányan voltak képesek, hogy hátranézzenek, követi-e egyáltalán valaki?

Márpedig ilyen márkaneveknél fontos az egységes kép, a megfoghatóság kialakítása. Ez nem egyszerűsítést vagy minőségi kompromisszumokat jelent, de kicsit félre kellene tenni az egyéni érdekeket, gondolatokat, és együtt, közösségben gondolkodni (ja, ez általában úgyis jól megy nekünk). Csak így tudná hitelesen sugározni mindkét borvidék a saját bikavér képét, és válhatna igazán és valójában népszerű borrá széles körben (akár külföldön is) újra.”