- Jelenleg negyvenhat hektáron foglalkozik szőlővel. Át tudja látni mindet?
- Mindig annyit kell átlátni, amennyi van. Nyilván van egy határ, de ezt a negyvenhatot sem egyedül művelem. Vannak munkatársaim, és foglalkozik velük a családom is. A szőlőművelés közös munka, közös felelősség és gondoskodás.
És mi a helyzet a tizenhét hektár parlaggal?
- Pihen a föld. Várakozik. Nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy művelés alá vegyük. Apránként lépdelünk. A mi cégünk soha nem kapott állami támogatást. Igaz, bankhitelünk sincs. Mindig annyit fejlesztünk, amennyit a lehetőségeink megengednek. Másfél hektárról indultunk, ma tartunk negyvenhatnál. Jelenleg hat területen folynak az előkészületi munkák, a Királyban, a Szent Tamáson, az Urbánban, az Úrágyán, a Sarkadon, az Újhegyen és a Dorgóban. De nem sietünk. Kivárunk. Ráadásul oda kell figyelni a szabályzó környezet folyamatos változásaira is. Az unió ugyanis még mindig támogatja a tőkekivágásokat, a magyar kormány viszont nem támogatja a kihalt szőlők újratelepítését. S hogy mondjak is egy példát a jelenlegi átgondolatlan gazdasági szabályzókra: a közelmúltban büntettek meg 20 százalék illetékkel egy birtokösszevonás célú cseréért - miközben a birtokösszevonás célú vásárlást az állam 20 százalékos értékben támogatja. Így mi 40 százaléktól estünk el.”