A New Yorker Krasznahorkai László három művét bemutató cikkében az irodalmi Nobel-díj lehetőségét is megpendítette az író kapcsán.
A New Yorkerben az Őrület és civilizáció, Krasznahorkai László nagyon furcsa írásművei című írásában James Wood Samuel Beckett, Claude Simon, Thomas Bernhard, José Saramago, Roberto Bolano, David Foster Wallace és James Kelman írókkal veti össze a magyar szerzőt. A kritikus a Háború és háború, Az ellenállás melankóliája, valamint a Max Neumann festővel közösen jegyzett Állatvanbent Krasznahorkai-műveket elemezte. Wood szerint a magyar író „az őrület határáig vizsgálja a valóságot”.
A kritikus ismertette az Amerikában és főleg Németországban sok időt eltöltött szerző életét és a Tarr Béláéval szorosan összefonódó munkásságát, illetve megemlíti, hogy Krasznahorkai Lászlót német közegben potenciális irodalmi Nobel-díjasként emlegetik. Úgy fogalmaz, hogy a Háború és háború végén olyan közel került ahhoz, hogy egy másik emberben lakozzon, „amennyire az irodalom azt csak lehetővé tudja tenni”.
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
Filozófusok fektették le egy új irány alapelveit.
A film a krimivígjáték hazai felélesztésére tesz felemás kísérletet, de az impozáns szereplőgárda miatt érdemes próbálkozni vele.
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Azt, hogy egy minden eredetiséget nélkülöző, banánra fixálódott, agresszív hakapeszi tényezőnek tűnik, a NER tökéletesen megérdemli. Mi nem.
