Félnótások diadala

A Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás (ismét csókoltatom a magyar fordítókat) hamisítatlan XXI. századi népmese, valahol a valóság és képzelet elmosódott határán. Jeunet visszatért a gyökereihez; sárgásbarna lencséjén keresztül szemlélve a világot az embernek olyan érzése támad, mintha minden egyes képkoca bal sarkából egy kertitörpe vigyorogna vissza. A történet hőse Bazil (Danny Boon - Isten hozott az Isten háta mögött) apját egy taposóakna öli meg, majd egy különös éjszakán golyót kap a fejébe, melyet az orvosok - pénzfeldobással - úgy döntenek, nem veszik ki. A Chaplin-i figura utcára kerül, majd új családra talál egy szeméttelepen, az újrahasznosítás mekkájában.

 

A bűbájos Amélie és a kellően beteg, zseniális Delicatessen rendezőjének titka - szemet gyönyörködtető képi világán és ízes, apró részletein túl - a mellékszereplőinek karakteressége. Tambouille mama (a kétszeres César-díjas Yolande Moreau) birodalmában olyan egyéniségeket találunk, mint a szemétből robotokat barkácsoló erőemelő mérnök, a hűtőben lakó gumitestű nőszemély, a kongói etnográfus-költő, vagy a számológépként is funkcionáló lány és az ágyútöltelék törpe (a minden Jeunet-filmben szereplő Dominique Pinon). Így amikor hősünk rájön, hogy apja haláláért és az ő balesetéért két szomszédos fegyvergyártó cég a felelős, mind összefognak, hogy móresre tanítsák őket. Innentől pedig beindul az igazságosztás amolyan Amélie-módra, a gonosz emberek megleckéztetése, halálra bosszantása és furfangos módon egymásnak ugrasztása. Ravaszan, ahogy Danny Ocean és bandája csinálná - egy kemény gombázás után.

 

A kifinomult szatíra csak látszólag egy, a Montmartre-on kapható antik zenedoboz, belül azonban cinikus társadalomkritikát rejt. A két fegyvergyártó főgonosz karakter szintén parádés: egyikük a fiát mindig a különböző bombák hatóerejéből vizsgáztatja, másikuk pedig olyan ereklyéket gyűjt, mint Mussolini szeme - melyről kiderül, hogy igen keresett portéka a feketepiacon. Párizs e szürreális vízióban sallang és giccsmentes tud maradni, még a történet szerelmi szálának kibontása sem mindennapi - no és csodák csodájára egyszer sem látjuk az Eiffel-tornyot. A legszebb pedig, hogy Nicolas Sarkozy elnök úr is szépen megfricskáztatik.