Michael Moore szocialista forradalmat akar

A legismertebb amerikai dokumentumfilmes, Michael Moore sokáig nem fedte fel, hogy miről szól majd a legújabb filmje, csak néhány hete cserélte le az „Untitled Michael Moore Project" (Cím nélküli Michael Moore Projekt) címet a Capitalism: A Love Story-ra (Kapitalizmus: A love story). A kapitalizmus, mint love story roppant hangzatos cím, Moore el is játszogat vele, miszerint a rendszer az adok-kapokra alapul, de inkább az adokra. Különösen a kisemberek részéről.

Az mindenképp látszik a filmen, hogy Moore ezen nem dolgozott éveken keresztül, mint a Roger és én, vagy a Kóla, puska, sültkrumpli  című filmjein, nincsen strukturálva, inkább csapong, az interjúk, az archív felvételek és a rendezett jelenetek között, de ez végül is érthető: nem 2012-ben akart beszélni a gazdasági világválságról és az amerikai álom elillanásáról. No, és persze arról a bizonyos 700 milliárd dolláros bankmentő csomagról, amit többek szerint „titkosszolgálati szintű szervezéssel" sikerült elfogadtatni az amerikai képviselőházban tavaly ősszel.

Az már viszont egyáltalán nem meglepő, hogy a cinikusan baloldali Moore az egyéni sorsok ábrázolását (családok, akik elvesztették otthonaikat a folyamatosan emelkedő hiteleik miatt) a globális kapitalista kizsákmányolók összeesküvésének feltárására használja, azaz az amerikai bankrendszer és az ipar tündöklésének és bukásának történetét erősíti. Politikai áttekintésében Moore eljut egészen Obamáig, akit a választási kampányban ellenfelei kikiáltottak szocialistának. Erre aztán a filmes rárak még egy lapáttal: az eszmét kitűnőnek tartja, sőt azzal érvel a forradalom mellett, hogy az amerikai fiatalok jelentős százaléka érdeklődik. Kár, hogy eközben Sztálint és a vörös hadsereget látjuk a vásznon.

 

Moore szocialista forradalmat akar (NOL)