„Korszakváltó kihívás, amelyet a migráció az európai társadalmakhoz intéz” – megérkezett a pápa Lampedusára

A migráció jelensége történelmi kihívás Európa társadalmaihoz – jelentette ki XIV. Leó pápa a Lampedusa szigetén mondott beszédében, amelyben egy szerves és hosszú távú európai stratégiai terv kidolgozását sürgette szombaton. A Földközi-tengeri migrációs útvonal egyik déli kapujaként ismert szigeten az egyházfő hangoztatta, hogy Európát földrajzi fekvése és intézményes rendszere képessé teszi arra, hogy akár a tengeren gyors segítséget nyújtson, majd befogadja, védelmezze, integrálja a migránsokat.

A húsz négyzetkilométeres Lampedusa sportpályáján bemutatott misén négyezer pap, hívő és bevándorló hallgatta XIV. Leó szavait. A pápa felidézte, hogy már az apostolok is a Földközi-tengeren utaztak, amelynek partjain és szigetein vendéglátásra találtak, mivel ez a térség „évezredek óta civilizációk találkozópontja, az Evangélium ott hallatja hangját, ahol a népek találkoznak, az emberek befogadásra találnak, a sorsok egybeforrnak, a különböző kultúrák párbeszéddé alakulnak. (Az Evangélium) viszont elnémul, ahol mindenki elkülönült szigetté változik, a kapcsolatok megszakadnak, a párbeszéd megszakad”.

XIV. Leó köszönetet mondott Lampedusa lakosainak, intézményei vezetőinek, a parti őrségnek, a szigeten szolgáló papoknak, orvosoknak, pszichológusoknak, valamint a migránsoknak, akik vándorlásuk alatt szintén szolidaritást tanúsítanak társaik iránt. A pápa hangoztatta, hogy a tengerbe veszett halottakat „a meghozott és a meg nem hozott döntések okozzák, a közös jó iránti érdektelenség és a korrupció a származási országokban, a szegénységet és kirekesztést okozó világgazdasági rendszer, az előítéletet és lenézést tápláló félelem, az a meggyőződés, hogy ezek a problémák bennünket nem érintenek, a mások tragédiáján nyerészkedő bűnös számítások, a vészhelyzetkezelésből a szerves és megosztott politikára való lassú és nehéz átállás”.

XIV. Leó a tizenkilencedik század mártírjait idézve a szeretet civilizációjára épített új évezredet hirdetett meg annak lelki, kulturális, jogi, politikai és gazdasági kerete kidolgozásával. 

– mondta az egyházfő. Elismerte, nincsen mindenkinek hatalma a valóság megváltoztatására, ez azonban senkit nem ment fel a felelősség alól – jegyezte meg. „Mindenkinek van cselekvési tere, amely választásra szólítja fel, hogy az erő logikáját akarja-e táplálni, akárcsak közönnyel, cinizmussal, hazugsággal, gyűlölettel, vagy a béke logikáját őrizni igazsággal, mérsékletességgel, közelséggel, gondoskodással”. A Földközi tengernek ezen szegletéből jobban látszik a korszakváltó kihívás, amelyet a migráció jelensége az európai társadalmakhoz intéz – fejtette ki. 

Hozzátette, hogy amiként a környezeti átmenet és a béke előmozdítása terén, úgy Európa történelménél és kultúrájánál fogva egyedülálló lehetőséggel és felelősséggel bír a migrációt tekintve is.

– hangoztatta.

A pápa kitért a migráció által érintett szigeteken vakációzókra is. Elismerte, hogy a nyaralás a pihenés és a szórakozás pillanata, de „az igazi pihenés az, amely visszatalál az élet igazi értelmére, az igazi jólét az, amikor a gazdasági feltételek igazságosak és testvériesek” – jelentette ki. Azt szorgalmazta, hogy a tengereken ne emelkedjenek falak a hajótöröttek és a nyaralók között. XIV. Leó felkereste a sziget úgynevezett Európa-kapuját: az előzetes programot módosítva a pápa nemcsak áthaladt a 2008-ban felállított installáción, hanem felállt a nyílt tengerre néző sziklákra, és éppen akkor a szél elfújta fehér pápai sapkáját. Lampedusa temetőjében a tengeri átkelés közben életüket vesztő bevándorlók sírjainál imádkozott, valamint táblát avatott fel a kikötő mólóján Ferenc pápa emlékére, akinek megválasztása utáni első útja ide vezetett 2013. júliusában.

(MTI)

Nyitókép: Tiziana FABI / AFP